„Röviden én úgy tudom summázni ezeket a körülöttem kavargó dolgokat: én bűnt soha nem követtem el életemben. A ’40-es évek alatt sem. Én embertársaimnak soha nem akartam ártani. Bűnt nem követtem el, tévedni annyit tévedhettem, amennyit minden ember tévedhetett. Emberek vagyunk. Nagy tévedések nem voltak.”

Páger Antal Makón született 1899. január 29-én, iparos családba. Édesapja Páger Sándor csizmadia, édesanyja Czimbrik Rozália, a makói Hollósy Kornélia Színház jegyszedője, aki gyakran vitte magával fiát színházi előadásokra. Hat testvére született, közülük négyen már fiatalon meghaltak.

Már gyerekkorában is érdekelte a művészet, különösen a festészet és a zene, édesapja azonban nem támogatta fia művészi ambícióit: hegedűjét és festőállványát eltörte, a fiatal Páger Antal ezután évtizedekig nem vett ecsetet a kezébe.

Az érettségi után Budapesten szeretett volna továbbtanulni. Hogy tandíját fizetni tudja, először lakatossegédnek, majd aratómunkásnak állt. Először az orvosi karra jelentkezett, ahová helyhiány miatt nem vették fel, végül a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára iratkozott be. A tanévkezdés előtt hazautazott Makóra, ahol több műkedvelő előadáson vett részt. Az egyik előadása után felkereste Andor Zsigmond, a székesfehérvári színház titkára, hogy szerződést ajánljon neki. Székesfehérváron már pályája kezdetén sztárgázsit kapott, kezdeti szerepeiben tánckomikus és parasztszínészi feladatai voltak. Az I. világháború alatt az olasz fronton szolgált, hazatérve visszament a székesfehérvári társulathoz.

A közönség kedvence

1919 és 1930 között több városi színházhoz is leszerződött: játszott Kecskeméten, Pécsett, Nagyváradon és Szegeden. Vidéken töltött évei alatt népszerűvé vált operett és „naturbursch” szerepeivel, humorával és karikírozó képességével.

1931-ben Bárdos Artúr szerződtette a budapesti Andrássy Színházba, ahol már drámai szerepeket is kapott. Játszott többek között Shaw Szent Johanna és Molnár Ferenc Liliom című darabjában. Egy-egy évadban szerepelt a Magyar Színházban és a Király Színházban, 1939-ben pedig fellépett a Nemzeti Színház Kamaraszínházában Bókay János A feleség Zoltánjának szerepében. Budapesten hamar a sztárok közé került, a Vígszínház színészeként hatalmas gázsit, 250 pengőt kapott fellépésenként.

1932-ben Kabos Gyula és Dajka Margit oldalán játszott a Piri mindent tud című filmben, ezzel betörve a filmművészetbe is. Később több mint 200 filmben és tévéjátékban szerepelt, ezzel ő lett az 1944 előtti filmek legtöbbet foglalkoztatott színésze. Minden szerepét mély átéléssel adta elő: realista színész volt, játékát a korabeli sajtó szuggesztívként, pontosként és elevenként aposztrofálja.

1933-ban feleségül vette Komár Juliska színésznőt, akivel együtt építette meg villáját az Orbán-hegyi Tamás utcában, közvetlen szomszédja Imrédy Béla volt miniszterelnök volt. Két gyermekük született, Judit és Júlia.

A „Páger-ügy”

Páger Antal a II. világháború alatt az Andrássy Színházban játszott, 1944-ig több antiszemita műben is szerepelt. 1939 és 1944 között közel negyven filmet forgatott, ezek között több propagandafilm is volt. Kiemelendő ezek közül az Őrségváltás című film, ami egy zsidó tulajdonú gyárban játszódik, Páger karaktere keresztény volt, aki rájön, hogy a gyár zsidó származású vezetői ki akarják játszani a zsidótörvényt. Az erre fogékony nézők között hatalmas sikert aratott, az Uránia mozihoz még rendőröket is ki kellett vezényelni, annyira ellepték az érdeklődők a jegypénztárt.

Tagja volt az 1938-ban megalapított Színház- és Filmművészeti Kamara filmekkel foglalkozó 14 tagú választmányának. Feladata a két szakma zsidótanításának megszervezése és lebonyolítása volt. Az 1939-es II. zsidótörvény 6%-ban maximalizálta a zsidó származásúak arányát a szellemi pályákon, tehát a művészi szakmán belül is, zsidó pedig nem tölthetett be olyan pozíciót, ami hatással van a szellemi tevékenységre.

