1944 októberében az igények miatt miniszteri rendeletre a Vilmos laktanyában felállították az 52. [gépvontatású] légvédelmi tüzérosztály pótosztályát, mely négy légvédelmi gépágyús szakaszból állt a következők szerint:
Parancsnoka Molináry Lajos tartalékos főhadnagy, első tiszt dr. Ruffy-Varga Kálmán tartalékos hadnagy.
- szakasz parancsnoka Czoray Aladrá zászlós,
- szakasz parancsnoka dr. Bessenyő Zsigmond tartalékos hadnagy,
- szakasz parancsnoka Vörös László hadapród őrmester,
- szakasz parancsnoka vitéz Őry Ubul Sándor hadapród őrmester.
Fentiek után a pótosztály Tinnyére költözött.
Novemberben Budatétény szélén álltak páncélvédelemre beállítva, a nagytétényi hizlaldából valaki kiengedte a sertéseket és azok előttük futkároztak és ők többet megfogtak.
Decemberben a Budaörsi repülőtér köré települtek át és mind a 4 szakasz ott volt beásva 2x2 gépágyúval szakaszonként és mindegyikhez Botond vontatójuk volt.
Első és második szakasz a reptér nyugati szegélyén, a harmadik szakasz a budai oldalon ez idáig nyolc csövet jelentett. A negyedik szakasszal a reptér központi épületéhez vezető Kőérberki út bal oldalán közel az épülethez helyezkedett el két csővel.
Több alkalommal kapott a reptér szovjet csatarepülő-támadást, az egyik ilyen alkalommal talán december 15. felé egyik csővel rálőttek a gépre repeszgránáttal, eltalálták, de az erős páncélozás miatt nem történt semmi, ezután szabályellenesen és parancsellenesen betöltetett páncélgránátot, így aztán sikerült eltalálniuk eredményesen, mivel a gép kigyulladt és süllyedni kezdett, majd Budatéténynél zuhant le az Érd előtti emelkedőn, az úttól jobbra.
Kicsit később ugyanígy sikerült egy másik Il–2-es Sturmovikot is lelőnie, de ez is azonnal délnek fordult és utólag tudta meg, hogy Érd és attól délre lévő Benta patak közötti részre szállt hasra.
December 24-én szürkületben délután kapták a parancsot, hogy négy géppuskával megerősítve két lövegével az ő szakasza menjen a Törökbálintra vezető út legmagasabb pontjáig és ott az úttól balra álljanak le tüzelőállásba a domboldalba. Késő délután már sötétedésben, kb. 6-7 órakor kimentek a megadott helyre. Az úttól jobbra lévő kápolnánál felvette a kapcsolatot Wehrmacht-század parancsnokával, egy Hauptmannal, aki közölte vele, hogy százada a Mária-kápolnával szemben délkeleti irányban biztosít jobb szárnnyal az útra támaszkodva, mellettük balra a dombtetőn egy magyar rendőrszázad van, attól balra egy csendőrszázad. Ennek megfelelően a bal oldalon lévő domboldalban elhelyezte két gépágyúját, majd attól távolabb a domb két oldalában a Botond vontatókat és a négy géppuskát. Az éjszakát figyeléssel töltötték.
December 23-án hajnali 3 órakor a jobb oldali géppuskás jelenti, hogy az előttük álló németek kiürítették állásaikat és eltűntek.
Reggel 7 óra felé az előttük lévő domb tetejéről, ahol magyar rendőröknek kellett lenniük, nagy tömegű, kb. zászlóalj erejű orosz gyalogság jön szétnyitódva feléjük. Ekkor mindkét ágyúval repeszgránáttal közéjük lövetett, eredményesen, mert az előrehaladás megállt, majd a jobb oldali löveget gyorsan az útra rendelte azalatt a bal oldali löveg továbblőtt, majd amikor az úton lévőt lerögzítették ez vette át a tüzelést és így a bal löveget is vissza tudta venni az útra. Mivel a szovjetek közben kilőtték mindkét Botond vontatójukat kénytelenek voltak a lövegeket kézzel tolni a vasútállomás felé (a lőszeresládákat és a rekeszeket a hátukon vitték), a gyengén lejtős úton ez könnyen ment. Majd sikerült leállítaniuk két civil teherautót, akik éppen Budapestről kifelé igyekeztek és mivel nem akartak segíteni, pisztoly segítségével kényszerítették őket, hogy a két löveget vontassák a budaörsi repülőtérre ez már délután volt. De a budaörsi repülőtéren már nem volt senki, így az otthagyott lőszert még felvették és bevonultak a Margit körút és Török utca sarkán lévő házhoz, ahol most a Bem mozi van, mivel ott lakott parancsnokuk, Molináry Lajos tartalékos főhadnagy, és az ütegtörzset odatelepítette, este 9 óra felé ért ide és két lövegét is ide behozta.
Itt tudta meg, hogy a többi három üteg már Marczibányi tér központtal a környező utcákban állt le elsősorban páncélvédelemre. Ő is itt új parancsot kapott, hogy vonuljon a Szent János Kórházhoz.
December 25-én este mentek ki és kb. este 10 órakor már lerögzítette egyik lövegét a Szent János Kórháznál lévő kis térnél, ahol akkor egy kutyaszobor állt, most egy női akt van ott, a másikat a villamosfordulónál lévő kis posta elé állította. Itt azt a parancsot kapta, hogy az éjszaka folyamán adjon zavarótüzet a Szilágyi Erzsébet fasorra a régi temető, a villamossín és az útszakasz általános irányába a Szépilona felé. Mivel ott tőlük kb. egy km-re már oroszok vannak. Ugyanitt tudta meg, hogy Bessenyő Zsigmond szakasza két löveggel a Pasaréti úton illetőleg az ezzel párhuzamos Torockó utcában van, majd innen a Marczibányi térre vonták vissza.
Január 1-jén vagy felé őt is visszavonták az egyik lövegét a térképészeti intézet gépkocsibejárata elé, a másikat a Szilágyi Erzsébet fasor 10. számú házban voltak elszállásolva.
Amikor az oroszok betörtek a Városmajorba egy német gyalogos wehrmachtos alakulat a Szilágyi Erzsébet fasor 6.-ba települt, ezek kérték tőle, hogy a Kis-Sváb-hegy peremén lévő orosz géppuskafészkeket lője ki. Ez kb. január 20. felé volt, ekkor sikerült két orosz géppuskafészket kilőnie, ezután röviddel hatalmas katyusa-tüzet kaptak és így az egyik lövegük használhatatlanná vált.
Január 26–28. felé másik lövege a Szilágyi Erzsébet fasor 10. előtt is megsérült tüzérségi belövések miatt, ezután a térképészeti intézet Ezredes utcai oldalához rendelték, ahol Bessenyő Zsigmond az út legmagasabb pontján állt még egy löveggel, mivel másik lövegét a Marczibányi tér Lövőház utcai sarkán már kilőtték. Még innen az Ezredes utcából is a Városmajort és a Kis-Sváb-hegy oldalát lőtték többször egy tüzérségi figyelő bemérése alapján.
Forrás:
HINGYI László: Budapest ostroma 1944–45. Források Budapest ostromának történetéből. Etalon Kiadó, Budapest, 2018. 204–206.