November 4-én elmentek nagybátyját meglátogatni Kispestre az Ipoly utca végén a lajosmizsei vasúton túl laktak. Ott az a hír terjedt el, hogy [Pestszent]Lőrinc határában délre nagy tankcsata folyt, mivel több orosz páncélos betört [Pestszent]Lőrincig.

Ugyanakkor nagybátyjáéktól nagy csatazajt lehetett hallani a temető irányából, azon túlról. [Hingyi László: Talán Ecser általános irányból, mely légvonalban a lőrinci temető mögött van innen.]

December 24-én délután kezdték a karácsonyfa felállítását és díszítését. Egész délután kétfedelű magyar futárrepülőgépek repültek a Városmajor felett és itt keringtek, egy részük a Vérmezőn szállt le, mások felszállás után itt fordultak nyugat felé. [Hingyi László: A Vérmezőn próbarepülések és leszállások.]

Délután 2 óra felé egy német gyalogosalakulat elől egy nyitott [teherautó] wehrmachtos tisztekkel utána 10 teherautó tele legénységgel vonult el előttük kifelé a Hűvösvölgybe. Rövid idő múlva azonban, még sötétedés előtt, kb. 3 órakor nagy sietve ugyanígy jöttek vissza Hűvösvölgy felől. Délután 6 óra felé távoli lövések és közelebbi aknabecsapódások hallatszanak. Pincében mennek délután 4 óra felé.

Estefelé a környéken több orosz tüzérségi belövés, így mindenki lemenekül az óvóhelyre.

A németek betonba helyezett vasútisín-akadályokat helyeznek el kettős sorban egymás mögött a Szépilonánál lévő Belvedere Szálló előtt keresztben a Szilágyi Erzsébet fasoron és még a villamossíneken is.

December 25-én hajnalban már kiégve találnak egy orosz T–34-est a Szépilona gyógyszertár mellett az úton bal oldalt, jobb lánca is leesve róla, ugyanott az út jobb oldalán pedig egy négykerekű szovjet páncélautó volt kilőve.

A Júlia utcával szemben lévő volt katonai temető irányából gyalogsági lövések érik a környéket ugyanígy aknavetőtűz is.

Így december 25-én délelőtt aknák esnek házuk elé is az úttestre.

December 26-án híre jön, hogy az oroszok elfoglalták a Szent János Kórház felső felét.

Tüzérségi belövés miatt kigyullad és leég a fogas[kerekű] fából készült lenti végállomása.

A Városmajorban magyar katonák fától fáig szökellve előreigyekeztek, néha lövések dörrennek a Szent János Kórház felől, a katonák zöme a kertészetig megy, majd visszafelé 3 halottat és több sebesültet hoznak. Az elesetteket velük szemben temették el (1946-ban exhumálva).

December 25-én 9–11 óra között egyfogatú tejeskocsi jött a kelenföldi tejüzemtől az úton kifelé azzal, hogy tejet visz a Szent János Kórházba. Az útra nagy aknasorozatok csapodnak le, erre a kocsis leugrott és futott visszafelé a Széll Kálmán térre, azzal, hogy ő most már hazamegy. A visszahagyott lovas szekérből a házuk ajtajában őrködő rendőr engedélyével több 25 literes tejeskannát emeltek le, így egyet ő is és a ház lakói sokáig ezt fogyasztották. Később a ló szépen visszafordult és a Széll Kálmán tér felé visszaballagott egyedül az üres kocsival. Ez időben a Szilágyi Erzsébet fasor 43. számú házban volt az utolsó német-magyar őrség és támpont.

Január 5–6. Orosz aknavetők a Szent János Kórház főbejárata mögött, a kertben állnak le és onnan lőtték a városmajori kertészetet és környékét. Január 6–8. Talán ezen a napon érik el az oroszok az autószerviz mögötti emeletes házat és onnan lőtték a Florida-házat [Hingyi László: január 29. hajnalig.]

