1944 végén, mint kolozsvári egyetemi tanár menekült Budapestre. Utolsó repülőútjára Bánhidivel repült Budapestről Kolozsvárra Szatmárnémetin keresztül. 1944 októberében beköltözött dr. Tagán burját menekült, volt cári tiszt X. kerület, Százados út 30/B alatti elhagyott lakásába.

1944. november 2-án a Nyugati pályaudvarról vonattal utazott Zagyvarékasra élelmiszerért, a vonatból látható volt, hogy Cegléd irányában nagy harcok folynak, állandó ágyúfelvillanások és folyamatos dörgés hallatszott abból az irányból. Visszafelé Jászberényből jött vonattal.

November 26-án, vagy inkább november 30-án csütörtökön Vecsésre ment magyar katonai gépkocsin élelmiszerért. Debreceni tüzérek Vecsés előtt vonatoszlopban álltak, és parancsnokukra vártak, aki Budapesten volt utasításokért.

Egyik ismerőse révén felment a templomtoronyba, és onnan látta, hogy Vecséstől északnyugati irányban harc volt. Magyar aknavetősök lőtték az előttük lévő terepet és az erdőt, az erdőből előtörő T–34-es orosz harckocsi nyitott kupoláján át véletlenül beletalált egy akna, és az szétrobbant.

Még kb. 6 darab T–34-es rontott ki az erdőből, de azok rövidesen megálltak, majd visszahúzódtak az erdőbe.

Visszafelé Vecsésről gyalog jött a Béke térig (Pestszentlőrinc) útközben látta, hogy magyar munkászászlóalj nagy sietve gyalogsági állásokat épít a Ferihegyi repülőtér déli peremén. A Béke tértől villamossal jött be a városba.

December 15-e felé Budafokon volt, ott is sok magyar utász ásott állásokat és erődítményeket készített. Csepelre még kék autóbusszal ment ki, de az erőműveknél már el volt zárva magyar katonai kordonnal.

December 22-én villamossal ment át Budáról Pestre az Erzsébet hídon, melynek utcarésze már több helyen át volt lyuggatva bombáktól (2-3-ra emlékszik), német katonák trotilkötegeket helyeztek el a hídon és kábeleket szereltek.

A Petőfi-szobornál, mely már be volt fedve deszkákkal, német utászok háromszögletű betontömböket rakodtak le német tehergépkocsikról, és azokat részben a Duna-partra vitték és ott rakták le sorban. Visszafelé gyalogmenet látta, hogy a Dohány utca, Kun utca, Teleki tér tele van magyar menekült civilekkel, akik lovas kocsikkal vannak.

A Dohány utcában kapuk alatt, udvarokban álltak szekerek, lovak. A Teleki tértől villamossal ment ki a Százados útra, ott is sok szekeres menekült volt, az utca elején.

December 24-én este fél 11 órakor mentek haza a Semsey Andor utca 15.-ből, ahol karácsonyoztak, a város körül mindenütt vészjóslóan dörögtek az ágyúk. December 25-én szovjet gránátok csapódtak be a kenyérgyár irányába, a Juranics-telep szélére. A kenyérgyár már csak a katonaság részére termelt, sütött. Este 8 órakor felhívta telefonon barátját, Kodolányit a mostani Hűvösvölgyi út 28.-ban (Kelemen László utca sarok), aki azt mondta, hogy nála már oroszok vannak.

December 27-e felé a Lardoline gyár felé német Storch futárgépek szálltak le és fel a Kerepesi úton a lovassági gyakorlótérrel párhuzamosan. Onnan jövő emberek mondták, hogy a németek teherautóval elzárják az utat két oldalon és akkor történik a leszállás és felszállás. Január 2-án egy hatalmas szovjet ágyúgolyó becsapódott a szomszéd ikerházba, majd több falat átütve a két ház tűzfalán is átjőve házuk egyik lakásában állt meg, de nem robbant fel. Ekkor mindenki lemenekült az óvóhelyre.

