1944-ben 16 éves volt és Pestszentlőrincen laktak, majd mivel apja a Főváros Közellátásánál dolgozott a Schmidt-kastélyban lévő irodán, 1944. december végén odaköltöztek.

1944. november 20–25-e felé egy német nehéztüzérségi alakulat messzehordó ágyúkkal pestszentimrei házuknál telepedett le, parancsnokuk Peterson százados hozzájuk szállásolt be. A százados elmondta, hogy lovagló-világbajnok volt (?) [Hingyi László: Talán rosszul értették, Peterson svéd lovaglóbajnok volt!]

1944. december 15-e felé költöztek a Schmidt-kastélyba.

1945. december 24-én délután 16 óra felé a Schmidt-kastély az első aknabelövéseket kapta a nyugatra húzódó Hármashatár-hegy irányából. Ekkor kb. 52 család költözött le a kastély pincéjébe, köztük sokan a környező házakból.

1944. december 25-én 12 fő német katona érkezett a kastélyba, akik a mai portásfülkében rendezkedett be és ott is laktak az ostrom alatt. Ezek között 2 fő wehrmachtos, további 10 fő SS (4 újvidéki, 4 ukrán, 2 piliscsabai). Parancsnokuk egy német wehrmachtos tüzér főhadnagy volt, aki ott helyezte el őket, majd eltávozott. Volt ott egy német SS-főtörzsőrmester és két SS-őrmester.

A házmesterék Szűcsék egyik rokona, egy fiatalember itt állt be az SS-be közéjük, akit ott rögtön beöltöztettek és felfegyvereztek.

Odakerült még egy magyar őrvezető, aki óbudai olt és ott szorult.

A németek leállítottak egy 2 cm-es kisméretű páncéltörő ágyút a kastély emeletének észak felé néző részére, így a templom felett lőhettek Csillaghegy irányába. A belső udvarba egy kisméretű, talán 80-as aknavetőt állítottak, mellyel minden irányzás nélkül lövöldöztek eleinte főleg északi irányba, később azonban kelet felé, Óbuda felé is. Volt egy villámgéppuskájuk is, mellyel az első emeleti ablakokból, egyik ablakból a másikig futva lövöldöztek ki főleg kelet felé, a Margit Kórház irányába.

December 26-a felé látta, hogy a Zsigmond téren német messzehordó ágyúk voltak felállítva, és az egyik közeli ház kapujában Peterson százados állt több tiszttársával. Az ágyúk letelepített állapotban sárga és zöld színűre voltak festve. Még a délelőtt folyamán visszafelé jövet látta, hogy az ágyúk szétlőve, körülöttük személyzetük holttestei fekszenek.

A szovjetek január 15-e felé beszivárogtak az alattuk lévő parkba és a Margit Kórházba és ebből az irányból támadták a kelet felé néző pince bejáratot, mely azonban belülről homokzsákokkal volt berakva és így nem lehetett kinyitni. A szovjetek nem mertek a főbejáraton támadni.

1945. január 1-jén a magyar őrvezető elbúcsúzott azzal, hogy ő hazamegy Óbudára és a házmesterlakás ablakán keresztül, ahol biztonságosan lehetett még közlekedni kilépett a park felé, az egyik német őrmester azonban hátulról pisztolyával lelőtte. A magyar katona ott maradt fekve az ablak alatt a széles úton, senki sem temette el.

Január 1-jétől a szovjetek belőtték az egész környéket főleg észak felől, de a tőlük keletre lévő Margit Kórház felé sem lehetett biztonsággal közlekedni.

Január 6-án (vagy talán január 5-én) Heinz, az egyik wehrmachtos éppen a Margit Kórház felé lőtt ki kisebb sorozatokat a villámgéppuskával egyik ablaktól a másikig futva, amikor is találat érte. A géppuska, mintha csőrobbanás történt volna, megrongálódott. Heinz feje az egyik oldalon összeroncsolódott, három helyen pedig tüdőlövést szenvedett és a helyszínen holtan találta meg kísérője, az egyik újvidéki SS. Az állandótüzérségi és aknatűz miatt a kastély nyugati végében lévő fabarakkban temették el.

