„Nem politizálok! Aki ellenem azt a vádat hozta fel, hogy politizálok, személyes okok miatt tette. Az illető újságíróval nyolc éve éles ellentétben állok. Természetes, hogy megvan a magam egészséges politikai véleménye, ez azonban százszázalékosan magánügyem, amiben nem kérek és nem tűrök beleszólást!”

Véletlen jött siker

Szabó László néven született Nyírcsászáriban, 1908. február 13-án, pénteken. A Szilassy művésznevet csak később, egy vidéki fellépés sikere után vette fel: a Nótás kapitány című Farkas Imre-operett hősét hívták így, ez volt a fiatal színész első szerepe. Hivatalos papírjait azonban élete végéig Szabó névre állították ki.

Édesapja, Szabó Péter tanító volt, édesanyja, Csobay Piroska háztartásbeliként nevelte fiát. Iskoláit Nagykállón és Nagykárolyiban végezte, majd Budapesten jogot tanult. Ám hét félév után ott kellett hagynia az egyetemet, mert egyik barátja véletlenül elköltötte Szilassy vizsgadíjra félretett pénzét, ezért szükségmegoldásként Szalay Károly vidéki színtársulatához szegődött titkárnak. Színészi karrierje is itt kezdődött: egy kisújszállási fellépés során a társulat egyik színésze megbetegedett, helyettesítésére pedig a jóképű, fiatal titkár ugrott be. Kirobbanó sikert aratott, így végül a színpadon maradt.

1933-tól több vidéki társulatnál is megfordult; játszott Szolnokon, Kecskeméten, Szegeden és Debrecenben, köztük Horváth Árpádnál is, akit mentorának tartott. 1937-től Budapesten lépett fel, több magánszínház színpadán. Játszott a Belvárosi Színházban, a Művész Színházban, a Magyar Színházban, a Vígszínházban, az Új Magyar Színházban, végül 1944 őszén az állami fenntartású Nemzeti Színház kínált neki szerződést. Színházi fellépései mellett számtalan filmben szerepelt az 1930-as évek végétől az 1940-es évek első feléig. Kellemes, vonzó megjelenése több vígjáték főszerepét tette számára lehetővé, de drámai karaktereket is kiválóan alakított. Több filmben Szeleczky Zita partnereként tűnt fel, köztük a Szegény gazdagokban, a Karosszékben, a Bercsényi huszárokban, a Zenélő malomban és a Nászindulóban. A fiatal színészeket a közönség valódi álompárnak kiáltotta ki. Szilassy László tehetségét jelzi, hogy a Szíriusz című filmben alakított főszerepével az 1942-es velencei Biennálén sikert aratott, s egyedül a németek közbelépése miatt nem nyerhette el a fődíjat.

Utolsó filmje, az 1944-es Kétszer kettő azonban a háború után a cenzúra miatt már nem jelenhetett meg, sőt, Manninger János, a film rendezője Szilassy jeleneteit Várkonyi Zoltánnal forgatta újra.

Háromszor nősült, első felesége Dénes Manci operettprimadonna volt, házasságuk 1943-ban ért véget. Ezután feleségül vette Muráti György ügyvéd (Muráti Lili bátyjának) volt feleségét, Burján Erzsébet manökent, ám ez a házassága is zátonyra futott, 1951-ben váltak el. 1952-ben, már az emigrációban vette feleségül Király Katalint, akivel élete hátralevő részét töltötte. Két közös gyermekük született.

A két Szilassy

Szilassy László a második világháború alatt, 1944-ben tartalékos tisztként a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. 1944 karácsonyán csatlakozott a Kiss Ferenc által vezetett Nemzeti Színház kitelepülő színészeihez, a társulattal Nyugat-Magyarországra utazott, majd 1945 elején elhagyta az országot. Szilassy László valódi példája a mítoszgyártás által megbélyegzettek kálváriájának: a közemlékezet szerint a színész a szélsőjobboldali társadalom ismert alakja volt, Szeleczky Zita jó barátja. Annak ellenére, hogy sohasem vállalt szerepet politikai tematikájú produkcióban, 1945 után mégis nyilasnak bélyegezték, filmjeit fasisztának titulálták és emiatt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság rendelkezése alapján letiltották. Mire a hír hozzá eljutott, már úgy tudta, hogy Magyarországon háborús bűnössé nyilvánították. De honnan eredhet a mítosz, miszerint Szilassy László nyilas volt?

Ábel Péter kutatásai alapján 1946. június 3-án egy Fahidy József nevű riporter, a baloldali Világ című napilap riportere nyilvánosságra hozta cikkében, hogy „Szilassy László volt a Duna-parti kivégzések kezdeményezője”. A cikk szerint 1945. október 15-én a városmajori nyilasházban egy szőke páncélszázados, Szilassy László jelentkezett szolgálatra Kovarcz Emilnél, aki 1943 óta volt a Nyilaskeresztes Párt tagja. Szilassy volt a kivégzések sugalmazója, aki szerint: ki kell vinni a zsidókat a Duna-partra és kész”. A cikk emellett azt állítja, Szilassy SS-tiszti egyenruhában Horthy-ellenes összeesküvéssel vádolt tiszteket szabadított ki a Margit körúti fegyházból és részt vett a Budai Vár ostromában.

