A halál, a pusztulás után az élet győzedelmeskedik, így volt ez a háború után a fővárosban és vidéken is. Az áldozatok eltemetése után a romok eltakarítása, az újjáépítés következett. Nagyszüleink nehéz helyzetben voltak, de mint annyiszor korábban, most is helyt álltak.

1944. december 1–3. között a HÉV vonalán egy magyar páncélvonat jött be a Keleti pályaudvarhoz, és a HÉV-végállomás előtt áll le a HÉV-síneken. A szerelvény három kocsiból állt. Elöl-hátul páncélkocsik terepszínűre festve, ágyúk, géppuskák bent voltak, és a kettő között egy 377-es mozdony. Felső kistornyos volt.

December 29-én este 11 óra felé a Keleti pályaudvar főnökségéhez beosztott német összekötő tiszt, egy főhadnagy megjelent a mozdonyfelvigyázó iroda előtt, és közölte, hogy a Keleti fűtőházban (ahol kb. 40 db magyar és német mozdony volt leállítva, víztelenítve – 1944. december elején fagytalanították a mozdonyokat), csak azokat kell megtartani, melyekre szükség van, a többi tűzszekrényét fel kell robbantani. A németek csak nyitott katonai Volkswagenekkel mozogtak.

1944-ben tartalékos zászlósként szolgált a hadseregben.

1944. november 25-e reggelig a nagytétényi községházán voltak mint bevonulási központban. Innen reggel a Budaörsi út 51.-be, a Károly laktanyába települtek át, a laktanya előtt, az út túlsó oldalán nagy mennyiségű, űrméreten felüli páncéltörő gránát volt faládákba rakva. Ezeket a kis páncéltörő ágyúk vagy 37 mm-es gépágyúk csövére húzták kívülről, és így lőtték ki.

Mint fiatal légós megfigyelő szolgálatban volt 1944-ben, de a Népligetben laktak a bábszínházuk hátsó részében.

1944 decemberében az Ihász utcai iskola tetején, a sörgyár tetején, majd az Ihász utcai víztorony tetején volt mint légós kármegfigyelő a betonfigyelőben.

1944-ben a Hungária körút és a Kerepesi út sarkán laktak. 1944. december 23-án egy orosz repülőgép kisméretű bombát dobott a kenyérgyár elé a Hungária körút, a kerékgyárnál nagy tömegek álltak sorba kenyérért. További részleteket nem tud.

1944-ben a Budaörsi út 92.-ben laktak, ott A, B és C megjelölésű házak is voltak ugyanazon szám alatt, övék volt ott egy vendéglő.

1944. december 24-én német és magyar katonák tartózkodtak a pincében, majd este távoztak.

December 25-én délután 2–3 órakor az oroszok bejöttek a pályaudvar és a Balatoni út közötti részen. Benéztek a pincékbe is. Még aznap délután a wehrmachtosok visszajöttek, átkutatták a házakat, oroszokat kerestek.

1944. december 27-én hajnalban német katonák zörögtek be hozzájuk. A kertkijárat előtt, egy meggyfa mellett aknavetőt állítottak fel és dél felé, a [lágymányosi] vasúti töltés irányába lőttek vele. Közölték, hogy az oroszok a töltés másik oldalán vannak, és be tudják mérni az aknavetőt, ezért jobb lenne, ha a házat elhagynák. Ekkor átköltöztek a Biblia utca 10. számú házba, ahol kötözőhely is volt.

Eredetileg az Ulászló utca 50.-ben laktak. 1944. decemberben a Karolina út 58. szám alatt tartózkodtak. December 24-én délután karácsonyfát díszítettek amikor az első tüzérségi belövés a közelben robbant, erre lementek az óvóhelyre. December 27-én néhány német katona jött a házba.

1944-ben a Karolina úti barakklakások egyikében laktak. 1944. december 25-ére még volt mozijegyük a Simplon moziba kora délutánra, de az előadás elmaradt. Kocsis Ferenc közli, hogy „Ez történt Budapesten” című film volt műsoron Muráti Lilivel, és a plakát az egész ostrom alatt kint volt márciusig.

Apja katona volt. 1945. január végén már a közelben volt elszállásolva.

1945. január vége óta wehrmachtos német alakulatok voltak a Hertelendy utcában, Kübel- és Schwimmwagenekkel [úszó jármű – a szerk.]. Egy német trénszekeret tüzérségi találat ért az utcában, amikor a front a Királyhágó tér (Németvölgyi út) felső felére ért. A németek a Böszörményi úton álltak fel védelemre. A szovjetek az Orbánhegyi út elejéről tüzérséggel vagy páncélossal szétlőtték a Böszörményi úton lévő kocsmát. Apja a Kiss János altábornagy utcán volt ekkor.