Január 10. felé Szűcsék rokona, mint SS-katona a telefonvonal ellenőrzésére ment, mert az erős tüzérségi tűzben valahol a vonal megszakadt. A kastélyparton át ment a Szépvölgyi úti téglagyáron keresztül ott, ahol most az új lakóteleptől vezet le a kanyargós mélyút, ahol egy tüzérségi lövedék szilánkjától meghalt. Aznap éjjel éppen élelmiszerért mentek, amikor megtalálták, egy kb. 25 cm-es nagyméretű repeszdarab állt ki állkapcsának bal oldalából, nem is tudták eltemetni, egyszerűen otthagyták a hóban.

Január 15. felé 30 magyar csendőrtiszti-iskolás érkezett a kastélyba azzal, hogy ott berendezkednek védelemre. A német törzsőrmester elzavarta őket azzal, hogy a kastély már foglalt és inkább menjenek le a Margit Kórházhoz. A csendőrök a kastély főbejáratán keresztül ki is jutottak, majd a kerten át a fenyvesbe mentek, ott azonban erős szovjet tüzérségi és aknatűz elkapta őket, valamennyien ott haltak meg a fenyvesben szanaszét, amint futva igyekeztek elérni kórházkertet.

Január 1-jén két szovjet bombázó több gyújtóbombát dobott a kastély mellett álló templomba, melyben a budapesti rendőrség élelmiszer- és anyagraktára volt. A tűz következtében a templom hajójában lévő 30 000 vég posztó, 25 000 pár rendőrcsizma, 50 000 lepedő és 50 000 gyapjútakaró lángra lobbant és égni kezdett, a romok még február végén is izzottak.

A pince felé eső élelmiszerraktárt azonban felnyitották és a pincében lévő civil lakosság onnan élelmezte magát. Volt ott bőven bab, borsó, füstölt oldalas, sonka, zsír, liszt, gríz, stb., sok pezsgő és bor is.

A németek fő bázisa, konyhája és raktárai a Bécsi úti sírkövessel szemben lévő három házban voltak december 24-től január 1-jéig.

Az SS-törzsőrmester és 2 újvidéki SS-katona minden este 9-10 óra felé összeszedett kb. 10-15 férfit a pincéből, és ruhájukra fehér lepedőt csavarva mentek a német katonák élelemért és lőszerért. Az út a főbejáraton ki, majd az úton és a gazdasági épületek után balra és át a sírköves telepén a Bécsi útra ki, majd azt keresztezve a három házhoz, majd ott felpakolva ugyanez vissza, fel a hegyre.

A szovjetek minden mozgásra aknáztak. Sérülésük nem volt, egy alkalommal azonban este 10 órától reggel 4-ig [ragadtak ott] január 10. felé a sírköves telepén sűrű szovjet aknatűzben, éppen amikor visszafelé akartak jönni. Páran könnyebben megsérültek a szilánkoktól. Ekkor már a német teherautók hosszú sorban mozdulatlanul álltak a sírköves melletti háztól kezdve Buda felé, mivel nem volt üzemanyaguk. Főleg teherautók és üzemanyagos gépkocsik voltak. Ő 6 db-t látott összesen. Ide csak kétszer mentek élelmiszerért és lőszerért.

Körülbelül január 1-jétől az élelmiszerszállító csoport már a házmesterablakon ment ki és a kastélyparkon át a fák között a Szépvölgyi úti téglagyárhoz, majd onnan az Ürömi utcán át a Császár fürdőbe ment, ahol a németeknek nagy bázisuk volt, lőszerraktár, élelmiszerraktár, konyhák, sütödék, kötözőhely és kórház. Itt felpakolva ugyanezen az úton kellett visszamenni, egy ilyen út alkalmával találták meg még lefelé menet a Szűcs fiút holtan, egy alkalommal pedig szórványos aknatüzet kaptak a hegy felől, mivel a kísérő újvidéki SS-ek mindig ordítoztak és ezt a szovjetek valószínűleg meghallották. Egy alkalommal pedig visszafelé jövet egy kétlovas szánt kaptak a Császár fürdőben, mely ugyanazon az úton, ahol gyalog jártak hozott fel rengeteg lőszeresládát, melyet a kastélypark mélyedésében pakoltak le, majd a német kocsis visszament a szánnal a fürdőbe. Ide január 1-jétől 18-ig jártak. Útvonal ablakon ki, Kolostor utca–Folyondár utca vagy park–Folyondár utca.