A cikk hamar szárnyra kapott, amit alátámasztott az is, hogy Szilassy László nyilas tagságáról már a háború alatt is suttogtak, ezért hamar összemosódott a vád az ismert színész nevével. Valójában azonban szerencsétlen névazonosságról beszélhetünk: Ábel Péter kiderítette, hogy a Szilassy László nevet a harmincas években több személy is viselte; köztük volt a miskolci csendőrkerület nyomozó osztályának főnöke, egy újvidéki orvos, valamint Horthy Miklós egyik megyei mozgósítási kormánybiztosa. Szilassy László fia is alátámasztotta a tényt, hogy édesapját összekeverték egy 1913-ban született, jászberényi férfival, aki hivatásos katonaként dolgozott. Ő valóban a nyilasok számonkérő székének vezetője volt, azonban a közéletben nem volt ismert a neve, így könnyen összemosták nevét az ismert színésszel. Emellett Szilassy fia azt is kiemelte, hogy arról már jóval ritkábban emlékeznek meg, hogy édesapja 1945. április 12-én egy amerikai szőnyegbombázás alatt 150 ember életét mentette meg a brechtesgardeni állomáson azzal, hogy egy lángoló vonatról lekapcsolta a vöröskeresztes vagonokat. Tettéért nyugaton vitézségi érmet kapott.

Ártatlanságát bizonyítja az a tény is, hogy távollétében sosem folyt ellene per, neve pedig egyik jegyzékben sincs feltüntetve. Rövid ideig az igazságügyi miniszter nyomozást és országos körözést adott ki Szilassy László ellen, bizonyított távolléte miatt azonban 1952-ben beszüntették a nyomozást. Azonban, ha a nyomozási anyagot alaposabban megvizsgáljuk, kiderül, hogy egyik adat sem stimmel a színésszel, tehát egy másik Szilassy László után kutattak. A művész ráadásul nem szerepel az ötös bizottság által összeállított listán sem, amelyen azokat a színművészeket sorolják fel, akik nem szerepelhetnek többé filmben. Néhány hónappal később azonban kiadtak még egy listát, amin már Szilassy László is szerepelt: emiatt megsemmisítették Jókai két regényéből készült filmeket (Szegény gazdagok, Fekete gyémántok), valamint fasiszta filmnek minősítették Lakner Arthur Édes mostoha című színdarabjának filmváltozatát, amiben Páger Antal játszotta a főszerepet.

Emigrációban

Szilassy László 1945 elején elhagyta Magyarországot, ezután Ausztriában a 122. számú sebesültszállító vonat egészségügyi, gh-s hadnagyként Heidelbergben amerikai fogságba esett. 1945. július 6-án szabadult és második feleségével, Erzsébettel a 6. Amerikai Hadsereg egyik gépkocsiján, titkos úti okmánnyal Párizsba érkezett. A francia fővárosban eladta színházi ruhatárát, az árából pedig hajójegyet vásárolt és a helyi Magyar Királyi Főkonzulátus útlevelével, mint Szabó László technikus 1946. január 9-én Brazíliába utazott. Itt kezdetben két korábbi repülőtiszttel műhelyt nyitottak, ahol a helyi divatnak megfelelően órákat aranyoztak. A vállalkozás azonban hamar csődbe ment, Szilassy pedig megpróbált visszatérni hivatásához – sikertelenül. Rövid ideig Szeleczky Zitával lépett fel a szélsőségesnek titulált színésztábor irodalmi estjein és fellépésein, ezzel azonban magára haragította a közvéleményt és ekkoriban merült fel háborús bűnösségének lehetősége is. Ezután Dulácska János sebész asszisztenseként dolgozott operációkon és boncolásokon.

1951-ben Vaszary Piri meghívására Buenos Airesben csatlakozott az emigráns magyar művészeket tömörítő Magyar Színjátszó Társasághoz, melynek fellépésein több főszerepet is játszott: ő alakította Németh László Villámfénynél című drámájának főszerepét, játszotta Noszty Ferit Mikszáth Kálmán regényadaptációjában. A Légy jó mindhaláligban Valkai tanár úr bőrébe bújt és szerepelt Herczeg Ferenc Bizánc című drámájában. Idővel csillapodni kezdett az ellene irányult harag is.

1960-ban családjával Sao Paoloba költözött, öt évvel később azonban megbetegedett, végül 1969-ben rákot diagnosztizáltak szervezetében. 1972. március 30-án halt meg Sao Paoloban. Korábbi filmes partnere, Szeleczky Zita szívhez szóló nekrológban búcsúzott tőle: „Neked már jó, Lacikám… Megszűnt a kín, a fájdalom, az országért, nemzetünkért való örökös rettegés, tépelődés. Te elmentél, és mégsem haltál meg: hangod, képed megőrizte számunkra a film – és ha az is elszakad, lelkünkben, emlékeinkben élsz örökké, mosolygó szemeddel, száddal, míg csak élünk, míg földi pályánk lejár. S akkor majd újra találkozunk, s ki tudja, nem fogjuk-e énekelni Huszka Jenő vezényletével, hogy Szellő szárnyán szállj velem, repülj velem… Addig is: Isten veled, Lacikám, kedves partnerem, Isten veled!”

Irodalom

SZILASSY László: Laci. Film Színház Irodalom Tarkabarka könyvtár 3. Wanner Ödön kiadása, Budapest, 1941.

MUDRÁK József: Volt egyszer egy filmsztár – Szilassy László élete. Attraktor, 2008.