1944–45-ben az István Kórházban lakott a Nagyvárad téren.

1944. december 25-én a Haller téren magyar katonák délután kettőkor légvédelmi ágyúállomásokat készítettek a templom mellett és ott helyezkedtek el a légoltalmi bunkerben. Magyar gépágyúkat és 8 cm-es Bofors ágyút állítottak az állásokba.

December 26-án a kórház kerítése [Hingyi László: a Haller tér felé kerítésen kívül] melletti három óvóhely közé jött 8 német katona 2 db 4 csövű, földi telepítésű légvédelmi gépágyúval. Az összekötő vasúti híd felől 2 szovjet felderítő repülőgép repült feléjük, majd a Ludovika Katonai Akadémia felől 2 db szovjet, 2 motoros A-20 Boston bombázó repült el felettük.

December 27. – január 10. között vagy január 12. között a következők történtek:

  • 6-8 db A-20 Boston repült el felettük a Gellért-hegy felől, budai célpontok bombázása után.
  • 2-3 hullámban kb. 40 szovjet II-2 Strumovik csatarepülőgép repült el felettük Kispest-Erzsébet irányából Buda felé.

Ekkor látta, hogy a magyar légvédelem lőtte őket, ekkor 3 II-2 Strumovik kivált és visszafordult, és a Tűzoltó utca – Üllői út vonalából 500 méter magasan visszarepülve támadta a magyar állásokat. A légvédelmi ágyúk legénysége a templomhoz futott.

A magyar gépágyúsok szétfutása után a németek lőtték a szovjet repülőgépeket nyomjelzős lövedékekkel, de egyik sem talált. Visszafelé több II-2 Strumovik jött a Duna felett déli irányba.

Időnként A-20 Bostonok szállingóztak egyenként vissza felettük a belváros és a budai körzetek bombázása után.

Egy alkalommal, amikor Kispest szélén folytak nagy harcok, 2 német szállítógép repült be az [Déli] összekötő vasúti híd irányából és a vasút felett keringett, és ezalatt ejtőernyős ellátótartályokat dobtak le a kisrákosi gyakorlótérre.

Január 10. felé egy német rohamlöveg [Hingyi László: StuG IV. fényképére mutat] állt be az Üllői út – Haller utca sarkára, és onnan lőtte hosszába az Üllői utat, január 11–12-én.

Január 12-én reggel fél 8 óra felé 2 magyar tábori csendőr táblával a nyakában, német Schmeisser géppisztollyal jött a kórházhoz. Az egyiknek a keze, a másiknak a feje volt bekötve, és ekkor 80-100 férfit szedtek össze a kórházból, a főkapun át vitték ki őket. Látta, hogy a német rohamlöveg még ott áll, és a Ludovika oldalbejáróján vitték be őket.

Itt azonnal besorozták őket egy magyar katonai egységhez, és megkapták a parancsot, hogy a Rezső térre kell menni. A tér másik oldalán azonban már oroszok vannak, így a posztógyárba, a Delej utcához kell menni. Menet közben néhányuknak sikerült meglógnia és visszamenni a kórházba.

A Nagyvárad téren ekkor egy német 8.8-as nehéz légvédelmi löveg állt, és 8-10 lövést adott le időnként Kispest irányába.

Ekkor két SS jön a Balázs Béla utca sarkára óvodaépületébe, egyik Somogyi Imre, a másik Somogyi László, ott egy fuvaros lovas kocsi volt felborítva barikádnak, hogy az útbejáratot elállja.

Délután két SS a [Szent István] kórház sarkára tolt egy 37 mm-es páncéltörő ágyút, és onnan lőtte a Gyáli utat. Délután 4 óra felé 40-50 SS jött, 3-4 halottjukat hozták magukkal és a kórház udvarban lévő két belső bunkerba telepedtek.

Január 13-án a reggeli szürkületben a német 8.8-as eltűnt a térről. Reggel fél 7-kor a Nagyvárad téri főporta szól telefonon, hogy itt vannak a kapuban a szovjet csapatok, és hogy mindjárt jönnek be a kórház kertbe és a pavilonokba is.

Reggel 7 óra felé a hullaházban fekve találtak egy SS-t, a jobb oldalán haslövéssel, de átment rajt a golyó, magához tért. Magyar volt, és mondta, hogy a Népszínház utcában lakik, ekkor átviszik a G pavilonba (idegosztály), közben kerékpáron jön egy szovjet katona a Nagyvárad tér felől. Valószínűleg a Gyáli úton jött, és balra fordult a Vágóhíd utcán és ott be. A szovjet, amikor meglátja az SS-t, le akarja lőni, de mondják neki, hogy magyar, így nem történik vele semmi. Pár nap múlva azonban meglógott a G pavilonból.

Ő kinézett és látta, hogy a tér üres, de a német rohamlöveg bent áll farral a SAGRI-féle csemegeüzletben, a sarki piros ház Nagyvárad tér felőli oldalán kiégve, de az üzlet is kiégett [Hingyi László: StuG IV. fényképére mutat, zöldesszürke színű, csőszájfékes hosszú csövű – mondja]. Az első orosz vonal nagy tömegű gyalogságból állt több T–34-es támogatásával, itt a második vonalban egészségügyiek jöttek, akik a kórház egy részét igyekeztek civilekkel rendbe hozatni.

Közben szovjet tábori tüzérség kezdi lőni a környéket és az orosz tüzérállásokat, ő is megsérül a kezén egy repesztől.

Január 20-án német repülőgépek támadják a környéket, és főleg a fenti kórház melletti orosz tüzérséget.

Forrás:

HINGYI László: Budapest ostroma 1944–45. Források Budapest ostromának történetéből. Etalon Kiadó, Budapest, 2018. 308–310.