Január 2-án vagy 3-án a Fiumei út és a Teleki tér sarkán, a Kerepesi temető bejáratával szemben félig, egy kitámasztóval a járdán állt egy magyar légvédelmi gépágyú Gamma célzókészülékkel, és egy támadó szovjet Il–2 Sturmovik repülőcsoportra lőtt, egy gépet eltalált a MÁV-gépgyár felett, és az füstölögve a Nagyfuvaros utca felé zuhant le.

Január 3-án erős szovjet tüzérségi tűz a környék nagy területén, Kőbányáról menekültek jönnek és mondják, hogy a külső sörgyárba betörtek az oroszok.

A víztorony tövéből látták, hogy orosz tankok tűntek fel az Üllői úti kaszárnyáknál. A Népligetben sok német katona és páncélosok gyülekeznek. A [MÁV] északi javítóműhelyben is német katonaság gyülekezik.

A menekültek egyik csoportja a vasúti töltés mellett akart kijutni Rákosfalva felé, de csak a Fehér útig tudtak menni, a vasúti töltésnél magyar katonák géppuskával, golyószóróval lőttek keleti irányba és kisméretű aknavetőkkel is tüzeltek.

A Szent László téren túl már magyar táboricsendőr-kordon volt, ez volt a záróvonal. Itt civilek szedték fel az utcaköveket és barikádot építettek, innen a mezőgazdasági vásár mellett jól előre lehetett menni a sörgyárak vonaláig, de ott magyar rendőrök záróvonalába ütköztek és közvetlen előttük magyar katonák lövészárkokban az első vonal részeként helyezkedtek el. Innen az Auguszta-telepen [Hingyi László: a Zách utcától a Pongrác útig, már lebontották] keresztül jöttek vissza.

A Hungária körúti kaszárnyákban német és magyar katonák voltak.

A vízszolgáltatás ezen a napon megszűnt.

Ezen a napon a németek egy félhernyótalpas vontatóval egy Göring löveget húztak az MTK-pálya [a löveg a Százados út, a Salgótarjáni utca sarkán állhatott] sarkára és ott utcakövekből barikádot emeltek elé, kb. 12 cm-es volt, a vontatót a Százados út 30/B elé állították, a löveggel több lövést adtak le a Salgótarjáni utca meghosszabbításába a volt egykori Tomcsányi útra, azt lőtték végig hosszában. Aznap éjjel is sok lövést adott le.

Január 4-én vízhordás volt a laktanyákból, a Hungária körúton német vontatott tüzérség vonult dél felé, 6 kerekű vontatóval Göring lövegeket vontattak. A lőszerkocsin tábori sapkában wehrmachtos katonák ültek, a híd alatt torlódás volt és így a hídtól a Kerepesi útig álltak. Felettük szovjet tüzérségi lövedékek a Kerepesi temetőbe csapódtak be. Több szovjet repülőgép kettesével repült el felettük, de nem lőttek rájuk. Ezen a napon kis hófoltok voltak.

Menekültek érkeztek, akik elmondták, hogy korábban oroszok a Ferihegyi repülőtéren dolgoztatták őket, ahol sok szovjet ágyút láttak és USA-gépkocsikat. Sikerült megszökniük és most értek ide.

Német repülőgépek ejtőernyővel utánpótlást dobtak a Kerepesi temetőbe, egy ilyen [ellátó] tartály a mögöttük lévő sínek közé esett, géppuska pótcsövek voltak benne (csak január 13-án találta meg!). Élelmiszer csontszínű ernyővel érkezett.

A kaszárnyákba Sd.Kfz. 251.-es tele német katonákkal a Salgótarjáni utcán Kőbánya felé mentek, este jöttek vissza. Egy másik csoport 5-6 Sd.Kfz. 251.-essel a kenyérgyár felől érkezett hozzájuk a Százados út 30.-ba és ott szállásolták el magukat, elmondásuk szerint előző éjjel még a laktanyákban aludtak. Ezek közül 5-6 fő az ő lakásukban, más lakásokban többen aludtak azon az éjjelen.

