„Nem volna semmi baj, csak Magyarország ne volna olyan messze. Hogy legalább a szél elhozhatná a föld üzenetét. Mert a lélek velünk van. Sosem éreztem ezt jobban, mint Chilében, amikor előadásomra összezsúfolódott minden magyar – még az ország legtávolabbi részeiből is jöttek jelképesen – és levélben váltottak jegyet és együtt sírtunk, együtt nevettünk. Vagyis boldogok voltunk. Kívánhat ma ennél többet egy szegény vándorkomédiás, aki echós repülőgéppel szeli át az országhatárokat?” (Vaszary Piri)
A „Vaszary-klán”
Vaszary Piroska Budapesten született 1901. május 19-én, Budapesten, a híres Vaszary-család tagjaként. A családban szinte minden generációra jutott egy művész: nagybátyja, Vaszary János festő volt, testvére, Vaszary Gábor újságíróként kereste kenyerét, de ő maga is próbálkozott a festészettel. Később párizsi lapok cikkeit illusztrálta, majd a Szabad Európa Rádiónál is megfordult. Íróként is elismert, Monpti című édes-bús hangulatú regényét közel 30 nyelvre fordították le és háromszor is megfilmesítették. 1957-es feldolgozásában a főszereket olyan ismert német színészek alakították, mint Horst Buchholz és Romy Schneider.
Vaszary Piri másik testvére, János színészként és rendezőként, a második világháború alatt pedig az Andrássy Színház igazgatójaként szolgálta a magyar színművészetet, felesége pedig a korszak egyik legkedveltebb színésznője, Muráti Lili volt. Vaszary Piri később maga is elismerte egy interjúban, hogy nagyon sokat köszönhet bátyjának, aki szerepekkel látta el a színházban. A színésznő a család írói vénáját is örökölte: különböző társasági lapokban jelentek meg tárcái és szívesen olvasott komoly lélektani regényeket. Kedvenc írói közé tartozott Thomas Mann, Stefan Zweig és Axel Munthe.
A három testvér már gyerekként írt és rendezett, színdarabjaikat sokszor elő is adták. Egy alkalommal édesapjukat, Vaszary Gábor budapesti főjegyzőt kérték fel, hogy írjon színművet egy jótékonysági előadásra, azonban idő hiányában nem tudta vállalni a felkérést, helyette gyermekei írták meg a művet, amit később még a Várszínházban is előadtak.
A színésznő háromszor ment férjhez: Feld Andor nagyiparossal 1924-ben házasodtak meg, de két évvel később a kapcsolat zátonyra futott. Második férje a színházigazgató és a Nemzeti Színház főrendezője, Horváth Árpád volt, kapcsolatuk három év után, 1932-ben ért véget. Még ugyanebben az évben, 1932. június 14-én feleségül ment Bodócsy Endre orvoshoz, akitől két gyermeke született: Piroska 1933-ban és Endre 1942-ben. A férfi a második világháború alatt orvosként szolgált, egy kórházvonat parancsnokaként. A front közeledtével a nyugati határra vezényelték, onnan 1944 áprilisában tovább Grazba. Ezután sosem tért vissza Magyarországra.
Házvezetőnők, anyósok és házsártos asszonyok
Vaszary Piroska Rákosi Szidi színésziskolájában tanult, annak elvégzése után pedig Újpesten kezdte pályafutását. 1921-től a főváros vezető társulataihoz szegődött: Bárdos Artúr fedezte fel, aki leszerződtette a Belvárosi Színházhoz. Ezt követően játszott a Vígszínházban, a Renaissance Színházban, majd 1926 és 1935 között a Nemzeti Színházban. Az ország elsőszámú teátrumában Nyilas Misi karaktere hozta meg számára a sikert, Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényadaptációjában. Hevesi Sándor, a színház akkori igazgatója osztotta rá a szerepet, a színésznő pedig brillírozott. Még a mű írója is méltatta Vaszary Piri színészi játékát: „Budapesten lány játszotta, a csodálatos Vaszary Piri. Nyolcvanszor játszotta el s mindig telt ház előtt, vagy ötvenszer kint volt a tábla, hogy minden jegy elkelt. Ilyen eset csak egyszer történhetik egy író életében, hogy a közönség ilyen őszintén érdeklődik egy írónak egy élménye iránt. […] Pesten sohasem bírtam egy negyedóránál tovább bent lenni az előadáson, mert rögtön elfogódott a szívem és könny facsarodott s menekülnöm kellett a múlt víziói elől. Oly tökéletes volt az előadás, hogy visszaéreztem magamat a múltba s nem bírtam a fájdalmat.”
