1944-ben a Karolina úti barakklakások egyikében laktak. 1944. december 25-ére még volt mozijegyük a Simplon moziba kora délutánra, de az előadás elmaradt. Kocsis Ferenc közli, hogy „Ez történt Budapesten” című film volt műsoron Muráti Lilivel, és a plakát az egész ostrom alatt kint volt márciusig.

Ekkor délután látták, hogy egy SS-német trénoszlop áll a Bartók Béla úton jobb oldalon a járda mellett fogatolt szekerekkel, ezek tele lőszerrel a Feneketlen-tótól egészen a [lágymányosi] vasúti töltésig. Egész nap ott álltak, csak este tűntek el valahova.

December 29-én délelőtt a németek megkezdték a Hamzsabégi út BSZKRT-autóbuszremíz kiürítését. Ő is odament, látta amint BSZKRT-sípokat dobott le egy német katona, nagy tömeg vitte az ott élő BSZKRT-holmit.

Ekkor már szovjet belövések érik a környéket, aknák repkednek fejük felett. Délben egy egycsövű német gépágyút állítottak le a Bocskai út 67. sarkához, négy-öt wehrmachtos volt körülötte.

Délután többször lőtt déli irányba, hat lövedéket lőtt ki egyszerre.

Ekkor mentek le az óvóhelyre a Karolina út 38/A-ba, azonban visszajöttek a ház bejáratához és onnan nézték, hogy a németek, hogy lőnek a gépágyúval. Öt-hat perc múlva azonban pont a ház bejárata elé esett le egy orosz akna és a kövezeten robbant. Négyen meghaltak, ő és az apja megsebesült. Kissé később egy német vöröskeresztes Opel Blitz platós teherautó jött értük, a sebesültekért, a német gépágyú is elment már az utcasarokról.

Az Opel felvette őket, majd a Bocskai úton mentek. A zsinagógánál is 4-5 sebesült német katonát és civilt vettek fel, a Móricz Zsigmond körtéren is sebesülteket vettek fel, visszafelé a Villányi úton jöttek.

A ciszterci gimnázium előtt egy magyar gépágyú állt.

Végül az Alkotás utcai helyőrségi kórházba vitték őket, és ott kötözték be mindkettőjüket (könnyebb sebesülésük volt csak), majd onnan hazajöttek. A Karolina út 38/A előtt a németek felszedték az utcakövet, és keresztben az úton, kb. egy fél méteres barikádot emeltek.

Az Ábel Jenő utca 28.-ba egy német parancsnokság költözött, egy wehrmachtos őr vagy néha SS-őr állt a bejárati ajtóeresz alatt a kapuban.

A Karolina út 38/B saroképület a Bocskai út felőli söntésébe német wehrmachtos rádiós egység költözött, a hordók között volt a rádiókészülék, mellette mindig két rádiós.

A németek beköltöztek a Karolina út 41-gyel átellenes oldalon, a 40-es számú telken, mely most park, egy kisméretű, süllyesztett lőszerdepót készítettek.

1945 januárjában a Nagyszőlős utcán keresztbe, bútorokból hevenyészett barikádot építettek a Daróczi út innenső felénél. Az oroszok a Budaörsi út felől végiglőtték golyószóróval a Nagyszőlős utcát.

Január végén magyar légvédelmi tüzérek, mint gyalogosok voltak ott bevetve, egy alkalommal egy csoport jött be hozzájuk a Karolina út 38/A-ba. A Nagyszőlős utca sarkán voltak lőállásban, és onnan golyószóróval lőtték az utat végig előttük. A bútorbarikád égett. Az autóbuszgarázs felé lőttek, a golyószóró csöve tűzforró volt.

Ezek közül a légvédelmi tüzérek közül február 1–3-a között esett el egy 22 éves rákospalotai fiú a barakklakások udvarán. Napokig feküdt ott, mire az udvar végében (Karolina út 35/B), a fal felé eltemették. [Hingyi László: A harcok után szüleit értesítették, és azokat elvitték onnan.] Január 19-étől állt a Karolina út 37. sarokháznál lévő Székely borozó előtt, a Bocskai út sarkán egy civil Opel gépkocsi, teljesen szitára volt lőve.

A harcok során a Hamzsabégi út elején a füves részen a töltés felé állt egy Volkswagen Schwimmwagen elhagyva.

A Karolina út 40-es számú telken, a német lőszerdepónál volt az Ibrahim utcával szemben, a gödör szélén elhagyva egy Volkswagen Kübelwagen. Egy német rohamsisak volt ráakasztva.

Február 5–6. felé a németek kizavarták a Bocskai út 67-es és Karolina út 37-es sarokházból a pincéket lévőket. Egy öreg bácsi a kutyájával átjött hozzájuk, a lépcsőházban aludt, a nagy hidegben megfagyott. Ekkor vált a Bocskai úti házsor az első vonallá. A harcok során a fenti ház bal oldali része a pincébe beszakadt, és több katona halt ott meg (oroszok, akik közben elfoglalták a házat).

