1944 decemberében a Veress Pálné utca 33.-ban laktak.

1945. január 1-jén mentek az óvóhelyre az egyre sűrűsödő tüzérségi belövések miatt.

1945. január 2-tól erős német csapatmozgások [voltak megfigyelhetők] az utakon. A szemben lévő leánygimnázium udvarába német légvédelmi ágyút állítottak be, mely állandóan lőtt az orosz repülőgépekre.

1945. január 15-én két német katona állt a kapu alatt, és lőttek az utcán át a közeli Kiskörút felé, az egyik megsebesült, ezt behozták, és a házmesterék gondozták, a másik visszavonuláskor eltávozott.

Kiegészítések, amelyeket utólag közölt:

1945. január 2-án németek jöttek a házba, és azt meg akarták szállni, de ez elmaradt. A környező házak pincéit egybevágták, hogy azokon keresztül közeledjenek, az ő házukat kihagyták ebből, de 1945. január 14-e táján a németek sokat mozogtak, rohangáltak az átszakított pincerészekben.

1945. január 17-én este jöttek csak le az oroszok a pincékbe katonákat keresni, így a házmesteréknél lévő sebesült németet akkor vitték el tőlük.

1945. január 28-án [a] férjét elvitték az oroszok.

1945. január 29-én elment ügyvédjükhöz gyalog a romos utcákon, hogy férje kiszabadításának ügyét megbeszélje vele, ekkor látta a Vörösmarty téren, hogy kb. 30–35 sebesült német katona holtteste van kiterítve a tér Váci utca felé eső részén, valamennyinek feje vagy lába vagy keze volt bekötve, vagy lába hiányzott. Valamennyiüknek nadrágja nyitva, erősen véres volt, és nemi szervük levágva a szájukba volt dugva. A járókelők közül majdnem mindenki megnézte őket, és egy férfi elmondása szerint az egyik közeli házban német kórház volt, onnan hozták ki őket, majd agyonlőtték és megcsonkították őket.

Forrás:

Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 275.