1944-ben tartalékos zászlósként szolgált a hadseregben.
1944. november 25-e reggelig a nagytétényi községházán voltak mint bevonulási központban. Innen reggel a Budaörsi út 51.-be, a Károly laktanyába települtek át, a laktanya előtt, az út túlsó oldalán nagy mennyiségű, űrméreten felüli páncéltörő gránát volt faládákba rakva. Ezeket a kis páncéltörő ágyúk vagy 37 mm-es gépágyúk csövére húzták kívülről, és így lőtték ki.
November 26-án délelőtt egy visszamaradt katona jött Nagytétényből, és elmondta, hogy tegnap, november 25-én délután a községháza, [a] volt állomáshelyük, három aknatalálatot kapott. Ugyanezen a napon délután a 112. légiriadó volt Budapest körzetében.
November 2-án hallották, hogy november 1-jén két szovjet páncélos egy támadás során bejutott Pestszentimre vasútállomásig, és ott lőtték ki őket.
December elején Pestszentlőrinc szélén, a Béke téren túl, de a mostani orosz laktanya előtt lévő, jobb oldali két utolsó házba beállt 2 sötétszürkére festett német páncélos [Hingyi László: P[an]z[er] IV-nek azonosítja], és onnan időnként a vasúti sorompó felé az utat és Vecsés innenső házait, valamint errefelé futó útjait lőtték.
1945. január 7-én, vasárnap reggel [Hingyi László: ekkor már a Jázmin utcai iskolában voltak mint bevonulási központban] nagy lövöldözés volt az utcákon, emiatt nem lehetett kimenni. Ekkor jött a hír: január 6-án a harcok során 2 T–34-es harckocsi futott be az Orczy térre, és ezeket a németek páncélöklökkel kilőtték.
Január 8-án [az] újságokban közlik, hogy Kispesten utcai harcok folytak [Hingyi László: január 7-én]. Délben az iskola előtt állva, a Jázmin utcából látta, hogy repülőgépek ejtőernyős ellátótartályokat dobálnak le. Ekkor utasították, hogy ki kell vonulniuk a ledobás helyére, a tartályokat biztonságba kell helyezni, és átadni az illetékeseknek. De mire kiértek a kisrákosi gyakorlótérre [Hingyi László: most József Attila-lakótelep], ott voltak már a németek, nagy teherautókra rakták a tartályok tartalmát, és vitték el valahová. A piros ejtőernyővel érkező tartályokban lőszer, a fehér ernyővel érkezőkben gyógyszer volt kb. 60 cm hosszú fehér vászonzsákokban. Az elesetteket a tereken temetik el.
Január 9-én jött a hír, hogy az oroszok elfoglalták a szomszédos Illés utca másik oldalát.
Január 10.: az oroszok erősen lövik aknavetőkkel a környéket, az iskola tele van fiatal, 250 fő BSZKRT-alkalmazottal [Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság – a szerk.], akik légiós romeltakarításban vesznek részt. Éppen ma az Üllői út–Szigony utca sarkán lévő kórházépület ledőlt sarkának eltakarításán dolgoznak, ugyanakkor ugyanoda egy orosz tüzérségi belövés történt, emiatt az egyik fiatal meghalt, a másik megsebesült. A halottat a mellettük lévő téren temették el déltájban.
Január 13-án jöttek be az oroszok, és elfogták őket, utána a Ludovikánál mentek el. Elsőnek a Szigetvári utcában gyülekeztették őket, innen a [Déli összekötő] vasúti híd alatt, a balra lévő MÁV-házaknál gyűjtötték az elfogott magyar katonákat a környékről. Kb. 1500 fő volt ott, [Hingyi László: a Hungária körúti MÁV-házakra mondja, de azt állítja, hogy ott nem volt templom, tehát valószínűleg a Gyáli út] innen a kőbányai sertéshizlaló mellett mentek, és a hizlaló után kb. 150 méterre volt kiégve egy szovjet T–34-es az út jobb oldalán befelé nézve. Nyitott tornyából derékig kilógott egy fekete összeégett test, a tank is feketére volt égve. Szerinte ez valahol a Mázsa tér környékén volt. A pontos útvonalat később személyesen megnézzük, inkább [a] Somfa utca–Teherkocsi utcánál lehetett! A vasutat keresztezve Kőbányára mentek, talán az akkori Sibrik Miklós úton.
Forrás:
Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 311–312.