Felesége, aki akkor várandós volt, 1945. január 5 felé egy magyar katona kíséretében ment fel a hátsó kerteken át a Baár-Madas Lánygimnáziumba, ahol egy szükségkórház volt az alagsorban és a konyhában berendezve egy Debrecenből menekült orvos vezetésével (ott több zsidó is volt elbújva). Felfelé menet erős gyalogsági tűz volt a hegyoldalban a Szent János Kórház felől. Ugyanakkor az oroszok előttük a Szőlészeti Intézetnél voltak már (innenső részében német védelmi vonal), előttük lévő villákban németek.

A Baár-Madas Gimnázium, teteje és felső emelete január 6. és 29. között több tüzérségi belövést kapott.

Január 15-én a Szilágyi Erzsébet fasor 35.-be nyilas őrség, a Szilágyi Erzsébet fasor 29.-be német őrség érkezett. A kapuban állandó fegyveres őr állt. A Szilágyi Erzsébet fasor 35.-ben egy telefonállomást szereltek fel, mely kábelen a Városmajoron át a szemben lévő, talán az iskolába volt bekötve egy másik készülékhez. Ezen állandóan parancsokat és jelentéseket továbbítottak. Az itt lévő németek elmondták, hogy előzőleg Pécelen harcoltak és az egyikre büszkék voltak, hogy milyen bátran harcolt. Velük volt egy átállt ukrán is német egyenruhában, akit többször kiküldtek vonalellenőrzésre, a Városmajor utcára már sebesülten tért vissza. Ezután már többet nem ment.

Január 16. Egy csendőrjárőr összeszedte a férfiakat a környező házból és a Toldy Ferenc Gimnáziumba vitte őket, ahol besorozták a Vannay-különítménybe, ő a feljebb lévő ipariskolába volt elhelyezve, parancsnokság a Toldy Ferenc Gimnáziumban volt. Január 19-én eltávozást kért, hogy várandós feleségét meglátogathassa. Ekkor látta, hogy a tisztek a gimnáziumban mind be voltak rúgva és durván beszéltek vele majd január 23-ig adtak eltávozást, ekkor hazajött a Szilágyi Erzsébet fasor 29.-be.

Talán január 20. felé még ezek a németek is kijártak a kapuba és géppisztolyaikkal lőttek a szemben lévő Istenhegy felé, egy időben a hegyre, majd később a Városmajor utca iskolát és a környező házakat lőtték.

Január 25-én azonban egy táboricsendőr-járőr bejött a házba igazoltatásra, így egyik barátját elkapták, az ő papírját meg a félhomályban elnézték és január 29-ig érvényesnek tekintették, így ő maradt, barátját pedig elvitték a Szilágyi Erzsébet fasor 8.-ba ahol az Erdészeti Hivatal volt. Ott volt egy táboricsendőr-parancsnokság és bíróság, minden katonaszökevény halálra ítéltek vagy helyette lehetővé tették, hogy a frontra menjen, így barátja kapott egy rohamsisakot, és egy puskát és úgy civilben egy 30 fős csoporttal a Csaba utcán vitték őket a Városmajor utca felett lévő frontra. Mivel a kísérő őrmester alföldi volt és nem ismerte az utcákat, végül is ő irányította őket, hogy melyik utcába menjenek, egy óvatlan pillanatban ő azonban egy mellékutcában meglépett és a Városmajoron át hazajött.

Január 28-án éjjel a németek a szürkület beálltával a környékről hátrább vonultak. Az ő rádiós telefonosaik a Hattyú utca és a Batthyány utca találkozásánál lévő kiugró nagy sarokházba mentek.

Január 20-án, amikor a Toldy Ferenc Gimnáziumból jött látta, hogy a Toldy Ferenc utcában, jobb oldalon lévő modern szögletes kapualjú ház kapujában egy német tank állt bent, a ház tele volt németekkel. Ugyanitt a Hattyú utca és a Batthyány utca sarkán, ahol a köztér van, az első és harmadik ház kapualjában szintén tank állt, ezek modern házak szögletes kapualjjal.

Talán január 28. táján sérült meg és égett ki egy magyar tank az Alvinci út aljában, de még az emelkedő előtt jobb oldalon az úton, tornya rajt, kiégve, bal lánca leesve, lövege nyugat felé néz.

Január 29-én a Szilágyi Erzsébet fasor 37–38. szám alatti üres teleknél 5-6 halott feküdt az úttesten. A nagy hó miatt nem tudni, hogy németek, vagy oroszok voltak.