Este 2 db terepszínű német páncélvadász harckocsi érkezett a Kerepesi úton és a Hungária körútra kanyarodott ki, ott jártak előttük, lőszert és élelmiszert szállítottak a házukban lévő katonáknak, majd továbbmentek a Hungária körúton a híd felé. Késő este az egyik terepszínű Vadászpárduc [Hingyi László: állítása szerint magas felépítésű, merev csövű Tigris volt] a gumigyárig ment vissza. Ettől a naptól kezdve a németek csak ezzel a két terepszínű harckocsival közlekedtek a Hungária körúton, és mindig a Kerepesi út felől jöttek.

Január 4-én éjszaka csend volt.

Január 5-én reggel több száz leventét irányítottak a Százados úrhoz, ahol puskával lefektették őket arccal a Hungária körút felé, tisztjük az elektromos trafónál állt és a Hungária körút felé figyelt. Aznap az Auguszta-telepről jöttek menekültek és a lakásokba akartak bemenni erőszakkal, ezek mind cigányok voltak. Erélyes közbelépésére azonban a BSZKRT-sportpályára mentek az ottani épületekbe. Állításuk szerint aznap reggel az Auguszta-telepre bejöttek az oroszok harckocsi-támogatással a Zách utca vonaláig jöttek előre és egy T–34-es harckocsi tört előre miután lőtte a MÁV-lakótelepi templom tornyát de sikerült a harckocsit visszaszorítani. A harcok során a gáztartályok megsérültek és égtek.

Aznap este a Hungária körúti laktanyákból a magyar katonákat kivonták.

A Népligetben a lengyel emlékműnél 3 kilőtt vagy megsérült német lőszeres gépkocsit látott, beljebb a töltés felé néhány ágyú és aknavető volt elhagyva.

Január 6-án reggel németek mentek be a laktanyákba, házuk műhelyébe németek rendeztek be fekvőhelyet, lőszeresládákat tettek be. Első emeleti lakásuk konyhájába lőállást készítettek, csak három német katona maradt házukban, az egyik a háztetőn helyezkedett el és onnan figyelt a laktanyák felett a vasúti töltés és Lóverseny tér felé, kettő konyhájukban maradt, onnan jó kilátás volt a kaszárnyák három épületére.

Egész nap nagy harci zaj volt. Orosz tüzérségi belövések, német tüzérség lőtt, a Kerepesi temetőből német nehézaknavetősök és ködvetők lőttek keleti irányba felettük. Német Sd.Kfz. 251.-esek egész nap közlekedtek. A Hős utcában két német harckocsi fel alá járkált január 6-án, 7-én elmentek onnan.

Január 7-én a szovjetek a Kőbányai úti dohánygyárból áttörtek, a MÁV-templommal szemben lévő oldalon álló magyar Zrínyi rohamlöveget, mely csövével a dohánygyár felé nézett és a híd alatti utat zárta el tüzével, a Salgótarjáni utca felől hátsó részén kilőtték, mellette lőszere volt szétszórva, nem volt benne senki elégve.

Délelőtt folyamán két németet elvezényeltek házukból egy Sd.Kfz.-vel a kenyérgyár felé.

Este 6 cm-es aknavetőlőszert hoztak Pz. V. Párduc harckocsival házukba az ott maradt egyetlen német katonának, aki elmondta, hogy elzászi kémiai főiskolai hallgató, franciául is tudott egy kicsit. Kérte őket, hogy elesése esetén temessék majd el és értesítsék szüleit, a lakás falait teleírta nevével és címével körbe-körbe. Kb. 17 éves szőke fiú volt. Egy német Mauser puska és egy villámgéppisztoly volt nála. Sapkáját egy seprűnyélre tette és kidugta az ablakon, a laktanyák felől azonnal rálőttek (sapkájára).

A tükörből figyelte, hogy a Hungária körút túlsó oldalán erre mozognak oroszok. Innen tudták meg, hogy az oroszok elfoglalták a laktanyákat. Egész este az aknákat élesítette egy rézkupakkal.

Január 8-án korán reggel több aknát dobott ki az ablakon az előttük lévő trafó mellé.

Miután a front a laktanyákhoz ért, az oroszok rendszeresen megafonon felszólították a szemben lévő csapatok parancsnokait név szerint, hogy adják meg magukat, így több német és magyar tiszt nevét is beolvasták.

