1944. december 24-től egy magyar légvédelmi ágyú állt a jelenlegi Interpress-ház helyén lévő egyik ház udvarában, innen december végén egy szovjet repülőgépet lőttek le. December 25-től egy tábori kórházvonat volt betolva a Gellért-hegy alatti vasúti alagútba, teljes berendezéssel állt ott, az Avar utcai kijárati vágányon.

December 29-én délelőtt 10 óra felé magyar csendőrök jöttek a Déli pályaudvarra, és utasították a forgalmi részleget, hogy adjanak egy könnyű mozdonyt hét vagon lőszer elszállítására a villamossíneken a Margit hídról a pesti oldalra. Erre őt és egy fűtőt, Nemes János bácsit küldték ki egy 326-os mozdonnyal. Közben szórványos tüzérségi zavarótűz volt a környéken. Sikerült a mozdonnyal kiállniuk a pályaudvarról a már meglévő sínen át az Alkotás utcára. Itt a bal oldali villamosvágányon mentek, útközben látták, amint a Magyar Jakobinusok terén lévő benzinkút mellé a mostani OTP előtt becsapódott egy szovjet akna, majd a Ganz-gyárhoz érve meg kellett állniuk. Mivel a németek felszedték a bal oldali villamossínt, onnantól kezdve a Margit körúton haladtak. Így tájékozódás végett gyalog mentek le a Margit hídig, ahol meg is találták a hét teljes, vagon lőszert, melyet a Filatorigát felől már valakik idáig betoltak.

Gyalog visszatérve a Ganzhoz, mozdonyukat nem találták ott, mivel azt valaki visszavitte a Széll Kálmán térre.

Ekkor látták, hogy a Margit körúton, a régi Szent János Kórház előtt keresztben német és magyar utászok megkezdték egy tankcsapda ásását, az utca övezetét kezdték felszedni és ásni.

A Széll Kálmán téren a 326-os mozdonyukkal megpróbáltak átállni a másik villamosvágányra a kitérőváltónál. Orral a Duna felé voltak és tolatáskor a szerkocsi kereke kiesett, az ottlévő német és magyar katonák segítségével megpróbálták visszalökni, de ez nem sikerült, sőt még jobban befúródott a kockakövek közé. Erre Jani bácsival onnan gyalog visszajöttek a Déli pályaudvarra és kíséretként egy magyar csendőr jött velük. Ez egy őrmester volt.

Ekkor megkezdték az egyik 376-os mozdony befűtését, este tizenegy óra felé sikerült elérniük az üzemi hőmérsékletet és egyik kollégájával, László bácsival lementek a villamos jobb vágányán a Széll Kálmán térig, de ott a kiugrott a szerkocsi miatt nem tudtak elmenni, mivel az otthagyott 326-os olyan szerencsétlenül esett ki és mozdult el a sínen, hogy nem tudtak elférni mellette. Így újból visszamentek a Déli pályaudvarra a 376-ossal. Aznap éjjel, éjfél felé egy német hadnagy jött és közölte, hogy a pályaudvaron lévő összes járművet felrobbantják, így összesen 56 mozdonyt robbantottak fel, egy Filatovics [Béla] nevű MÁV-főtanácsos kísérleti új mozdonyát azonban megkímélték, mely a szerelőműhelyeknél állt és egy további 333-as sorozatú tolatómozdonyt kihagytak a robbanásból, mely az első rendezőben állt.

Úgy tudja, hogy az általuk befűtött 376-os sorozatú mozdonyt mások mégis kivitték a pályaudvarról és valószínűleg ez volt elhagyva a Szent Gellért-szobor alatt a Duna-parti villamosvágányon, az Erzsébet hídnál.

December 29-től az Avar utcában a Csörsz utcától a rendező mellett végig német szállító gépkocsik és lóvontatású szekerek álltak, és ezek szállították a lőszert a pályaudvar területéről.

1945. január 5-étől több német ejtőernyős szállítótartály esett le a pályaudvar rendező részébe. Ezeket ott ürítették ki a németek és használták fel a tartalmát.

