Vorosilov írt az idővonaladra

Közvetlenül a második világháborút követően a náci Németország bukására sokan a békés felemelkedés kezdőpontjaként tekintettek, ám reményeikben csalatkozniuk kellett. A háborúból győztesen kikerült Szovjetunió már ekkor elvetette az Európa kettészakítása révén többek között Magyarország sorsát is meghatározó hidegháború magvait. A hazánkat „felszabadító” szuperhatalom egészen a rendszerváltásig diktált a „szabad népnek”. 1944–45 origót jelentett egy olyan történelmi tengelyen, amelyen a negatív tartományt újabb negatív váltotta fel: ez volt a „nulla év”. Vas István így ír erről az időszakról: „Pest felszabadult romjai. Jaj, nem tudok ujjongani.” Mégis, voltak emberek, hétköznapi hősök, akik nem adták fel sem a hitüket, sem a méltóságukat. Nekik állít emléket ez a folyamatosan újabb tartalmakkal bővülő oldal.

Hétköznapi hősök

Richter Gedeon (1872–1944)

„Minden pálya, minden szakágazat igyekszik megőrizni, megörökíteni nagyjainak emlékét, azokét, akik kiválót, maradandót alkottak szakmájuk és az emberiség javára. Ilyen alkotó személyiség volt Richter Gedeon is [...] Kiemelkedő egyéniségével, életével és munkásságával, és nem utolsó sorban emberiességével olyan hírnévre tett szert, amely csak keveseknek adatik meg. Különös életútjában megtaláljuk a legnagyobb magasságot ugyanúgy, mint a mélységet, a tragédiát is” – írta Bartus József Richterről a Gyógyszertörténeti Közlemények 1995. márciusi számában.

A magyar gyógyszeripar megteremtőjének, Richter Gedeonnak a neve nem ismeretlen számunkra: életünk során több alkalommal is kezünkbe vesszük jótékony hatású találmányait, hogy segítsenek túljutni a betegségeken. Olyat hozott létre, amelyet csak kevesen, oly módon, oly emberi mivolttal, melyet sokan megirigyelhetnének. A „patikagyárként” is elhíresült vállalata hazánk első gyógyszergyártó üzeme volt. Azt azonban már talán kevesen tudják róla, hogy az élete szorosan összefonódott a második világháború borzalmaival, annak minden tragédiájával. A vállalkozó szellemű, nagy szervezőkészséggel, széleskörű szakmai ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező gyógyszerészt zsidó származása miatt megfosztották a családjától és az életétől. A politika gondolkodás nélkül elsöpörte egész életművét, amiért oly sok éven át küzdött. Richter Gedeon egész életét az emberek szolgálatába állította, ez a hivatás volt számára a legfontosabb. Azon dolgozott, hogy enyhítsen a beteg emberek fájdalmán. Azt hitte, remélte, hogy ez a tevékenysége elég ahhoz, hogy túlélje ezt az időszakot. Nem volt elég. Munkássága, öröksége azonban nem veszett el…

Részletek

Koordináta

Magasles | Mi az ábra?

A lövészárokban, óvóhelyen, börtönzárkában rekedtek nem is sejthették, mi van „odakint”, és mi zajlik a színfalak mögött, politikai körökben. Itt nem látszik a füst, a vér, a por. A valóságot nem fedik el hazug propagandaszövegek.
„A tények makacs dolgok”, és önmagukért beszélnek.
A hol? mikor? miért? válaszai felülnézetből,
térképeken: mindent a szemnek.

Sajtóles

Média anno...

Se internet, se tévé: „megírta az újság” vagy „bemondta a rádió”, hogy mit gondoljon a világról az ember. A „szabad nép” mindennapjai előbb a háború, majd a „felszabadulás” terrorja árnyékában korabeli újságok hangzatos címekkel megjelent cikkeiben, amelyekben a szabadság a szolgaság szinonimája vált. Valóság – offline.

így írták ők

Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el. A hétköznapi emberek napló részletei mellett olvashatjuk "hivatásos" betűvetők, politikusok, közéleti szereplők sorait is.

Galéria

Fehéren-Feketén

Szálasi biztosan szelfizett volna, ha lett volna mivel. Az aktuálisan porondra kerülő "nagyágyúkról" persze mindig készült fotó, miként a hétköznapokat meghazudtoló propagandából is maradtak ránk felvételek. Ám vannak olyan képek is a háború és az elnyomás poklából, amik a korabeli vezetők tudomásával sosem készültek volna el. Mégis, egy klikkelés, és láthatjuk őket – hála a bátor fotóriportereknek.