Január 8-án délelőtt a némettel együtt figyelte a kaszárnyákat a konyhaablakból. Egyszer csak egy orosz géppisztollyal a kezében megállt az egyik ablak előtt és kinézett az utcára, derékig jól látszott. Ekkor a német gyorsan felkapta puskáját és rálőtt az oroszra, az holtan rárogyott az ablakpárkányra.

Ebédidőben szépen sütött a nap, és kenyérért elment a Müller pékhez, hirtelen egy sorozat csapódott a földbe elé. Akkor vette észre, hogy egy orosz a laktanya falkerítése mögött térdelve géppisztollyal lőtt rá, de szerencsére nem találta el. A pék zárva volt.

Akkor vette észre, hogy a laktanyában és a Hős utca külső részén oroszok vannak, de a [Hungária] körút ezen az oldalán a kenyérgyár előtt a Százados úton nyakában „fémtáblával” és géppisztollyal, egyedül volt és sokáig ott álldogált. Néhány német volt még a körút innenső oldalán lévő házakban. Az MTK-sportpálya sarkán még dolgozott egy német ágyú [Hingyi László: Göring löveg], félhernyótalpas vontatója a ház előtt szovjet tüzérségi belövés miatt megsérült és hasznavehetetlenné vált, így el is hagyták a németek.

Az elzászi kiment házukból, és úgy dobálta kézből az aknákat a trafó mögül a körút felé.

Este egy Sd.Kfz. 251.-es ebédet hozott az elzászinak, még fehér csokoládét is kapott. A két terepszínű német harckocsi kis időeltéréssel ismét megjelent utcájukban a Kerepesi út felől.

[szovjet támadás] Január 9-én reggel 6 óra felé csend volt. Egyszer csak hirtelen nagy harci zaj, tüzérségi lövedékek, aknák robbannak. Házukat 6-8 belövés éri a harmadik emeleten, szovjet T–34-es páncélosok lőnek házukra.

Ebédidőben az elzászi lejött az óvóhelyre egy rövid időre, elmondta, hogy még nem utasították, de rövidesen visszavonul és így az oroszok fognak bejönni, vagy a Walla-gyárba (cementgyár volt, főleg betongyűrűk voltak ott) ahol sok német van, vagy a kenyérgyárhoz vonul vissza, a lakás falaira nevét és címét felírta, hogy szüleit értesítsék, hogy itt járt. Délután 5 óra felé puskagolyó-találatok érik a házat, az elzászi ekkor villámgéppisztolyával sorozatokat lőtt ki. 5 óra után kis csend volt, csizmájának kopogásáról hallották, hogy az elzászi rohan le a lépcsőn, közben ismét lőttek a házra, ekkor ő is lőtt ki, majd kiment a kapun. Amikor kilépett, sorozatok jöttek a templom felől, az elzászit azóta nem látták. Fél 6, 6 óra felé ködös este volt, szomszédjával kiment a kapuba. Egy kabátot dobtak ki a sporttelep felé az utcára, valakik azonnal több sorozattal rálőttek.

6 óra után pár perccel egy orosz hadnagy és 5 katona jött be, az egyik lakásból hozott élelmiszert kiosztották közöttük, majd eltűntek, a katonák egymás között románul beszéltek, ezek mind moldvaiak és transzilvániaiak voltak.

Este 7 óra tájban oroszok visszajöttek, és kihajtották a férfiakat az elesett oroszok eltemetésére, így a szomszéd ikerház egyik fürdőszobájában 2 orosz hulla volt, egyet a trafó mellett találtak, egyet pedig a szomszéd ház udvarán. Valamennyit a Hungária körút füves sávjában, fél méterre a fagyott földbe kellett eltemetni. Hármat egybe és egyet külön.

Még aznap este megjelentek román tisztek, de az ott lévő oroszok kizavarták őket.

Január 10-én reggel egy orosz főhadnagy jött a házban, aki eldicsekedte, hogy odesszai zsidó, a házban az első emeleti szomszéd lakás ablakába géppuskát állítottak fel és nagy sorozatokban lőtték a szomszédos BSZKRT-sportpályát, mert ott még németek voltak.

