A Nógrád megyei település plébánosa rendkívül részletes beszámolót ad, nem csupán az egyházi épületeket ért károkról, de az események folyásáról is. Beszámolójából pontos képet kaphatunk, hogyan is zajlott egy-egy település bevétele, mit élhettek át az ott lakók, miként lehetett életben maradni ilyen embertelen körülmények között.

„Nógrádmegyerben 1944. dec[ember] 16[-án] kezdődött a veszély, amikor a földalatti pincékben kellett menedéket keresni. Dec[ember] 18-án a déli harangszó után már le kellett tennem a tollat, és a pincébe menekültem. Dec[ember] 19-én hajnali 2:35 perckor egymásután két akna robbant a plébánia udvarán, melyeknek szilánkjai összetörték az ablakok kereteit, s [bár] a szobában [voltam], a légnyomás a falhoz ütött. Ezen időtől fogva január 2-ig állandóan a földalatti pincében kellett tartózkodni, mert állandóan ide lőttek. […] Dec[ember] 24[-én] délután 4 órakor jöttek be [a szovjetek\ a] községünkbe […] nagy tömegben. Még este 6 órakor biztattak, hogy semmi kellemetlenség nem fog történni, s csak térjek nyugalomra a földalatti pincében. Karácsony előestéjén éjjel átkutatták a szobáimat, és az értékesebb s nekik megtetsző dolgokat elvitték. […] A templom dec[ember] 19-én kapta a legtöbb telitalálatot […] délután 2 és 5 óra között állandóan lőtték a tornyot. A 42 m magasságú torony erősnek bizonyult, mert kiállta a sok gránátlövést. […] A templom belsejében teljesen rommá lőtték a főoltárt. Az oltárkő is darabokra van törve. […] A képek a szentélyben épségben maradtak, holott a falak ott erősen össze vannak lőve. […] Az orgona is megsérült, és a fújtatóra egy nehéz kő ráesett. […] A templom körül 19 r. és 1 g. van eltemetve. A temetőben is 19 v. és 10 g. van eltemetve. Úgyszintén a határban is többet eltemettek. A temetetlenül hagyottakat összeszedték, és egy közös sírban temettük el. Itt összesen körülbelül 100 r. és 15 g. van eltemetve. Kezdetben nem lehetett a temetőbe menni, mert igen sűrűk voltak a lövések, így ott nem lehetett sírt ásni.

[…] Nem bántották a […] szent kápolnát, és velem szemben tiszteletlenül nem viselkedtek. A gazdasági felszereléseimből azonban semmi nem maradt. […]

A templomok közül erősen megsérültek: Szécsény (torony nélkül), Nógrádmegyer, Ludány [ma Ludányhalászi része – a szerk.], Sóshartyán és Nagylóc. A plébániák közül Nógrádmegyer, Ludány, Sóshartyán és Nagylóc plébániái szenvedtek igen nagy anyagi károkat, mert kirabolták, míg a pincékben tartózkodtak. Ápr[ilis] 10–12 napjaiban távoztak el innen.”

Az esperes plébános aláírása nem olvasható.