A halál, a pusztulás után az élet győzedelmeskedik, így volt ez a háború után a fővárosban és vidéken is. Az áldozatok eltemetése után a romok eltakarítása, az újjáépítés következett. Nagyszüleink nehéz helyzetben voltak, de mint annyiszor korábban, most is helyt álltak.

Rokonságunk visszamenőleg hosszú ideje Hajdúdorogon élt. Nagyanyám Szilvássy Róza nyíregyházi kisnemesi családból származik és lány korában híres szépség volt. Férje Tóth György gazdálkodó és megbecsült hajdúdorogi polgár. Édesapám szülei is hajdúdorogi származásúak. Apai nagyapám az első világháborúban a császári és királyi 39. gyalogezred 3. tábori századának póttartalékos gyalogosa. 34 éves korában 1915. február 1. és március 6. között a keleti fronton, Szálnoknál esett el (akkor Zemplén vármegye, ma Solnik, Szlovákia). Anyai nagymamám egyedül maradt öt gyerekkel, nem tudta mindegyiket eltartani, ezért édesapám Budára a Városmajor közelében, a Csaba utcában lévő Meyer Ferenc fiúárvaházba került, itt nőtt fel és járt iskolába. Tanulmányainak bevégzése után került vissza Hajdúdorogra és vette feleségül édesanyámat, Tóth Ilonát.

A háború előzményeihez nekem hozzátartozik, hogy apámat besorozták katonának és mint – az akkori kifejezéssel élve – tiszti komornyikként szolgált. Egy erdélyi földbirtokosnál tartózkodtak, amikor egyik ló megvadult és a tiszt apámat utasította, hogy fogja meg a lovat. Apám a parancsot teljesítve próbálta meg a lovat megfékezni és a ló maga alá taposta. Ez olyan belső sérüléseket okozott, hogy apám 1942. októberében belehalt. Így a család apa nélkül maradt és úgy próbáltunk megélni a háborús viszonyok között.

A Vár ostromát 1944–45 telén a Magyar Nemzeti Bank bunkerjében éltem át. Erről, a közben már történelemmé vált időszakról megőrzött emlékeim nagyon szelektívek mivel akkor még gyerek voltam. Csak évekkel később tudatosult meg bennem az akkori hetek jelentősége. De ezeket az emlékeket szívesen osztom meg az utókorral több mint 60 év távlatából.

  1. december 24-től egy magyar légvédelmi ágyú állt a jelenlegi Interpress-ház helyén lévő egyik ház udvarában, innen december végén egy szovjet repülőgépet lőttek le. December 25-től egy tábori kórházvonat volt betolva a Gellért-hegy alatti vasúti alagútba, teljes berendezéssel állt ott, az Avar utcai kijárati vágányon.

1944 decemberében, mint kibombázottak a Széll Kálmán tér egyik ház első emeletén laktak. Mint gyorslevente volt szolgálatban a Klotild-palota mellett motorkerékpáros futárként. December 24-én este szovjet tüzérségi belövés érte házukat és lakásukat, és az kiégett. Ekkor szülei leköltöznek a BSZKRT-indító mögötti, két bejáratos óvóhelyre, mely össze volt kötve a Krisztina körút egyik önálló háztömbjének óvóhelyével. Szüleit is ott találta meg, amikor hazament karácsonyozni.

Családjával az ostrom alatt a Halászbástya kőtára melletti szolgálati lakásban lakott.

A régi pénzügyminisztérium épületének Halászbástya felőli oldalánál négy, tüzelőállomását állandóan változtató, 88 mm-es löveg állt. Kezelőszemélyzete 18 fő/löveg, valószínűleg SS-ek. Közöttük ukránok és lengyelek. A gépkocsi gumikerekeit homokzsákokkal védték, mert egy várható kitörés esetén a kocsikra szükség volt. A légvédelmi tüzérek egyike Joseph Herbert, berlini katona, [egy] bombaszilánktól elesett, egy bombatölcsérbe temették, és a háború után feleségének bátyja jött Virágékhoz érdeklődni a sír pontos helye felől. A pénzügyminisztérium pincéjében állítólag 4000 sebesült volt, német orvosok és ápolónők, akik a kitöréskor eltűntek, és a sebesülteket magukra hagyták.

Jelen van férje, Fábián Tibor is, aki 1944–1945-ben a XI. [kerületi] Than Károly utcában lakott, de katona volt Nyugat-Magyarországon. 1944–1945-ben a II. kerületi Kelemen László utca 15. szám alatt laktak, [az asszony] 18 évesen, öccse, Kürti Zoltán 15 évesen, aki akkor hadapród volt.

December 24-én délután unokahúga a Keleti pályaudvartól jött ki egy kis karácsonyi csomaggal, de a villamos [a] Szépilona [kocsiszín] előtt megállt, ekkor nagy kiabálással mindenkit leszállítottak. Ő előrement és megnézte, hogy mi van, így látta, hogy a remíz felé lévő kitérő váltónál áll egy villamos, melynek az elejébe belelőttek, roncsolt volt, és a vezető is meghalt, a közelben már oroszok voltak, és a Budenz út felé lévő kertekben és feljebb az erdőszélen lövöldözést lehetett hallani, így visszafordult, és gyalog ment a Széll Kálmán térig, és onnan még villamossal haza.