Tolnay Klári

„Tolnay Klári, a drámai szende, a primadonna, a hősnő, a tragika, a nagyasszony: fergeteges komika lett. Bohóc-királynő! Kiszabadult a kalodából, megszabadult a kötöttségektől. Boldog lett. Nem törődött többé semmivel, csak a pillanattal, a játék örömével. Nem törődött az idő múlásával, a ráncokkal, a frizurával, toalettekkel, mégis ezerszázalékosan önmaga maradt…." (Huszti Péter)

Az apácanövendék

Tolnay Klári Budapesten született 1914. július 17-én, gyermekkorát azonban egy apró nógrádi faluban, Mohorán töltötte. Édesapja, Tolnay István a fővárosi GANZ-MÁVAG-nál dolgozott gépészmérnöknél, azonban apja, Tolnay Gedeon halála után ő örökölte a családi birtokot, így Budapestet maguk mögött hagyva vidéken kezdtek gazdálkodni. Klárinak egy bátyja született, György, aki hivatásos katonatiszt volt, ő édesapjuk után evangélikus vallású lett, míg Klárit anyjuk, Siess Eleonóra vallása után római katolikusnak kereszteltek. A keresztségben a kislány a Tolnay Rozália nevet kapta.

Rózsi az elemi iskolába Mohorán járt, majd Balassagyarmaton bejárós diákként végezte el a polgárit. 1928–1930 között a nyíregyházi angolkisasszonyoknál tanult, ami igen nagy hatást gyakorolt rá. A zárda szigorú előírásai, a bezártság figyelmesebbé tették a külvilág dolgai iránt, az ott töltött két évet személyiségének leginkább jellemformáló időszakának élte meg. Az apácák élete teljesen magával ragadta a fiatal lányt, komolyan elgondolkodott rajta, hogy ő is Isten szolgálatát választja hivatásnak, a tanítóapácák élete vonzotta leginkább. Az angolkisasszonyoknál főleg reáltantárgyakat tanult: gyors- és gépírást, könyvelést, valamint irodai ismereteket. Szülei mindenképp stabil megélhetést biztosító hivatást szerettek volna lányuknak, köztisztviselőként képzelték el Rózsit.

A családi birtok hamarosan eladósodott és a családfő több vállalkozása is csődbe ment, így szerényebb körülmények közé, Debrecenbe költöztek. Rózsi mély fájdalommal vett búcsút az apácáktól, ahol vallásossága igazán elmélyült. A debreceni felsőkereskedelmi iskolában tanult, majd 1932-ben érettségit tett. Szülei ez idő alatt szerették volna visszaterelni a világi élethez, így megragadták az alkalmat, mikor egyik rokonuk, Bókay János ismert író, a Budapesti Hírlap felelős szerkesztője felajánlotta a családnak, hogy magával viszi Rózsit a fővárosba, hogy megismerkedjen a nagyvilági élet által nyújtott lehetőségekkel. A fiatal lány 1933-ban vonattal érkezett Budapestre, ahol a pezsgő városi élet teljesen magával ragadta. Járt az Operaházba, színházba, bálokra és koncertekre. Gyakran megfordult a Vígszínházban is, ahol Bókay János befolyásának köszönhetően megismerkedett a kor legnagyobb sztárjaival, köztük Jávor Pállal, Rajnai Gáborral és Makay Margittal. Ekkoriban kezdett kacérkodni a gondolattal, hogy Isten helyett Thália oltárán szolgáljon.

A Hunnia Filmgyár telepe, a felvétel a Gyimesi vadvirág című film forgatási szünetében készült. Balról Tímár József, Ölvedy Zsóka és Tolnay Klári színművészek, jobb szélen Ráthonyi Ákos a film rendezője, aki ekkor Tolnay Klári férje volt. Forrás: Fortepan

A sikeres színésznő

Tolnay Rózsi intellektuális családba született; szívesen olvasott, énekelt, édesanyjától zenét tanult. Mindenképpen szükségét érezte annak, hogy megerősítést kapjon színészi elhatározásában, ezért felkereste a kor három legjelentősebb színházi szakemberét: Rajnai Gábor színművészt, Heltai Jenő írót, valamint a Nemzeti Színház igazgatóját, Hevesi Sándort. Tőlük azonban – részben erős palóc tájszólása miatt – nem kapott pozitív visszajelzéseket.