Az 1940-es évektől közéleti szerepeket is vállalt. 1944-ben az Új Magyar Színházban egy előadás után Szálasi Ferenc nemzetvezető személyesen gratulált a színésznek és átadott neki egy ezüstlevelekből font koszorút. Szálasi később a Budai Várba is elhívta Págert, ahol a politikus előadást tartott a hungarizmusról. Találkozásukat filmre is vették. A színész erről később úgy nyilatkozott, nem akart részt venni az eseményen, megbízatásánál fogva kényszerítették rá, hogy jelen legyen, ezért direkt hátul foglalt helyet. Nem volt más választása akkor sem, mikor Szálasival kezet kellett fognia.

Szintén kiemelendő az a plakát, ami egy megcsonkított kezű kislányt ábrázol, ami a játékokkal való bombázásra utal, ami a gyerekek kezében felrobbant. Ezen a plakáton a színész egyik lánya szerepel. Páger később azt állította, nem tudott a plakát készítéséről, mert felesége intézte a háta mögött. Kortársai visszaemlékezései szerint Páger minden ilyen történést feleségére hárított, magát pedig ártatlannak tüntette fel.

1944. március 19-én, a németek bevonulásának napján ő is fellépett az Új Magyar Színházban, ahol a Bajza József Ébresztő című versét szavalta, közvetlenül Imrédy beszéde után.

Bár Páger Antal tisztában volt az ideológiával, ami a korszellemet mozgatta, mégsem lehet teljes bizonyossággal eldönteni, hogy azért vett részt benne, mert egyetértett vele, vagy csak a pénz miatt vállalta ezt a szerepet. Annyi biztos, hogy sztársága miatt baklövései még jobban felnagyítódtak, ezért hamarosan emigrálását kezdte szervezni. Ehhez azonban Szálasin keresztül vezetett az út…

Emigrációban

Páger Antal feleségével, Komár Juliskával és két gyermekével Ausztriába készült a Vas megyei Pornóapátin keresztül. Erre a településre küldött érte autót Szálasi Ferenc 1944. november 14-én, hogy a színművész részt vegyen a Budai Várban tartott kultúrértekezleten.

Magyarországot már a szovjetek érkezése előtt elhagyta, 1945. március 28-ról 29-e virradóra átlépte az osztrák határt. Két évig élt Ausztriában, majd Németországban, a pöckingi menekülttáborban tartózkodott, ahol 1945-ben Köpeczi Bócz Lajos színházat alapított. Társulatában Páger Antal mellett Szeleczky Zita, Muráti Lili és Vaszary Piri is helyet kapott. 1947. augusztus 19-én a Stimmern-Schule tornatermében Thuróczy Gyula vezetésével megnyitották a Hungária Kamaraszínházat, nyitóelőadásuk Herczeg Ferenc Sirokkó című darabja volt. A társulat tagjai közül többen Argentínába költöztek 1948-ban, köztük Páger, Szeleczky Zita és Vaszary Piri is.

Buenos Airesben festő-grafikusként dolgozott és önálló tárlata volt Venezuelában. Volt, hogy már a kiállítás napján megvásárolták az összes festményét. 1951-ben argentin állampolgárságot kapott.

1948-ban megalapította az argentínai Magyar Színjátszó Társaságot, amit 1954-ig vezetett. 1954. augusztus 14-én az ő rendezésében, díszlettervezésével és főszereplésével mutatták be Curt Goetz A montevideói ház című színdarabját a Buenos Aires-i Casa de Catalunya színházban. A társulat gyakran vendégszerepelt Sao Paulóban és Rio de Janeiróban. Az argentínai és a brazíliai magyarok körében nagy sikert arattak Szeleczky, Páger és Vaszary önálló estjei. Miután Szeleczky Zita kivált a társulatból és saját színházat alapított, vitte magával a Páger színészeit és közönségét is. A színész ezután csak vendégszerepeket vállalt.

Hazatérése és viszonya a kommunistákkal

1945-ben filmjeit irredentizmus vádjával indexre tették és megtiltották további forgalmazását, a budapesti Népbíróság pedig Páger Antal kiadatását követelte 1947-ben, népellenes bűncselekmények elkövetésének vádjával. A kérelem azonban nem volt megalapozott, kiderült ugyanis, hogy a színész nem követett el olyan bűncselekményt, ami a korabeli törvényekkel szembe ment volna.