A zsidó főhadnagy németül beszélt és egy telefont állítottak fel, ott egy USA ARMY térképet nézegetett, majd megkérdezte, hogy hol a gettó, erre ő a Divatcsarnok mögötti utcákat mutatta neki. Ezt telefonon bemondta valakinek, azt mondta, hogy a tüzérségnek, mivel ő tüzérmegfigyelő. A tüzérség elsőnek a Kerepesi temetőt lőtte, majd a Dob utcai gettót.

A szomszédban volt egy gránátfigyelő és ez a közeli gránátvető tüzét irányította. A sportpályákat, a BSZKRT-kocsiszínt és a mögöttük lévő vasúti pályatestet lőtték aknavetőkkel.

Január 10-éről 11-ére virradó éjjel kb. 20-25 magyar rendőrt hoztak egy rendőr hadnagy parancsnoksága alatt a házukhoz, mint hadifoglyokat. Ezeket a Józsefvárosi pályaudvar felől az Orczy térről hozták, ott fogták el őket. A hadnagy elmondta, hogy nevét állandóan bemondták a szemben lévő oroszok és megadásra szólították fel.

Később ezt a fejezetet korrigálta és a dátumot január 14. éjjelére mondta! Január 10-én sebesült román katonákat hoztak a házhoz. Január 12-e esemény nélkül.

Január 15-én reggel megindult a nagy támadás és Zugló felől lőtte az orosz tüzérség a kenyérgyárat, a gumigyárat a vasútig lévő házakat, a BSZKRT-sportpályát, az Öttli-gyárat, (Asztalos Sándor út, remíz mellett) a Walla-cementgyárat a BSZKRT-villamoskocsiszínt. A rohamot románok intézték és a kenyérgyártól a MÁV-templomig voltak. A nagy rohamot a németek automata fegyverekkel szétlőtték, így pl. az Asztalos Sándor utcai nagy házból a Sport utcánál omlott össze a román roham.

A németek annyira idegesek voltak, hogy a kenyérgyárból még a vízért menő civilekre is rálőttek, de sebesülés nem történt. A BSZKRT-tribünben a nagytribün végén lévő lépcsőnél a lépcsőn egy akna telibe talált hat németet akik ott haltak meg, mind wehrmachtosok voltak. Négy német golyószóró volt ott elhagyva a tribün tetején, a nézőtéren, egy a Walla-gyár felé, egy a Juranics utca felé, egy a Százados út és egy a kenyérgyár felé volt leállítva.

Január 14-én reggel újra ismételték a rohamot. Reggel a zsidó főhadnagy telefonjával áttelepült a tribünbe, de délelőtt 11 óra tájban nagy rohanva visszajött nagykabátjáért és néhány személyi holmiért és azt mondta, hogy Kőbányára kell mennie, erre futva rohant ki a laktanyák felé. Az oroszok hirtelen teljesen eltűntek.

Német támadás: A Ciprus utcánál hirtelen befutott egy német Pz.V. Párduc harckocsi és ezt követően több német katona, így délelőtt ezt a részt a németek visszafoglalták egészen a Hungária körútig és a Salgótarjáni utcáig.

Ezt követően a MÁV-telepről menekültek jöttek és a németek mögött igyekeztek a város belseje felé.

Az este folyamán a németek visszahúzódtak.

Az éjszaka folyamán az oroszok elfoglalták a BSZKRT-kocsiszínt és az utcasarkot is barátja lakása, a Semsey Andor utca 15. és a Földtani Intézet is az oroszok kezére került.

Január 14-én éjjel az oroszok el akarták vinni a Kerepesi temető falának felrobbantására és többedmagával ráakasztottak egy fém ekrazitcsomagot majd megfelelő botokat, a németek rakétafényei és több feléjük leadott lövés miatt azonban nem tudták megközelíteni a temető falát.

A gyermekmenhely előtt a Kerepesi úton tehergépkocsiból volt német barikád. A templom melletti üres telken kék városi autóbuszok voltak elhagyva. Valószínűleg ezen a napon esett el két német katona a Ciprus utca torkolatjában a gyalogjáró mellett, sisakjuk elgurult.

