A halál, a pusztulás után az élet győzedelmeskedik, így volt ez a háború után a fővárosban és vidéken is. Az áldozatok eltemetése után a romok eltakarítása, az újjáépítés következett. Nagyszüleink nehéz helyzetben voltak, de mint annyiszor korábban, most is helyt álltak.

Eredetileg az Ulászló utca 50.-ben laktak. 1944. decemberben a Karolina út 58. szám alatt tartózkodtak. December 24-én délután karácsonyfát díszítettek amikor az első tüzérségi belövés a közelben robbant, erre lementek az óvóhelyre. December 27-én néhány német katona jött a házba.

1944-ben a Karolina úti barakklakások egyikében laktak. 1944. december 25-ére még volt mozijegyük a Simplon moziba kora délutánra, de az előadás elmaradt. Kocsis Ferenc közli, hogy „Ez történt Budapesten” című film volt műsoron Muráti Lilivel, és a plakát az egész ostrom alatt kint volt márciusig.

Apja katona volt. 1945. január végén már a közelben volt elszállásolva.

1945. január vége óta wehrmachtos német alakulatok voltak a Hertelendy utcában, Kübel- és Schwimmwagenekkel [úszó jármű – a szerk.]. Egy német trénszekeret tüzérségi találat ért az utcában, amikor a front a Királyhágó tér (Németvölgyi út) felső felére ért. A németek a Böszörményi úton álltak fel védelemre. A szovjetek az Orbánhegyi út elejéről tüzérséggel vagy páncélossal szétlőtték a Böszörményi úton lévő kocsmát. Apja a Kiss János altábornagy utcán volt ekkor.

  1. december 15–20. A Vasúti forgalom nyugat felé nagy általánosságban megbénult, csak Bécs és Esztergom felé lehetett utazni. Székesfehérvár felé a vonatokat már nem indították el. A fővárosban nagy tömegek menekültek bőröndökkel, batyukkal, kosarakkal, hátizsákokkal. Teherautók, szekerek, kerékpárok mozogtak. Nagy motordübörgéssel német katonai alakulatok gépkocsija, harci járművei mozogtak, főleg nyugati irányba.

1944-ben csak 7 éves volt, de bátyjával, aki akkor 13 éves volt, együtt járta a környéket. Részben szülei, részben bátyja, valamint saját emlékei szerint a következők történtek házuk környékén:

1944. december 24-én, éppen karácsonyi gyertyagyújtáskor, kb. délután 6 órakor nagy sorozat tüzérségi belövés érte a környéket, valószínűleg szovjet sorozatvetők tüze volt.

Ekkor mindenki az óvóhelyre menekült. [Hingyi László: ugyanebben a házban, a negyedik emeleten laktak, 4 emeletes a ház!) Az éjszaka és a hajnal csendes volt.

  1. december 24-én mint repülőtiszt jött Budapestre felesége meglátogatása céljából. A Dunántúl egyik repülőteréről hivatalos eltávozással, menetlevéllel. Budapest bekerítése miatt nem tudott visszamenni alakulatához, így bent rekedt, és feleségénél húzta meg magát a Dózsa György út és a Thököly út sarkán lévő házban. (Dózsa György út 5.) Velük szemben egy étterem volt a Thököly út másik oldalán. Mivel csak menetlevele volt, bujkált, mert a nyilasok rendszeresen bejártak a házakba, és katonaszökevényeket kerestek.

1944-ben a közelben, a Mexikói út 44.-ben laktak az első emeleten. Akkor a vasúti töltés csak kb. fele olyan magas volt, mint most, mert készítés alatt áll. A vonatok a város felőli Francia úti oldalon közlekedtek, és még nem híd volt a Thököly út–Egressy út felett, hanem sorompó. 1944. december 24-én SS-ek jönnek a környező utcákba. Egy bejött hozzájuk a házba, és a még fent lévőket leküldi a szomszéd ház óvóhelyére, így őket is.