A Vár ostromát 1944–45 telén a Magyar Nemzeti Bank bunkerjében éltem át. Erről, a közben már történelemmé vált időszakról megőrzött emlékeim nagyon szelektívek mivel akkor még gyerek voltam. Csak évekkel később tudatosult meg bennem az akkori hetek jelentősége. De ezeket az emlékeket szívesen osztom meg az utókorral több mint 60 év távlatából.

1944. december 24-től egy magyar légvédelmi ágyú állt a jelenlegi Interpress-ház helyén lévő egyik ház udvarában, innen december végén egy szovjet repülőgépet lőttek le. December 25-től egy tábori kórházvonat volt betolva a Gellért-hegy alatti vasúti alagútba, teljes berendezéssel állt ott, az Avar utcai kijárati vágányon.

1944. december 20-a táján a Déli pályaudvaron lévő MÁV-laktanya harmadik emeletén laktak a német felvigyázók, akik utasításokat adtak a pályaudvaron tartózkodó német katonaszerelvények mozgatására. Ezek 1944. december 24-én eltávoztak innen.

1944 decemberében, mint kibombázottak a Széll Kálmán tér egyik ház első emeletén laktak. Mint gyorslevente volt szolgálatban a Klotild-palota mellett motorkerékpáros futárként. December 24-én este szovjet tüzérségi belövés érte házukat és lakásukat, és az kiégett. Ekkor szülei leköltöznek a BSZKRT-indító mögötti, két bejáratos óvóhelyre, mely össze volt kötve a Krisztina körút egyik önálló háztömbjének óvóhelyével. Szüleit is ott találta meg, amikor hazament karácsonyozni.

Családjával az ostrom alatt a Halászbástya kőtára melletti szolgálati lakásban lakott.

A régi pénzügyminisztérium épületének Halászbástya felőli oldalánál négy, tüzelőállomását állandóan változtató, 88 mm-es löveg állt. Kezelőszemélyzete 18 fő/löveg, valószínűleg SS-ek. Közöttük ukránok és lengyelek. A gépkocsi gumikerekeit homokzsákokkal védték, mert egy várható kitörés esetén a kocsikra szükség volt. A légvédelmi tüzérek egyike Joseph Herbert, berlini katona, [egy] bombaszilánktól elesett, egy bombatölcsérbe temették, és a háború után feleségének bátyja jött Virágékhoz érdeklődni a sír pontos helye felől. A pénzügyminisztérium pincéjében állítólag 4000 sebesült volt, német orvosok és ápolónők, akik a kitöréskor eltűntek, és a sebesülteket magukra hagyták.

Jelen van férje, Fábián Tibor is, aki 1944–1945-ben a XI. [kerületi] Than Károly utcában lakott, de katona volt Nyugat-Magyarországon. 1944–1945-ben a II. kerületi Kelemen László utca 15. szám alatt laktak, [az asszony] 18 évesen, öccse, Kürti Zoltán 15 évesen, aki akkor hadapród volt.

December 24-én délután unokahúga a Keleti pályaudvartól jött ki egy kis karácsonyi csomaggal, de a villamos [a] Szépilona [kocsiszín] előtt megállt, ekkor nagy kiabálással mindenkit leszállítottak. Ő előrement és megnézte, hogy mi van, így látta, hogy a remíz felé lévő kitérő váltónál áll egy villamos, melynek az elejébe belelőttek, roncsolt volt, és a vezető is meghalt, a közelben már oroszok voltak, és a Budenz út felé lévő kertekben és feljebb az erdőszélen lövöldözést lehetett hallani, így visszafordult, és gyalog ment a Széll Kálmán térig, és onnan még villamossal haza.

1944-ben is ugyanebben a házban, a Szilágyi Erzsébet fasor (Olasz fasor) 29.-ben laktak. Az ostrom alatt naplót vezetett és ebből olvassa fel a következőket, mint harceseményekre vonatkozó adatokat:

1944-ben itt, a Hűvösvölgyi út 334. alatt csak egy kis nyaralóház volt a mostaninak a bal oldali része, ők egyébként a Hűvösvölgyi út 332.-ben laktak, ahol a Malomcsárda volt, melyet ők béreltek és vezettek.

November 4-én elmentek nagybátyját meglátogatni Kispestre az Ipoly utca végén a lajosmizsei vasúton túl laktak. Ott az a hír terjedt el, hogy [Pestszent]Lőrinc határában délre nagy tankcsata folyt, mivel több orosz páncélos betört [Pestszent]Lőrincig.

1944-ben Sipeki-Balás Lajos néven, mint magyar királyi főhadnagy lakott az I. kerület Ostrom utca 8/B-ben. Ez időben azonban katona volt. 1944 nyarán a Székely Határőrezred tisztjeként a Kárpátokban volt, majd fokozatos visszavonulás során Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Eger, Hatvan érintésével végül is december 4-én érkezett Budapestre.