Január 14-én éjszaka hajtotta végre a Gidófalvy [Lajos főhadnagy] százados parancsnoksága alatt álló KISKA-alakulat a hídakciót. Ez az alakulat eredetileg a Vilmos főherceg laktanyában volt és a Kerepesi útig volt bevetésen.

A Thököly úti vasúti megállónál kilőtték a németek lőszerkocsijait részben sikerült a Szabadság hidat megmenteni azzal, hogy a robbanótöltetek gyújtózsinórjait vágták el a pesti oldalon. Az Erzsébet hídnál a pesti oldalon lévő német őrt lelőtték és a robbanótölteteket leszerelték. A budai oldal leszerelése nem sikerült, itt Gidófalvyt a német őrség lelőtte. Mikes Sándor német összekötő tisztje hiába várta Gidófalvyt az akció után a kaszárnyában, már nem tért vissza.

Január 14-én a román katonák végigjárták a házakat és összeszedték a 18-40 év közötti férfiakat és elvitték őket hadifogságba.

Január 15-én reggel a román tisztek elmentek a házukból, Délelőtt 10-11 óra felé a bejövő oroszok elvitték őt a sportpálya tribünjébe, ahol az öltözők tele voltak orosz katonákkal, akik vödörből konyakot és pálinkát ittak, már délelőtt nagyon részegek lettek. Két orosz őrmester elmagyarázta neki, hogy a laktanyából át kell hoznia egy kerekes orosz géppuskát, és azt neki kell felállítani a tribün felső peremére. Útközben visszafelé jövet látta, hogy a sportpálya kerítése mellett rengeteg román holttest hever szanaszét, a németek egy-egy lövést adtak le a Walla-gyárból rájuk. Egyszer csak egy csattanás volt, és a mellette menő oroszt arcon találták, a sárba esett, még egy nagy vért köpött aztán többet nem mozdult.

Ekkor mind igyekeztek fedett helyre húzódni, később vette észre, hogy a Walla-gyár tűzfalán voltak kisebb lyukak, és a németek onnan lőnek. Az oroszok őt felzavarták egy létrán a tribün pereméhez és feltette a géppuska kerekét a betonra. Ekkor egymásután kétszer rálőttek a németek, de nem találták el, mert a perem mögött húzódott meg.

Miután az oroszok látták, hogy a kerékszerkezetre ilyen körülmények között nem lehet a géppuskát rátenni, végül is a kerékszerkezet nélkül kellett azt odatennie. Lejövetkor őt is vödörből kínálták meg konyakkal, de szerinte az legalább 70 fokos alkohol volt.

Aznap délután az oroszok ismét elvitték és azt mondták, hogy a németek nagyon közelednek Buda felé, így meg kell gyorsítani a bekerített csapatok megsemmisítését. 12 db USA-gyártmányú nehézágyút kellett leállítaniuk a Hungária körút füves részén a Ciprus utcától a kenyérgyárig. USA GMC típusú autókon hozták a lőszert, ezeket le kellett pakolniuk az ágyúk mellé. Innen a Budai Várat lőtték az ágyúkkal. Rakodás közben jött egy svájci rendszámú vöröskeresztes gépkocsi, lassan ment el mellettük, és az egyik bent ülő Rolex filmezőgéppel filmezte őket, hogy civilek lőszert rakodnak. A Ciprus utca torkolatában, a járda mellett fekvő két német katona holttestét is lefényképezték.

Kis idő múlva jött egy USA Jeep is, és volt benne egy amerikai tiszt is, az ágyúk számait írta fel, és keresett még további két ágyút. A kísérő orosz tiszt azt mondta neki, hogy azokat még Kőbányán kilőtték.

Fentiek után Kőbányára ment Taba József tanár ismerőséhez, ott orosz nyelvű karszalagokat osztogattak, egyet ő is szerzett magának, de nem volt jó semmire sem.

Az Auguszta-telep környékén meztelen halottakat látott, nőket, férfiakat, ujjak eltörve, gyűrűk leszedve.

Kb. 30 román volt elesve a Sport utcában.