A felszállított lőszert mindig a kastélypark mélyedésében tárolták és egy alkalommal előfordult, hogy nagyobb aknasorozatot kaptak a hegy felől és csak a közelben lévő garázsos zöld házhoz tudtak húzódni. A lőszer egy része találatot kapott és nagy tűzijáték keletkezett előttük az éjszakában. Egyszer voltak csak lent a Császár fürdőben nappal, még az ostrom elején. Ekkor látta, mivel orosz repülőtámadást kaptak és az elöl a Szépvölgyi úti téglagyár kemencéjéhez menekültek, hogy az ott lévő épületekben és a kemencékben sok német sebesült fekszik szinte lótrágyaszerű koszban és piszokban, több közöttük féllábú volt már.

Ekkor az oroszok nehéztüzérséggel lőtték a kastélyt Csillaghegy felől.

Január 16-án az itt harcoló német csoport parancsnoka egy német tüzér főhadnagy kíséret nélkül a kastélyba jött a kastélypark mellett vezető úton és nem tudta, hogy csak a házmester ablakán lehet bejönni, a főkapuhoz ment, ott fejlövést kapott a Kiscelli lépcső felől. Két napig feküdt ott, mire ki tudtak menni érte, akkor még élt és levitték a Császár fürdőben lévő kötözőhelyre.

Ekkortájt már csak éjszaka mertek vízért menni a kastélyudvarban lévő ciszternához is. A németeknek főleg rumuk volt és ez idő tájt állandóan részegek voltak. Schmidt Miksa gyűjteményében sok női ruha volt és sokan ezekbe beöltöztek.

Egy szombati éjjel (január 27.) vasárnap hajnalban (január 28.) a németek úgy eltűntek, hogy senki sem vette észre őket, vasárnap semmi sem történt, végre hétfőn (január 29. hétfőn) délután 16 óra felé a szovjetek bejöttek és németeket kerestek, de nem voltak sehol. Ekkor az összes férfit elzavarták az udvarra, értékeiket, órákat, gyűrűket, cigarettatárcákat, bőrpénztárcákat elvették, ezután felelősségre vonták őket, hogy miért nem tették ki a fehér zászlót azután, hogy a németek elmentek, hogy így megtudhatták volna a németek távozását.

Az egyik szovjet tiszt egy rejtett alagutat keresett, mely szerinte a Budai Várba vitt. Találtak is egy pincefolyosót, melyet több helyen a kastélyfolyosón keresztül berobbantottak, de végül is ez csak a kastélyparkba vezetett. Szerinte a németek a szokott úton a házmesterablakon át a kastélypark fái között mentek le a Szépvölgyi útra az éjszaka folyamán.

Fentiek után egy felettük lévő házba vitték a férfiakat és ott igazoltatták őket, a nők a kastélyban maradtak. Itt egy éjjelt töltöttek, majd Csillaghegyre terelték őket, vagy 300 főt Bécsi úton át, ekkor vették észre, hogy a Bécsi úti téglagyárnál két német jelzésű vöröskeresztes autó jön velük szemben, szóltak a sofőrnek, hogy vigyázzon itt oroszok terelik már őket, azok hirtelen elfordultak a Filatori út felé.

Csillaghegyen látták, hogy a téglagyár melletti üres részen sok orosz nehézágyú áll, melyeket csak négy kerékkel lehetett csak elvontatni.

Két nap múlva hazaengedték őket és ekkor tudták meg, hogy a házmesterlakásban tárolt összes holmijuk elveszett, mert civilek kifosztották a lakást, és felgyújtották, mivel az ottlakók biztonság kedvéért a gondnoki lakásba húzódtak.

A németeken az SS-jelvény volt az egyik parolin, a másikon pedig egy virág egy szárral és nagy levéllel. A Maria Theresia SS-lovashadosztály jelvénye!

A pincében volt egy Magyar nevű fodrász is, aki dolgozott is, egyszer a németektől ellopott egy zacskó szemeskávét, melyre a németek rájöttek. Az SS-törzsőrmester nem engedte, hogy a földszinti egyik folyosón kivégezzék társai, hanem nagyon összeverték és rugdosták. A fodrászt két nap múlva hasfalrepedésben meghalt, mivel nem tudták az állandó lövöldözések miatt kint eltemetni, így a kastélykertbe vitték, ahol az egyik római kőszarkofágba helyezték. Nem tudni, hogy azóta megtalálták-e.

5-6 katona volt még elesve a Kiscelli utca felvezető lépcsőkön, közvetlenül a kastély kijárata előtt.

Forrás:

HINGYI László: Budapest ostroma 1944–45. Források Budapest ostromának történetéből. Etalon Kiadó, Budapest, 2018. 255–259.