Január 10-étől az Avar utca 13–15.-ben egy német harccsoport volt és innen indultak bevetésre Németvölgyi út–Orbánhegyi út tájékára. A Győri út 16.-ban német kötözőhely volt, később ezt segélykórházzá alakították.

Január végén a németek három-négy aknavetőt állítottak fel a vasúti alagút bejárata előtt, és az oroszok közeledtére onnan lőttek a Süss-gyár és a Kiss János altábornagy utca felé. Végül is, mindegyiket itt hagyták vissza.

Február 1–6. között a szovjetek fokozatosan megközelítették az Avar utca pályaudvar menti részét a Hegyalja út és a Csörsz utca irányából, és a Táltos utca és a Kapitány utcákon át értek ki az Avar utcára.

Talán február 8. felé az éjszaka folyamán bejövő oroszok több civillel őt is kivitték, és a Vöröskereszt Kórház udvaráról lőszert kellett az éjszaka folyamán cipelniük a Kapitány utcában lévő egyik üres, párhuzamosan a Kapitány utca 15. számú ház mögötti üres telekre, itt egy ágyút állítottak fel, és másnap délelőtt elkezdték lőni a Nap-hegyet, ott szét is lőtték a Nemzeti Számonkérő Szék székházát a Naphegy téren, melyet különösen kerestek.

A németek a Nap-hegyről rögtön lőttek, főleg aknavetőkkel a környékre, a pályaudvar nyugati oldalához kijutó oroszokra, így az utcákba, udvarokba, háztetőkre. [Hingyi László: Február 6. körül.]

A Mészáros utca vonalából géppisztollyal és villámgéppuskákkal lőtték az Avar utca házaiba és az utcára befutó és ott elhelyezkedő oroszokat. Az Avar utca hosszában támadó orosz gyalogosok közül kb. 30-35 fő esett el, amint az oldalban lefutva támadták a pályaudvar rendező részét és az azon túl lévő Mészáros utcát. Ezek szanaszét hevertek, és látható volt, hogy roham közben estek el. A németek a Mészáros utca felső szakasza felől lőtték le őket.

Amikor a németek hátrább szorultak a Mészáros utca feletti házakba az oroszok összeszedtek kb. 15 civilt, köztük őt is, és két 35-ös vagy 37-es könnyűágyút kellett átvinniük a rendező pályaudvar területén és ott a másik oldalon, a Mészáros utcánál feltolni a domboldalon. A szemben lévő németek ekkor is aknáztak és így két fő aknasérülést szenvedett, és Ugray Gábor (aki az Avar utca 17.-ben lakott) fiát ott lövés érte és a helyszínen meghalt. Talán február 9-én este.

Ugyanekkor, amikor az oroszok a Mészáros utcát és a Nap-hegyet támadták a Győri út 16.-al szemben a Vöröskereszt Kórházból kijött két német katona géppisztollyal és nagy lövöldözést csaptak a Győri út hosszában, éppen ekkor jött egy orosz T–34-es tank a Győri úton és ez elé jöttek ki. Nem tudja mi történt a németekkel, mert azok gyorsan eltűntek.

Tankakadályok voltak a Nagyenyed utca végében, valamint a Greguss utca végében az Alkotás utcára való érkezés előtt. Az egyik orosz T–34-es a Greguss utcában elakadt amint a tankakadályon át akart menni, ekkor egy magyar katona egy köteg kézigránátot dobott rá az emeletről, így az kigyulladt és kiégett.

A harcok során egyszer kilesett az óvóhelyablakon egy résen és látta, hogy egy sebesült német katona géppisztollyal a kezében fel akar menni az egyik személykocsiba a beomlott főépület előtt, ahol több sorban álltak összeroncsolt kocsik. Egyik lábával fellépett a lépcsőre de visszaesett, majd újból megismétlődött ez, ekkor egy nagy csattanás hallatszott a MÁV-bérház [Hingyi László: az Alkotás utca] felől, és a német holtan esett össze.