Január 15-én este súlyosan sebesült román tiszt jött be a házba, hasa felrepedve, belei kilátszottak, sápadt volt, nagy vérvesztesége volt, és csak annyit mondott, hogy a Sport utcánál egy magyar katona kézigránátot dobott ölébe, de ha rendbe jön minden magyart kiirt. Román társai továbbvitték a laktanyákba, de ott már halott volt.

A harcok még a Sport utca végében folytak.

Német StuG III. rohamlöveg állt a Teleki téren a bódék széle mellett, a körcsarnoknál és az Orczy tér felé nézett.

Január 16-án a BSZKRT-kocsiszínt az oroszok elfoglalták végleg és betörtek a Kerepesi temetőbe is. A Thököly út felől betörő szovjet páncélosok a Baross térről befutottak a Kerepesi temető főbejáratához és így bekerítették. A Salgótarjáni utca elején, a temető sarkán állt elhagyva a magyar légvédelmi gépágyú az úttest közepén, rengeteg kilőtt hüvely volt mellette.

A temető Salgótarjáni utcai oldalán át volt ütve a fal, és ott két német feküdt holtan egy golyószóró mellett arcra borulva, még hetekig ott voltak (és nem voltak levetkőztetve, kifosztva).

A temetőben a Kossuth Mauzóleumhoz közel állt egy Pz. IV.-es. Szürkére volt festve, és félig belecsúszott egy bombatölcsérbe.

Január 16-án a Kerepesi temető elesett.

Január 17-én elment ismerőséhez a Semsey Andor utcába. Útközben látta, hogy a posta lóforgalmi telepe, a barakkok tele vannak oroszokkal, lovakkal. A volt Lóverseny téren szovjet nehéztüzérség ütegeket állít fel és lövi a belvárost. A Semsey Andor utcában alig volt sérülés, az orosz aknakutatók éppen akkor kutatták át az utcát, az egyik felrobbant.

A Kerepesi temető volt zsidó temetőjében orosz légvédelmi ágyúk álltak.

Január 16-án vagy 17-én, amikor a front már a Kerepesi temetőben állt, német He-111-es repülőgépek repültek el felettük keleti irányba, Szolnok felé kb. 5-600 méter magasan, a szovjet légvédelem, mely a régi zsidótemetőnél volt beásva és főleg nők kezelték, nem lőtt rájuk.

Január 18-án különösebb esemény nem történt.

Január 19-én az Esterházy utca 26. szám alá ment, ott orosz aknavetősök voltak, kb. 8-10 cső lőtt Buda felé.

Onnan a Nemzeti Múzeumba ment, ahol Ortutay Gyulával is találkozott, ott a civilek jól éltek, tele voltak élelemmel, ő is kapott tőlük élelmiszert, mivel ismerte őket, és azt hazavitte.

Január 20-a esemény nélkül.

Január 21-én oroszok elvitték a Százados úti házakhoz, ahol rakétavetőket kellett beásni a földbe, és azonnal lőttek is velük.

Általában nem tett sok kárt, mivel kis hatásfokú robbanótöltete volt. A lövés iránya Buda felé volt.

Január 22. Ismét a Nemzeti Múzeumba ment.

Január 24-én ismét a belvárosba ment, a Tigris utca felől német és magyar tüzérség látszott a budai oldalon, de nem lőttek.

Az oroszok ajtókat, deszkákat tettek a pesti Duna-part korlátjaira, mivel a budai oldalról magyarok és németek ágyúkkal és kézi lőfegyverekkel lőttek át a Duna-parti házakban mozgó oroszokra.

Január 24–25-én magyar tüzérség a Gellért-hegyről átlőtt a Hungária körúton mozgó orosz csapatokra, ahol nagy átcsoportosítás volt. Három becsapódás volt, az egyik a Tenisz klubház mellett, egy a BSZKRT-sportpálya tribünjét találta el.

A Stefánia út és Hungária körút sarkán zöld lóistállók voltak, a posta fogatolt forgalmi telepe, köztük még volt néhány kazal, ott sok orosz katona volt eltemetve, főleg tisztek, sírjukon piros csillagos emlékművekkel.