A kezdeti kudarc ellenére hamarosan Gaál Béla filmrendező figyelt fel rá, aki tanodájában főleg fiatal lányokat tanított a filmszínészi szakmára. Tolnay kezdetben statiszta és egymondatos szerepeket kapott, a filmvásznon először Székely István Lila akác című filmjében jelent meg 1934-ben egy rövid jelenet erejéig, ám ez az év sorsfordító volt számára. Első nagy szerepét ugyanebben az évben kapta a Meseautó című filmben, Gaál Gyula rendező a forgatást megelőzően adta neki a Tolnay Klári művésznevet is. Színházi szerződést is kapott, a Vígszínház egyik ösztöndíjas helyét kapta meg az igazgatótól, Jób Dánieltől, miután a fiatal lányoknak hirdettek felvételin felfigyelt a lány tehetségére.

Bár Tolnay Klári nem végzett színiiskolát, Jób igazgató úgy gondolta, a színház nagy művészei között lesz lehetősége kitanulnia a szakmát. Kezdetben naivaszerepeket kapott, első nagy sikere az 1938. október 15-én bemutatott Francia szobalány című darab címszerepe volt, ami elsöprő sikert aratott a közönség és a kritikusok körében is, a színházi lapok elismerően írtak a fiatal színésznőről.

Zűrzavaros magánélet

Tolnay Klári 1936-ban szerepet kapott a Tisztelet a kivételnek! című filmben, melyet Ráthonyi Ákos rendezett, a forgatás végére pedig meg is kérte a 22 éves lány kezét. A színésznő igent mondott, 1936. szeptember 26-án össze is házasodtak, bár később úgy vallott kapcsolatukról, inkább a biztonságot kereste a férfi oldalán, mint a szerelmet. Lányuk, Zsuzsanna 1940-ben született s Klári élete legnagyobb fájdalmának élte meg, hogy nem tudott a gyermek nevelésével foglalkozni. Zsuzsannával a nagyszülők és nevelőnők foglalkoztak, így sosem alakult ki anya-lánya kapcsolat közöttük és egész életükben rossz viszonyban voltak. A színésznő másik nagy tragédiája második gyermekének halála volt: a II. világháború alatt fiával volt terhes, mikor egy bombatámadás miatt idő előtt beindult a szülés, a gyermeket pedig már nem lehetett megmenteni.

A Tisztelet a kivételnek egyik jelenete. Forrás: Wikimedia

A német csapatok bevonulása után Tolnay már nem vállalt fellépéseket, de a sebesült katonáknak rendszeresen énekelt parasztnótákat és a legnagyobb embertelenségben is ember tudott maradni. Lakásán bújtatta a pesti gettóból megszökött híres mozis család legidősebb tagját, Décsi Mórt, miután megszökött a pesti gettóból, mellette több fiatal lánynak is menedéket nyújtott.

Budapest ostromát a pasaréti filmgyárban vészelte át lányával, valamint Dajka Margit, Mészáros Ági és Szörényi Éva színésznőkkel. Gobbi Hilda visszaemlékezésében írt arról, mikor rájuk talált a filmgyárban, csont soványra fogyva talált rá pályatársaira. Miután kiosztotta közöttük a szabad mozgást biztosító igazolványokat, kérte őket, tartsanak vele Pestre, ahol akkor már nyugodtabb volt a helyzet. A bizonytalan útra Dajka Margit és Tolnay Klári vállalkozott, azonban kislánya, Zsuzsanna képtelen volt járni. Mivel mindannyian le voltak gyengülve, nem bírták megtartani a kislányt, ezért egy darabig még a filmgyárban maradtak.

A háború végén férje, Ráthonyi Ákos emigrált, a házasság pedig véget ért. Tolnay Klári 1945-ben megismerkedett Márai Sándorral, amikor a Vígszínház színre vitte az író Varázs című darabját. A színésznő kettejük viszonyáról csak 1993-ban vallott őszintén Mészöly Dezső Lyukasóra című tévéműsorában, ami olyannyira titkos volt, hogy az író az „Ismeretlen kínai költő” elnevezés mögé bújt. Egy jelentéktelen kínai poétát képzeltek a karakter mögé, aki a nagy bokszerlázadás idején a fővárostól távol tengette mindennapjait, verseit pedig egy ismeretlen nevű volt császári táncosnőhöz írta. Ez volt Tolnay, akinek kilétéről szintén sokan találgattak. Szerelmük azonban inkább egyoldalú volt, a színésznő egy idő után már kellemetlennek érezte Márai rajongását.