Kifejezetten tehetséges karikírozó képességével elsősorban házvezetőnőket, anyósokat, nevelőnőket és házsártos asszonyokat formált meg. Igazi komikaként bárkit képes volt megnevettetni, ugyanakkor komoly szerepeket is kivételes tehetséggel alakított. Játszotta Sarolta Ivanovnát Csehov Cseresznyéskertjében, Violát Molnár Ferenc Üvegcipőjében, Mina nénit Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabjában és Szabónét Vaszary János Egy nap a világ című színművében. Némafilmekben is szerepelt, mint A csodadoktor (1926) és A napkelet asszonya (1927), de a kezdeti hangosfilmekben is szerepet kapott (Kacagó asszony, 1930). 1933–1944 között a magyar hangosfilmek állandó vígjáték-szereplőjeként tűnt fel: A kölcsönkért kastély (1937), Szegény gazdagok (1938), Hazajáró lélek (1940), Leányvásár (1941).
1942-ben csatlakozott az Andrássy Színház társulatához, melynek igazgatója bátyja, Vaszary János volt. A második világháború borzalmai miatt a hazai közönség könnyed színházi előadások felé nyitott leginkább, ennek eleget téve Vaszary hazai és külföldi vígjátékokból, bohózatokból és kabarékból állította össze műsorát. A társulat tagjai családtagjaiból és ismert színészekből állt: felesége, Muráti Lili kapta a női főszerepeket, Vaszary Piri az asszony, anya és komikai karaktereket, öccse, Gábor pedig színdarabokat írt, János pedig rendezett. Családja mellé olyan ismert színészeket szerződtetett, mint Bilicsi Tivadar, Bulla Elma, Hajmássy Miklós, Makláry János és Turay Ida.
A társulat egyik legnagyobb sikere Vaszary Gábor Boldoggá teszlek című darabja volt, melynek főszerepét Muráti Lili, Hajmássy Miklós és Vaszary Piri alakította. A részeges vőlegényt, Viktort a Fővárosi Operettszínház táncos-komikus színésze, Latabár Kálmán játszotta. A darabot 1941. szeptember 19-én mutatták be, s bár a kritikusok vegyes érzelmekkel fogadták, egyértelmű közönségsiker lett és több mint 170-szer adták elő.
A színház a háború alatt a könnyű műfajokat játszót budapesti teátrumok egyik legnépszerűbbjévé vált, de a német megszállást követő politikai fordulat miatt a színház megítélése is megváltozott. Utolsó bemutatójukat 1944. szeptember 9-én tartották (Theodor Rodet: Ne bízz a nőben Muráti Lili, Csortos Gyula és Bilicsi Tivadar főszereplésével), utolsó előadásukra december 22-én került sor.
Annak ellenére, hogy Vaszary Gábor Magyarország német megszállása után több ember életét megmentette a nyilas terror elől, az egész családot nácibarátként könyvelték el a kommunista diktatúrában, a társulat nagy része így kénytelen volt emigrálni: a Vaszary-Muráti házaspár 1945-ben, Vaszary Gábor pedig 1947-ben hagyta el az országot.
Az Andrássy Színház 1944 karácsonya és Budapest ostroma után végleg bezárt. 1945 elején Várkonyi Zoltán Szabad Színház néven szervezett társulatot az épületben, majd Művész Színház néven futott tovább 1949-ig, a színházak államosításáig. A Paulay Ede utcai épület jelenleg az Újszínház társulatának ad otthont.
Emigrációban
Vaszary Piri 1944 végén hagyta el Magyarországot. Az emigráció első két évét Bajorországban, a pockingi menekülttáborban töltötte, ahol az első nyugati magyar színházban is fellépett. Ez a társulat 1946-ban feloszlott, a menekültek pedig vagy visszatértek Magyarországra, vagy szétszéledtek a nagyvilágban. Vaszary Franciaországban, Spanyolországban, majd Argentínában telepedett le, ahol tagja lett Páger Antal Magyar Színjátszó Társaságának, Szeleczky Zitával együtt. A társulat 1948-ban alakult meg, az ötvenes években azonban Szeleczky Zita egyre jobban szerette volna, ha csak klasszikusokat játszanak, a magánszínházak egykori tagjai azonban a könnyedebb, komikus darabokat is szükségesnek tartották. Főleg Vaszary Gábor darabjait használták fel, de Vaszary János is gyakran írt a társulat számára színdarabokat. Miután Szeleczky Zita az 1950-es évek elején kilépett a társulatból és több színművészt is magával vitt, a Páger-féle Magyar Színjátszó Társaság felbomlott.
Vaszary Piri ezután Venezuelába utazott, ahová az 1956-os forradalom után több magyar emigráns érkezett. 1959-ben Caracasban megalapította a Vaszary Piroska Színésztársulatot, az évek során pedig több mint 30 előadást rendeztek fiatalok közreműködésével.
1961-ben Torontóba költözött, ahonnan egyre kevesebb hír érkezett róla, s hamarosan meg is betegedett. 1965-ben Mallorcára utazott édesanyja házába, ahol 64 éves korában érte a halál.