Kiegészítések Keszi-Kovács László elbeszéléséhez:

1945. január 9-én jöttek be hozzájuk az oroszok. Az oroszok január 1–9-ig harcoltak itt a környéken.

Január 9-én este kb. 10 óra felé román tisztek jelentek meg, ezeket az oroszok elkergették.

Január 10-én a szovjetek a szovjetek az előrevont román katonaságot vetik be a gyárak és a vasúti pályatest, valamint a Kerepesi temető irányába. Egész délelőtt erős harci zaj, mely déli 12 óra felé elcsendesedik.

Január 11-én a BSZKRT-sportpálya tribünjét elfoglalják, ez ellen folyt a nagy harc, 6 német esett el ott.

Ezek után több civilt szednek össze a házuk körül, a BSZKRT-tribün tetejére kerekes orosz géppuskát kell feltenniük (neki is). Időnként a németek rájuk lőnek az egyik gyár tűzfalába vájt lőnyílásokon át.

Január 15-én ismét elvitték munkára. A feladat az volt, hogy nagy robbantóládákat kellett a Kerepesi temető falához szállítaniuk. Éjjel, teljes sötétségben indították őket és szovjetunióbeli türkmén katona és ők hatan magyar civilek, a hátukon vitték a ládákat, melyeken zsinór is volt. A fal mögött németek voltak, erősen rakétáztak. Emiatt többször le kellett lapulniuk, majd a végén a zsinórnál fogva húzták oda a ládákat a fal mellé, onnan ugyanúgy lopakodva visszatértek. Később a szovjetek felrobbantották a ládákat, így egy nagy rést nyitottak a Kerepesi temető falán. Január 10-től kezdve a németek a Gellért-hegy Sánc utcai részéről lőtték nehéztüzérséggel a Hungária körutat, melyen nagy forgalmat bonyolítottak le az oroszok.

Január során, később látta, hogy a Józsefvárosi rakodó 10-es kapujánál volt kilőve egy német páncélos, lánca leszakadva, úgy látszott, hogy hátulról kapott találatot.

Az előzményekről elmondja még;

1945. január 1-jén éjjel a szovjetek elfoglalják a laktanyák közül a Pálffy és az Andrássy laktanyákat, így kijutnak a Hungária körút–Salgótarjáni utca sarkára. A németek ekkor a fővonalat a Hungária körút város felé eső oldalára teszik.

Később egy szovjet támadás, mely az Andrássy laktanyából indul, arra kényszeríti a németeket, hogy a Hungária körúton – a Hős utcánál befordulva, a mostani Tisztes út vonalában, a Százados út mellett a Salgótarjáni utcára hozzák vissza a vonalat, ez január 2-án hajnalra már ki is alakul. Ez idő tájt a Hős utcában egy magyar Zrínyi és egy német harckocsi fel alá mozog, és tűztámogatást ad a német védőknek.

Egy német Párduc harckocsi a Kerepesi úton az előkertekben mozog a Százados úttól a Hungária körútig (fel-alá).

Egyébként 2 db német 75 mm-es páncéltörő ágyút állítanak a Kerepesi út mindkét oldalára a Százados út betorkolásánál. Ugyanígy a Százados úti kenyérgyár előtt, a Hős utcán lőnek végig egy másik 75 mm-es páncéltörővel.

A Salgótarjáni utca és Százados út találkozásánál szintén 2 db 75 mm-es német páncéltörőt állítanak fel a Salgótarjáni utcán. A vonalat ezt követően a németek a Salgótarjáni utcán vették vissza.

Január 9-én este 18 órakor jöttek be az oroszok hozzájuk a 30/B-be.

Január 9-től január 14-ig a németek a villamosremízben voltak és ott védekeztek. Itt kb. több száz orosz és román katona esik el roham közben remízért.

Január 14-én a németek a Kerepesi temetőbe vonulnak vissza. A kenyérgyár mögött egy magyar Zrínyi volt elhagyva, mellette két magyar katona birgerli csizmában holtan feküdt.

Forrás:

HINGYI László: Budapest ostroma 1944–45. Források Budapest ostromának történetéből. Etalon Kiadó, Budapest, 2018. 291–302.