Páger Argentínában sosem tudott igazán beilleszkedni, gyakran gondolt a hazatérésre, de közben rettegett a meghurcolástól. 9 évig élt Argentínában, hazajutása pedig a mai napig ellentmondásos. Páger színészi karaktere, játéka teljességgel megfelel a szocialista mintának, ugyanakkor a 80 év titkosítás után, 2007-ben nyilvánosságra került aktát azt mutatják, hogy egy Szeged fedőnevű ügynök arról értesült, hogy bár a színésznek jól megy a sora Argentínában, szeretne hazajönni. Ekkor derítették ki azt is, hogy Páger soha nem lépett be a Nyilaskeresztes Pártba. Hazatérésének fontos momentuma volt Farkas Vlagyimirnak az a nyilatkozata, miszerint ha sikerül Págert hazahozni, azzal azt bizonyítják, hogy még a ’440-es évek ünnepelt sztárja is inkább a szocializmust választja a Nyugat helyett. Hazatérését tehát a külföldön élő fasiszta emigránsokkal folytatott harc propagandájának tekintették és arra buzdították, önként térjen vissza szülőhazájába. A színész azonban továbbra is vonakodott, mert tartott az esetleges megtorlástól, ezért az állambiztonságiak Páger rokonait és barátait keresték meg, hogy levélben bíztassák a visszatérésre.

Hazatérését elősegítette, hogy a felszabadulás 10. évfordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja 1955-ben amnesztiát hirdetett, Páger Antalért pedig Kállai Gyula kulturális miniszterhelyettes személyes garanciát vállalt, valamint egy kilenc pontból álló hazatérési ajánlatot tett a színésznek. Magánrepülőgépe végül 1956. augusztus 30-án landolt Ferihegyen, ami megosztotta a hazai művészvilágot: rajongói és pályatársai egy része örült visszatérésének, más része viszont méltatlannak találta, hogy Páger „császárként ment el és császárként tért vissza”. Keleti Márton és Major Tamás, a szocialista rendszer ünnepelt művészei nem voltak hajlandóak egy színpadra állni vele, emellett több Páger-ellenes tüntetésről is tudunk.

Felesége és gyermekei Buenos Airesben maradtak, mert Komár Juliska jól érezte magát Argentínában, így házasságuk hamarosan véget ért.

Páger Antal hazatérése után közel három évig a Gellért Szállóban lakott, amikor is visszakapta Orbán-hegyi villáját, az akkor ott élő három családnak pedig új lakhelyet kellett biztosítani. Itt élte le élete hátralévő részét harmadik feleségével, Szilágyi Bea színművésznővel, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanárával és a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkárával.

A színész az 1956-os forradalomtól távol maradt, majd a második legtermékenyebb korszaka következett. Ekkor forgatták a Mici néni két élete és a Sóbálvány című filmeket. A Honfoglalás című filmben Dálnoki Miklós Bélát alakította, de játszott a Fűre lépni szabadban, a Hattyúdalban és a Húsz órában is. Színházi szerepköre is kiszélesedett, játszott klasszikus és modern darabokban, tragédiákban, komédiákban. Számtalan kisembert és parasztot testesített meg, időskori szerepei pedig mély humánumról tanúskodnak. Emellett a ’60-as évektől több szinkronszerepet kapott, valamint hangjátékokban is szerepelt Az 1964-es Cannes-i filmfesztiválon megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, Ranódy László Pacsirta című filmjének Vajkay Ákosát formálta meg. 1965-ben Kossuth-díjat kapott, 1976-ban pedig a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon neki ítélték a legjobb férfi színésznek járó kitüntetést.

Halála és emlékezete

1986. december 14-én éppen az esti előadásra készülődött Tamás utcai villájában, ebéd után azonban úgy érezte, hőemelkedése van. Hamarosan belázasodott, és mikor a gyógyszeres lázcsillapítás sem bizonyult hatásosnak, orvost hívtak hozzá. A Kútvölgyi kórházba szállították, életét azonban nem tudták megmenteni, egy órával később meghalt. Utolsó filmje Sarkadi Imre Elveszett paradicsoma volt. Két nappal korábban még részt vett a forgatáson, munkája azonban befejezetlen maradt, később pedig a filmet is így mutatták be.

1999-ben a Hagymaház aulájában felavatták szobrát, a budapesti Nemzeti Színház bejárata ellett pedig domborművet kapott. Szülővárosában, Makón emléktáblát avattak, 1991-ben a József Attila Gimnázium diákjaiból megalakult a Páger Antal Színjátszó Stúdió, Makó képviselőtestülete pedig 2001-ben megalapította a Páger Antal-színészdíjat. 2007. január 31-ig az ő nevét viselte a Páger Antal Filmszínház.

Páger Antal Gerzanits Elemérhez írt sokatmondó levele ide kattintva elérhető.

Irodalom:

Molnár Gál Péter: A Páger-ügy. Pallas Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1988.