Ugyanekkor a Karolina út 38/B sarokházban, a Vén Tengerész söntésben a redőny mögötti résen figyelt ki egy magyar katona. Egyik szeme megsebesült, ezt a házukban, a Karolina út 38/A-ban kötözték be.

Február 5–6 felé a Bocskai út 74-es sarokház tetejéről lőnek az oroszok erre az oldalra. A Bocskai út 67-et sarokház a németek kiürítik, többször cserél gazdát a ház. Egy német páncélos jött el a ház előtt vagy mögött az útkereszteződéshez.

A Karolina út 36.-ban egy 8 fős Wehrmacht-csoport van egy német zászlós vezetése alatt.

Ezek közül mentek ki a Karolina út 38/B sarokházhoz harcolni, egyikük, egy wehrmachtos őrmester, egy háztetődarabot vitt magával. A Karolina út 38/B sarkán erre támasztotta géppisztolyát, és lőtte a szemben lévő Karolina út 37-es sarokházat, ahol a Székely borozó volt.

A Székely borozó helyiségében később, félig a faltörmelék alatt találtak egy összeégett szovjet katonát, pufajkája felismerhető, keze-lába feje összeégve. A lövészárokba vitték eltemetni.

A Bocskai út 67. előtt volt elesve [Hingyi László: február 11-én látták] 20 szovjet, 8 német, 1 magyar katona a fenti harcokból.

Február 5-e felé egy szovjet előőrs raj bejött délelőtt a Karolina út 38/B sarokházból hozzájuk a Karolina út 38/A-ba. Egy erdélyi magyar, szovjet ruhában volt velük, mint tolmács.

Ugyan aznap délután a Karolina út 36.-ban lévő németek megrohanták a Karolina út 38/B házat a kert felől. A pincébe gránátot dobtak, a házat visszafoglalták. Az oroszok közül öten visszafutottak az út túloldalára, a rét mélyedésébe.

Egy sebesült szovjet katona és egy ép társa maradt vissza a pincében. Ezeket onnan kihozták, a sebesültet hátrább, a kertben lelőtte egy SS. Ez idő tájt, február 5–6-a felé a túloldalon, a rét mélyedésénél, fehér hólepelben szovjet katonák lövészárokból néztek és lőttek erre felé. Nagy hó volt. Február 7. Erős aknatűz, egy SS a Kenese utcában nyakába szilánkot kap, itt kötözik.

Február 8-a felé a Bocskai út 67. sarokház [Hingyi László: Székely borozóval] erős szovjet tüzet kap, majd végleg elfoglalják. Onnan még az ő házuk is erős gyalogsági tüzet kap. A légoltalmi ablak csak úgy zörög a találatoktól.

A Karolina út 38/B Ábel Jenő utca oldalán, a cipész kirakatában, a falnak támasztva volt állva egy huszonnégy éves wehrmachtos katona aranykeretes szemüvegben. A puska kezében lövésre tartva, a szemben lévő rét mélyedése felé nézett.

Ugyanebben a házban, a pincében a félig leszakadt lépcsőház alatt volt állva egy szovjet katona, nyakában elől átvetve egy géppisztoly [Hingyi László: 1945 júliusában találták meg].

Február 10-én délelőtt a Karolina út 36.-ban lévő németek valószínűleg visszavonulási parancsot kaptak, ideges mozgolódás volt köztük. Délelőtt 10 óra felé a német zászlós egy fehér lepelt kért, és átment az oroszokhoz, hogy megadják magukat. Ebéd után kb. két óra felé jöttek be az oroszok, kérdezték, hol vannak a németek. A szomszéd házban, Karolina út 36.-ban, onnan kihozták őket, 8 főt, és a szomszéd ház sarkához állítják őket, itt mindent elvesznek tőlük, igazolványokat, fényképeket, dögcédulát, bicskákat, órákat, derékszíjat. A Karolina út 38/B elé viszik őket az Ábel Jenő utca felől. Sorsuk ismeretlen, mivel senki sem látott oda.

Február 10-én délután egy órától estig a harcoló németek az Ábel Jenő utca hosszában vonulnak lassan hátrafelé, a kertes házak között.

Az oroszok két kisméretű ágyút tolatnak fel civilekkel az Ábel Jenő utcában a németek után. A Villányi út sarkán kétoldalt leállítják. Az egyiket a németek a Gellért-hegy felől kilövik. Itt halt meg a Sipőcz gyerek az Ábel Jenő utca 8.-ból, akit az oroszok hajtottak ki az ágyú tolására. Apja, Sipőcz László, a Hangya Szövetkezet nyugalmazott igazgatója volt.

A Bocskai út 67. alatti Székely borozó elé egy 21 cm-es, pajzs nélküli ágyút állítottak az oroszok, mely két napig itt volt.

A Diószegi út – Dávid Ferenc utca volt nyilasház mögé, az üres telekre szintén egy 21 cm-es, pajzs nélküli ágyút állítottak két napra.

A Dávid Ferenc utcán egy alacsony szögesdróttekercset húztak ki keresztbe a németek előzőleg.

Forrás:

HINGYI László: Budapest ostroma 1944–45. Források Budapest ostromának történetéből. Etalon Kiadó, Budapest, 2018. 385–390.