1. december 20-a táján a Déli pályaudvaron lévő MÁV-laktanya harmadik emeletén laktak a német felvigyázók, akik utasításokat adtak a pályaudvaron tartózkodó német katonaszerelvények mozgatására. Ezek 1944. december 24-én eltávoztak innen.

December 24-én egy magyar légvédelmi ágyút toltak a MÁV-laktanya és a szertár előtt lévő vágányra egy lapos kocsiba. Ez a gépágyú többször tüzet nyitott a pályaudvart támadó szovjet repülőgépekre.

A szovjet repülőgépek főleg a Széll Kálmán tér és a Széna tér felől repültek rá a pályaudvarra, hogy azt gépágyúval hatásosan lőhessek és bombázhassák.

A pályaudvar külső részén a Márvány utcai híd és a [Gellért-hegyi] vasúti alagút között, több lőszeres és magyar tréneket szállító vonat állt, ez utóbbi tele lovakkal, ezek egy részét a két hosszú faraktárba és az ott lévő leszámítoló épületek földszintjére helyezték el.

Ugyanígy a központi várótermek földszintjére is lovakat állítottak be.

December 28–29-én magyar csendőrök keresték fel őket a vontatási laktanyában és utasították őket, hogy azonnal gyújtsanak be három mozdonyt, és ezekkel vontassanak fel egy magyar lőszeres szerelvényt a Margit híd alatt futó villamossínen találták a hídtól délre. Egy magyar hadnagy volt a szállítmány parancsnoka és magyar katonák őrizték, a szerelvény elejére egy 377-es szertartályos mozdonyt, a végére pedig két darab 376-os, szintén szertartályos mozdonyt kapcsoltak. Majd lassan elindultak és a Margit körúton át a Krisztina körútra fordultak, a Mikó utcával párhuzamosan azonban az egyik kocsi kiugrott a sínekről, ezt azonban sikerült visszahelyezni. A tabáni katolikus templomhoz érve azonban a vontató mozdony leugrott a sínekről, mivel nem boldogultak vele, megkérték a közelben a tabáni parkban álló és gépágyúval a Szabadsághegy tetejét lövő német önjáró lánctalpas légvédelmi gépágyú parancsnokát, hogy segítsen nekik. Ez a lánctalpas jármű könnyedén visszahúzta a mozdonyt a sínekre.

Ők közben a hátsó két mozdonnyal lekapcsoltak a szerelvényről és háttal visszaindultak a Déli pályaudvarhoz, csak a mozdonyfordító alatti villamossínen egy akkori megállónál álltak meg és mindkét mozdony ott is maradt az ostrom teljes ideje alatt. A Tabánban ott maradt a 377-es és kb. nyolc csukott vagon. A mozdony később a Gellért-hegyi vízesésen túl egy barlangbejárat elé állt, és nem sérült meg az ostrom folyamán. Később azt állították, hogy a katonai szerelvényt a Kelenföld felé vontatták el.

Ezen a napon, amikor ők visszaértek a Déli pályaudvarhoz már gyakori aknabelövések érték a környéket. Egyébként mindhárom mozdony szertartályos volt és dél felé nézett.

December 29-én este, tizenegy óra a pályaudvaron lévő német és magyar műszaki alakulat megkezdte a mozdonyok megrongálását, a tűzszekrények felrobbantását. Ennek ellenére a fent említett és a villamossínen hagyott mozdonyok, valamint a [gellérthegyi] vasúti alagút előtt lévő, egy 333-as típusú, és a hűtőháznál álló egy 342-es, valamint két darab 377-es mozdony érintetlen maradt.

A mozdonytárolón álló öt darab mozdonyt a magyarok felrobbantották. Az ugyanott álló „áramvonalas, kísérleti” mozdonyt Pazár Miklós MÁV-gépészmérnök kérésére nem robbantották fel.

Előzőleg az alagútba betolt vonatok közül a bal oldali vágányon állt egy elhagyott magyar kórházvonat, melyben sok élelmiszer volt visszahagyva, így almabor, fekete kenyér és egyéb élelmiszer.