Január 29-én hajnalban jöttek be az oroszok a Baár-Madas Gimnáziumba, az ott lévő férfiakat rögtön összeszedték és levitték a Szent János Kórházhoz ahonnan egy nagyméretű pótkerekes ágyút kellett előretolniuk a fogaskerekű végállomással szembe az útközépre. Nagy hó volt akkor. A németek rájuk lőttek és így kb. négyen megsebesültek és úgy jöttek vissza a gimnáziumba. A férfiakat innen az oroszok a Budenz út sarkán lévő Zsidó Aggok Házába vitték igazoltatásra és sokat onnan hadifogságba (civilek).

Január 29-én hajnalban jöttek be az oroszok a Szilágyi Erzsébet fasor 29.-be is, itt egy fiatal orosz egyenruhás kisfiú jött be a pincébe kézigránáttal remegve a kezében és „nyemcit”, németet keresett. Ezután a románok jöttek egy magyarul is tudó románnal, majd rögtön oroszok jöttek. Az oroszok a férfiakat összeszedték és a Júlia utcába vitték igazoltatásra. Útközben néhány hókupac alatt elesett német vagy orosz katona holttestét pillantották meg, az autószerviztől házukig.

A Júlia utcáról Budakeszire vitték őket útközben a több száz civil nyolcas sorban menetelt, de legvégén nyolc-tíz wehrmachtos német hadifogoly is volt.

Egy kozák lovas jobb oldalon jött mellettük és az úton felfelé menet kinézett egy jóképű szőke, fiatal szemüveges német hadnagyot, akit a lóval ki akart állítani a sorból menet közben. Ez egy darabig nem sikerült, majd végül a tiszt mégis jobbra a ló előtt kilépett ekkor a kozák pisztolyával lelőtte, de mivel nem halt meg, az összeesett embert még négy golyóval fejbe lőtte, majd előrelovagolt, ez kb. a diplomataházak, a Szent László-kápolna táján lehetett. Elől ugyanígy kinézett egy magyar gyalogos őrnagyot, aki a hátulról jövő ló miatt jobbra kilépett és ugyanígy agyonlőtt az alsó vadászházak táján. Állítólag minden csoportból megfélemlítés céljából ugyanígy agyonlőttek két személyt.

Budakeszin át Sóskútra vitték őket és egy elhagyott bikaistállóban helyezték el őket. A bikanevek a jászol felett láthatók voltak. Innen január 30-án ketted magával sikerült megszöknie és Bián keresztül Budakeszire jöttek. Itt a főúttól balra eső egyik kis gyümölcsösben nagy lőszerraktár volt, nagy ládákban tüzérségi lőszer, külön a lövedék és külön a lőpor és a hüvely, ezeket kellett amerikai háromtengelyes GMC-teherautókra rakniuk, ezek a Normafa étteremnél és attól az Atomfizika felé eső dombon lévő nehéztüzérség részére vitték a lövedékeket.

Este sikerült megszökniük és a Szent János Kórházig jönniük, itt egy nagy, hosszú puskás járőr ismét elfogta és a Júlia utcába vitte, itt egy magyar zsidó tolmács durván beszélt velük, majd egy orosz tiszt őt kiválasztotta mivel hogy szabó, két tisztnek készítsen bőrkabátot és így a Varázs utca 13.-ban lévő GPU-parancsnokságra vitték. Itt a parancsnok egy Kornyikov nevű őrnagy volt, egy orosz katonatisztnő volt vele, aki a szeretője volt. Egy kétlovas szürke hintójuk volt. Először Korcnyikovnak, majd egy századosnak (kapitány) csinált ott bőrruhát. Január 31-én a hintóval egy tiszttel és egy román kocsissal eljöttek varrógépért és a Szilágyi Erzsébet fasoron az Ezredes utcáig jöttek, ott a Fillér utcában jobbra kanyarodva találtak egy elhagyott szabóműhelyt, onnan elhoztak egy varrógépet és azon dolgozott.

A román kocsis is többször „őrjáratba” ment. Egy alkalommal elmondta, hogy egy pincenyíláson benézve látta, hogy a német katona ott alszik, ekkor bedugta géppisztolyát és fejbe lőtte egy sorozattal.

