1944-ben a Solymárvölgyi úti erdészlakban lakott, a Rozália téglagyárhoz közel, a Bécsi út mellett.

1944 nyarán a szemben lévő Üröm-hegyen magyar légvédelmi ágyúk álltak, és ezek 1944. december 20–24. között onnan eltávoztak, állásaik üresen maradtak. Decemberben egy kis egyszemélyes német repülőgép zuhant le a Pilisborosjenő és Üröm közötti rétre, pilótája bennégett. [Hingyi László: [Koltai] kicsit bizonytalankodott, hogy német vagy orosz gép volt-e, és lehet, hogy december 24. után zuhant le.]

December 20-tól vonatbiztosító őrjáratok járták az Esztergomba vezető vasútvonalat, ezek vagy német vagy magyar katonák voltak, majd december 23-tól nyilasok [érkeztek], ezek nagy sietve ástak egy fúróárkot [a] házuk és a Bécsi út közé, melyet vegyesen németekkel megszálltak. Egy Piliscsaba felől hátráló német csoport ért ide néhány magyar katonával. A németek a magyarokat „ledisznózták”, és ezek után kizavarták az árokból a nyilasokat is, akik aznap este Óbuda felé távoztak. A németek visszavonulását nem vették észre.

December 24-én Solymárról, a téglagyár ottani irodájából idetelefonáltak a Rozália téglagyárba, hogy rövidesen jönnek az oroszok. Ezt követően az oroszok Solymárról lőtték aknavetőkkel a Bécsi utat és [a] házuk környékét, balesetről vagy megsebesült katonáról nem tud a környéken. December 24-én délután egy orosz főhadnagy jött be pár emberével az erdészházhoz, az egyik orosz tiszt látva egyenruháján a magyar vadőri jelvényt, azt állította, hogy kém, és el akarta vinni, csak nagy nehézségekkel sikerült megmenekülnie. Aznap este szekerekkel egy lovas század kozák jött [a] házukhoz és [a] környékére.

A Szarvas-hegyen, [a] Csúcs-hegyen, [a] Vihar-hegyen és a Hármashatár-hegyen az erdőkben még németek voltak, sőt még a házuk mögötti erdőrészben is. Egy nagyobb orosz csoport azonban a Bécsi utat követve továbbvonult Óbuda felé.

December 27-én a solymári vasútállomás mellett, a Rózsika-forrásból jövő pataknál több német katonát elfogtak az oroszok, ezek szerinte a Solymáron lévő erdei lőszerraktár őrei lehettek, és a patak mellett lelőtték őket.

December 31. felé az oroszok elfoglalták a Bécsi úton lévő fehérítőgyárat is, mely kb. a mostani Shell benzinkúttal szemben volt, és onnan sok kelmét hoztak hátra és osztogatták, attól beljebb állt a német védelmi vonal, mely kb. három hétig nem mozdult. [Hingyi László: [Koltai] feleségének közlése, de hozzáteszi, hogy a fehérítőgyár és a Flórián tér között volt 3 hétig front.]

A Vihar-hegyet, a Hármashatár-hegyet és a Tábor-hegyet az oroszok Óbuda felől, a Farkastorki út és Jablonka út vonalából támadták [Hingyi László: december 24–31. között]

Házukban állandóan voltak beszállásolt orosz katonák december 24-től kezdve.

Közben hallották, hogy a Budakeszi felől előretörő oroszokat a németek és néhány magyar, köztük az egyik erdőmunkás is a Szépjuhásznénál lévő erdészetnél megtámadták, és ott nagy csata volt. Erről Sasvári Kálmán tud, őt kérdezzük meg.

Még a kitörés előtt, az Erdőalja út végében a pléh Krisztusnál [út menti kereszt – a szerk.] az erdőszélen, a Scheffer-lakás mellett egy repülőgép zuhant le, és teljesen széttörött, többen szedtek fel alkatrészeket és darabokat belőle. Nem tudja, milyen nemzetiségű.

A kitöréskor a náluk lévő oroszok eltűntek, így egy csendes üres tér keletkezett.

A Csúcs-hegy felől az erdőszegélyen láttak előremozgó németeket, állítólag a házuknál lévő erdőn át éjszaka mentek át a Bécsi úton Pilisborosjenő felé.

Az ürömi vasútállomásnál a partoldalban volt ledobva tizenkét fiatal német katona holtteste, zöldes egyenruhában, tisztek nem voltak köztük. Ezeket az oroszok elfogás után agyonlőtték, és két hétig voltak ott közszemlére kidobva, és csak azután lehetett eltemetni őket.

A régi malomnál 30 német volt agyonlőve.

A kitörőket az oroszok a Bécsi útról lőtték géppuskákkal, az erdőt és annak szegélyét lőtték, majd repülőgépek támadták a Hármashatár-hegyet és az erdőket. Állandó volt az orosz járőrtevékenység, így hozzájuk is mindig benéztek.

A Szarvas-hegyen lévő kb. 4x4 méteres vadászkunyhóban volt agyonverve egy magyar és nyolc német katona. Okmányaik mind a hóra kiszórva, egy levelet látott német nyelven, melyben az egyik katona pár sort írt gyerekeinek, hogy nemsokára már otthon lesz, ez egy papírcédula volt. Ezeket a kunyhótól jobbra temették el, tiszt láthatóan nem volt köztük. Egyenruhára nem emlékszik. A magyar katona utászcsizmában volt.

A Szarvas-hegynél a középúton menet balra egy nagy sziklafal van, és ott balra volt a saját rókales kunyhója. Abban agyonlőve talált egy német SS-tisztet, a kunyhó mellett kissé távolabb egy farkaskutya volt lelőve, ez valószínűleg a tiszt kutyája volt.

Kissé távolabb, a solymári sziklafal alatt, egy forrásnál, ott, ahol egy dagonya van, három német katona volt lelőve, ezeket is helyben temették el. Február 20-a felé, kb. egy héttel a kitörés után civil ruhában bejött hozzájuk egy német katona, aki nagyon rosszul beszélt magyarul, és kenyeret kért. Ők közölték vele, hogy itt és a Bécsi út környékén sok az orosz, inkább menjen át Ürömre. Mint később hallották, ez sikerült is neki, valaki befogadta, így sikerült megmaradnia.

A kitörőkből a nagyobb tömeg az Árpád-kilátótól a Glück Frigyes úton ment át az erdőn, és a vitorlázóreptérnél jöttek ki. Körmendi Gyula közli, hogy ő akkor Pesthidegkúton, a Csokonai utcából, az ablakból látta, amint nagy tömegben, végtelen sorokban, mintha libasorban mentek volna a Glück Frigyes útról kijőve a reptéren át, egyenesen a falu szegélyétől távol, a Felső-patak-hegy felé, a havas, sík vidéken igyekeztek nyugat felé. Ez déltájban volt nappal. A faluban lévő oroszok lőtték őket kézifegyverekkel a falu szegélyéről, a házakból.

Ezek közül a Solymár határában lévő malomcsárdánál, az Őz-völgynél, Kümmel háza környékén volt agyonlőve 25 német katona, akiket ott temettek el.

Az Árpád-kilátónál sok németet temetett el Komjáti Árpád, akik kitöréskor ott estek el, valószínűleg utóvédként. Komjátit az oroszok azzal vádolták, hogy oroszokat temetett el, így kihantolták a tömegsírt, és látták, hogy németek, így Komjáti megmenekült az elhurcolástól. [Hingyi László: pár napra így is elvitték, míg [a] vizsgákat tartott.]

Forrás:

Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 244–246.