Február 11-én, vasárnap 12 német katona jött ki a MÁV-laktanyából délelőtt világosban, majd átjöttek a síneken a fűtőház felé, majd a mögött mentek ki a Kuny Domonkos utcába, itt vonultak vissza.

Az utolsó nap haslövéssel betámolygott egy német katona hozzájuk, a fűtőház pincéjébe és kérte, hogy kötözzék be, mivel nem volt mivel, így továbbküldték a többi német után a Kuny Domonkos utcába, mert ott nem messze volt egy kötözőhely. Később azonban ott találták holtan a Kuny Domonkos utca közepén, amint a Karátsonyi-kert felé ment.

A kitörés előtt este elbúcsúzott tőlük Pazár Miklós MÁV-gépészmérnök, aki elmondta, hogy neki, mint értelmiséginek mennie kell a kikötőkkel (a Kuny Domonkos utca sarkán lakott). Két nap múlva azonban nagyon megviselt állapotban, kormosan tért vissza.

A harcok folyamán elesett szovjet katonákat találtak kozák keresztes sapkával a fejükön, amint a fenntartási épülettől a Kuny Domonkos utca felé rohamoztak, kb. 5-6 fő, ezeket a Kuny Domonkos utca kanyarjából lőtték le a németek egy sorozattal, mert egymás mögött voltak.

Az Avar utcai MÁV-házakban lakásnagyságú belövések voltak az Avar utcai részen, az ő épületükben, az 5-ös pavilon egyemeletes volt akkor és a földszintig leszakadt.

Február 8–9. körül a szovjetek berobbantották a Déli pályaudvar támasztófalának végében lévő földtámaszt a Kiss János altábornagy utcával szemben, és harckocsival onnan támadták a szemben lévő leszámítoló épületeket, a német és magyar parancsnokságot. Az északi épület kiégett. [Hingyi László: Ebben volt a parancsnokság.] Az ott levő orosz foglyokat utólag holtan találtak részben az épületben.

Február 12-én reggel (hétfőn) miután előző nap délelőtt a németek onnan elvonultak a MÁV-laktanya ablakába tett valaki egy lámpát, hogy jelezzen a szemben lévő magyaroknak és szovjeteknek, hogy tiszta a helyzet, jöhetnek. Így magyar előőrs a szertárba jött, majd magyarok és oroszok együtt jöttek át a szertárból a MÁV-laktanyába.

Másnap [Hingyi László: február 13-án] a szovjetek mint egy 30 német foglyot hoztak a Kuny Domonkos utca felől a MÁV-laktanyához ezek között volt több, az előzőekben itt harcoltak közül.

Később hat német foglyot hoztak a Nagyenyed utca felől a laktanyákhoz oroszok, egy 40 év korabelit, a többi kb. 30 éves volt. Őket az oroszok kizsebelték, majd a laktanya előtt agyonlőtték őket.

A MÁV-laktanya konyhájának nagy élelmiszerkészlete volt, így főztek. Mindig is volt ennivalójuk, amennyiben az ostrom megengedte, rögtön főztek. A Déli pályaudvar egyik nyilas intézkedője a Lendvai (volt Liebhaber) volt, aki MÁV-alkalmazott volt, mint munkás és nagyon sürgette őket, hogy a harcban részt vegyenek. Később, 1945-ben elbocsájtották a pályaudvartól.

Lovakra vonatkozóan elmondja még, hogy azok szabadon mozogtak és éheztek. A Déli pályaudvar területén különösen sok lódög volt a Mészáros utcai oldalon, a barakktárak körül, és a főépület Vérmező felöli füves oldalban és a két holtvágánynál.

Talált egy lovat élve az egyik vagonban, ahol két társa már döglött volt, alig tudták kicsalni onnan mert nem akart kijönni, végül is ezzel fuvaroztak sokáig több éven át.

Forrás:

HINGYI László: Budapest ostroma 1944–45. Források Budapest ostromának történetéből. Etalon Kiadó, Budapest, 2018. 103–107.