A halál, a pusztulás után az élet győzedelmeskedik, így volt ez a háború után a fővárosban és vidéken is. Az áldozatok eltemetése után a romok eltakarítása, az újjáépítés következett. Nagyszüleink nehéz helyzetben voltak, de mint annyiszor korábban, most is helyt álltak.

1944-ben a Solymárvölgyi úti erdészlakban lakott, a Rozália téglagyárhoz közel, a Bécsi út mellett.

1944 nyarán a szemben lévő Üröm-hegyen magyar légvédelmi ágyúk álltak, és ezek 1944. december 20–24. között onnan eltávoztak, állásaik üresen maradtak. Decemberben egy kis egyszemélyes német repülőgép zuhant le a Pilisborosjenő és Üröm közötti rétre, pilótája bennégett. [Hingyi László: [Koltai] kicsit bizonytalankodott, hogy német vagy orosz gép volt-e, és lehet, hogy december 24. után zuhant le.]

1944-ben 36 éves és a légoltalmi parancsnokság kármegfigyelője a Szemlőhegyen közvetlen a Vízművek felett. Egy ott lévő szakasz parancsnoka. Akkor fiatal feleségével és két gyermekével a III. kerület, Laktanya utcai HAG (Hajó- és Gépgyár) szolgálati házaiban lakott. 1944-ben 22 angol-amerikai bombázógép lelövését látta. Budapest ostromára vonatkozóan elmondja a következőket:

1944 decemberében a Veress Pálné utca 33.-ban laktak.

1945. január 1-jén mentek az óvóhelyre az egyre sűrűsödő tüzérségi belövések miatt.

1945. január 2-tól erős német csapatmozgások [voltak megfigyelhetők] az utakon. A szemben lévő leánygimnázium udvarába német légvédelmi ágyút állítottak be, mely állandóan lőtt az orosz repülőgépekre.