Február 1-jén jött haza a Szilágyi Erzsébet fasor 29.-be húgáért, akit magával vitt a Varázs utca 13.-ba, ekkor már nem állt ott a szovjet nehézágyú a fogas végállomása előtt. Ugyanígy felesége is a kisbabával a Varázs utcába jött, mivel a szükségkórház emberei mind elmentek a Baár-Madas Gimnáziumból.

Február 11-én éjjel a román kocsis magyarázta nekik, hogy a németek két irányban átkarolva jönnek Buda felől. Korcnyikov őrnagy éjjel kimegy ellenőrzésre, rövidesen holttestét hozzák visszafelé és felviszik szobájába.

Február 12-én virradat előtt az itt lévő GPU-parancsnokság elmenekült innen. Virradatkor nagy harci zaj és nagy súgás hallatszik a Szilágyi Erzsébet fasor felől, a közelben oroszok ordítoznak egymásra és a hegy felé futnak.

Még hajnalban egy nagyobb német csoport érkezik a Varázs utcába, a lépcsőház ajtajában egy német tiszthelyettes néz be, sötétszürke zubbony van rajta, kezében Schmeisser géppisztoly, körülötte kb. 50 katona áll közvetlenül, nem jönnek a házba, a Szilágyi Erzsébet fasor felől jöttek fel a kerteken át, csoportjában több német katonatiszt, kb. fél óráig voltak itt majd az utcán és kerteken át Budakeszi felé mentek. Délelőtt 10 óra felé mintha tankok jöttek volna kitörésre. Kora délután nagyobb orosz csoportok jönnek vissza a hegy felől, nagy lövöldözés a környéken egész délután, az előttük szemben jobbra lévő házba kb. 400 fős újabb német csoport szorul be, ezek két napig tartják magukat és mivel magas rangú tiszt, talán tábornok van közöttük, csak magasabb rangú orosz tisztnek akarják megadni magukat, ez meg is történik, február 14-én elvezetik innen őket. Még február 12-én délután és este több német holttest és súlyos sebesült fekszik a Varázs utcában szanaszét nagyobb távolságra egymástól ugyanígy oroszok is, ezeket még az éjszaka folyamán az oroszok elviszik (sajátjaikat).

Még aznap este vagy éjjel a Szilágyi Erzsébet fasornál védekező német SS-utóvéd még egy páncélöklöt lő házukba a kertek felől és az megrongálódik. A Városmajorban házukkal, a Szilágyi Erzsébet fasor 29-cel szemben, a völgyben lent egy zöldesszürke német oldalkocsis BMW volt elhagyva, kitörők jöttek vele eddig.

Tőlük feljebb, ahol az ÁPISZ van most (Szilágyi Erzsébet fasor 37–38.) [Hingyi László: akkor üres telek volt ott, épületanyag-kereskedés] előtt volt több német katona elesve. Őket a Szilágyi Erzsébet fasor 29.-cel szemben lévő, a Városmajor utcánál lent a völgyben, balra pár lépéssel az úttól, ahol két fehér nyárfa nőtt, eltemettek kb. 25 németet. [Hingyi László: Ezek eltemetését vagy exhumálását én is láttam.] Állítása szerint azonban nincsenek exhumálva. Csizma nélkül teljes kitüntetésekkel és egyenruhában temetve, kb. egy tiszt és két őrmester köztük, néhány le volt vetkőztetve.

Ugyanakkor a kitörés után a Városmajorban fától fáig harcoló utóvéd katonái helyszínen elesve legtöbbjüket alsónadrágra vagy teljesen levetkőztetve sorozatokkal agyonlőve (kis rózsaszín pontok voltak a lövedék helyén a bőrön) találták. Helyszínen temetve. [Hingyi László: Valószínűleg elfogták őket, és le kellett vetkőzniük, hogy ne tudják később megállapítani, hogy kikről van szó, ezek közül néhány levetkőzés után elfutott és csatlakozott a fogaskerekű sínnél elakadt csoporthoz – lásd Sárospataki úti történetek.]

Forrás:

HINGYI László: Budapest ostroma 1944–45. Források Budapest ostromának történetéből. Etalon Kiadó, Budapest, 2018. 194–199.