Az alagút mindkét nyílását befalazták úgy, hogy csak egy ajtószélességű nyílás volt csak rajta az egyik oldalon. Egyesek úgy hallották, hogy német kórházvonat volt csak rajta az egyik oldalon. Egyesek úgy hallották, hogy német kórházvonat volt ott bent. A felírások és élelmiszerek azonban mind magyarok voltak.

December vége felé [Hingyi László: január 1-jén] azonban a pályaudvar fő épülete, mely tele volt személy- és Pullman-kocsikkal gyújtóbomba-találat miatt kigyulladt és leégett, ekkor szakadt be a pályaudvar kupolája is, sok ló is bennégett a földszinti helyiségekben. A tűz inkább a közepét érintette.

Az Alkotás utcai bérházba, mely párhuzamos volt a MÁV-laktanyával német katonaság költözött január 1-je felé [Hingyi László: január 3-án].

Január 1-je felé a nyilasok férfiakat szedtek össze és soroztak be katonának a Márvány utcai iskolában. A MÁV-leszámítoló épületei felső emeletére (csak az északi épületben) szovjet foglyokat vittek és helyeztek el a németek.

Január 1-jétől a németek repülőteret rendeztek be a Vérmezőn, mely február első napjaiban is még üzemelt. A Mikó utcától nyugatra az Attila úton lévő elektromos teherelosztóból áramot és részben abból a helyiségből, részben pedig a Vérmezőt szegélyező gesztenyefasoron belülre kb. 40-50 méterenként a földre helyezett kisméretű színházi reflektorokkal világították meg a területet a repülőgépek leszállásakor. Főleg kisméretű futárgépek szálltak le és fel.

Szintén ide próbáltak éjszakánként, majd nappalonként is ejtőernyővel utánpótlást ledobni, melyből igen sok esett a pályaudvar területére az uralkodó északi szél miatt.

Január 20-a [Hingyi László: január 10–11-én] felé a pályaudvar déli részén lévő leszámítoló kettős épület északi épületébe rendezkedett be egy német és egy magyar parancsnokság, valamint a nyilasok. A magyar parancsnok Temesi ezredes volt, helyettese [Ernst] Schweitzer százados fiatal erőszakos férfi volt, még nagy tűzben is kint járt és utasítgatott katonákat, civileket.

Január vége felé [Hingyi László: január 14-én] az Alkotás utcában lévő kórházból a németek átköltöztették a MÁV-laktanyába, majd a front közeledtével [Hingyi László: február 5-én] onnan lőtték előbbi menedéküket, a nagy házat, mely párhuzamosan feküdt a laktanyával.

Január 31.-re a németek a Vérmező Krisztina körúti oldalára vonják vissza a frontot, ezzel a szovjetek február 1-jével elérik a Vérmező nyugati szélét.

A németek a laktanyából golyószóróval és géppisztollyal az Alkotás utcai bérházba befészkelődő oroszokat lövik.

Az általános orosz roham megkezdésekor sok német és orosz holttest volt a helyőrségi kórház hosszában az Alkotás utcán. Ezek egy része akkor maradt ott (németek) amikor a németek a MÁV-laktanyába húzódtak vissza, ezt felesége is látta.

Távolabb kevesebb német holttest volt szanaszét az Alkotás utcán a Márvány utca kereszteződésétől egészen a Hegyalja úti kereszteződésig, akik szerinte a visszahúzódáskor estek el.

Németek húzódtak be a Mészáros utca–Győri út sarkán lévő emeletes házban is ahonnan a pályaudvar belátható volt.

Egy szovjet T–34-es harckocsi volt szétlőve a MÁV-bérháznál, mintha a pályaudvar felől ment volna ki a vaskapun, teljesen szét volt égve, hátulja hiányzott, csöve a [Déli] pályaudvar épülete előtt a mozdonyfordító felé nézett, alatta több orosz és német katona holtteste volt. Olvadáskor az egészet leöntötték benzinnel és felgyújtották.

Forrás:

HINGYI László: Budapest ostroma 1944–45. Források Budapest ostromának történetéből. Etalon Kiadó, Budapest, 2018. 117–119.