A Vígszínház épülete a főváros bombázása során komoly sérüléseket szenvedett, így új játszóhelyet kellett keresniük. Tolnay Klári 1946-ig maradt a társulat tagja, majd két évadot a Művész Színháznál töltött. Itt ismerkedett meg élete nagy szerelmével, a 11 évvel fiatalabb, alig húszéves Darvas Ivánnal, miután ketten alakították Jean Anouilh Euridike című darabjának főszerepét. 1947-ben összeházasodtak s bár nem sok reményt fűztek a viszonyhoz, kapcsolatuk meglehetősen tartósnak bizonyult.

Jelenet az MTV 1963. szilveszteri műsorában sugározott, Slágermúzeum című revüfilmből. Darvas Iván színművész. Forrás: Fortepan / Hangosfilm

1948-ban a színésznő visszatért a Vígszínházba, ahol már társigazgatóként működött Somló István és Benkő Gyula mellett. A korábbi igazgató, Jób Dániel helyére Révai József kultuszminiszter nevezte ki őket, azonban a színházak 1949-es államosítása után a három igazgatónak távoznia kellett. Ezután férjével Darvas Ivánnal együtt a Madách Színházhoz szerződött, ahol új szerepkör várt rá: naivák helyett modern hősnőket alakított.

Az 1950-es években a színészpár kapcsolata megromlott, egy időre külön is költöztek és az sem segített rajtuk, hogy az 1956-os forradalom utáni megtorlásoknak Darvas is áldozatául esett. A színész 22 hónapot töltött börtönben, Tolnay azonban rendszeresen látogatta őt még annak ellenére is, hogy az ÁVH rendszerint felkereste, hogy váljon el férjétől. A színésznő ugyanis ekkor már Kossuth-díjas volt és egy ilyen kapcsolat nem méltó egy állami kitüntetéssel rendelkező művészhez.

Szintén 1956-ban a Madách Színházhoz szerződött a Debrecenből érkezett Mensáros László, akiben Tolnay Klári megtalálta azt a partnert, akivel a színpadon egymás ideális társai lehettek. Mensáros László Darvas Ivánhoz hasonlóan – bár rövidebb időre – szintén börtönbe került, a színésznő pedig felváltva látogatta a két férfit. Miután Tolnay 1959-ben elvált férjétől, Mensáros megkérte a kezét, ő azonban nemet mondott. Úgy érezte, ennyi sikertelen kapcsolat után örökre végzett a szerelemmel. További csapás volt az életében, hogy 1956-ban lánya, akivel ekkor már öt éve nem találkoztak, szintén emigrált. Tolnay Klári Münnich Ferencnél tett személyes közbenjárásának köszönhetően Zsuzsanna kivándorló vízumot kapott, majd Bécsben telepedett le és televíziós szerkesztőként dolgozott.

Az elismert színésznő

Miután mindkét házassága válással végződött és lányával sem sikerült rossz kapcsolatán javítania, Tolnay Klári teljes életét a színháznak szentelte. Nyitott természet volt, minden érdekelte: rejtvényt fejtett, sokat olvasott és a keleti kultúrákkal foglalkozott, azon belül a hinduizmus izgatta leginkább. Emellett számos külföldi darabot ültetett át magyarra.

Minden színész életében eljön egy szerep, ami különösen kedvessé vagy meghatározóvá válik a számára. Tolnay Klári esetében ez Blanche (Tennessee Williams: A vágy villamosa) karaktere volt, a szerepre való készülés pedig annyira megviselte, hogy még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében.

Tehetségét azonban elismerték: 1950-ben érdemes művész kitüntetéssel jutalmazták, valamint kétszer is megkapta a Kossuth-díjat (1951, 1952). 1954-ben kiváló művész, 1997-ben pedig Budapest díszpolgárává választották.

1990-től haláláig élete második legtermékenyebb színházi időszaka következett. Még arra is akadt példa, hogy egyszerre öt színmű főszerepében láthatta a közönség, emellett számos filmben feltűnt és több külföldi film szereplőjének kölcsönözte a hangját. 1998 őszén a Nemzeti Színház méltó szerepet szánt neki: Szabó Magda Régimódi történetében egy szeretetre méltó apáca szerepére készült, de fellépni már nem volt lehetősége; október 27-én otthonában, álmában halt meg.

Blaha Lujza tér, a Színészkarnevál előestéjén fáklyás felvonulásra gyülekezők. Előtérben Törőcsik Mari és Tolnay Klári színművésznők. Forrás: Fortepan / Vass Károly