„Cyrano de Bergerac, az a kísértet, az a példakép, az apróságok rettegése Norvégiától Aragóniáig, zseniális és szörnyeteg egyaránt, egyedi, megmagyarázhatatlan, minden különlegessége és erénye megvan. A ruhái? Olyan furcsa, mint a személyisége…” (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac)

A hazáját szerető színész

Szakáts Miklós 1920. április 30-án született Budapesten. Édesapja, Szakáts Károly az erdélyi Érszakácsiból származott, amire a színész nagyon büszke volt, ezért tévesen elterjedt róla, hogy ő maga is erdélyi születésű. Szakáts Károly a családi pletykák szerint Ady Endre barátja volt, s valószínűleg ezért nevezte el második fiát Endrének. Édesanyja, Virágh Ilona a pap-költő, Virág Benedek leszármazottja volt.

Miklóst fiatalon a papi hivatás vonzotta, ahogy bátyját, Károlyt is. Azonban lelki vezetője – aki jól ismerte és szerette az ifjút – lebeszélte tervéről, sőt, ő maga irányította a színház felé. Később ugyanez a pap biztatta Szakáts Miklóst arra, hogy vegyen részt az ellenállási mozgalomban, mivel mindketten erősen antifasiszta érzelműek voltak.

1938 szeptemberében kezdte meg tanulmányait az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián, s itt ismerte meg első feleségét, Nizsinszkij Tamarát. A fiatal színésznőt ötéves korától nagyanyja, a „Szőke Csodaként” is ismert Márkus Emília, a Nemzeti Színház művésznője nevelte. Bár a nagymama elismerte Szakáts Miklóst, mint színészt, de ellenezte a fiatal pár kapcsolatát. 1944 februárjában meg sem jelent az eljegyzési vacsorán, amit Szakáts Miklós szüleinél rendeztek.

1941-ben szerezte meg diplomáját, kezdő színészként pedig Kolozsváron kapott szerződést. Egy évvel később tehetségére Budapesten is felfigyeltek, Bókay János társulatához szegődött a Vígszínházba, ahol első szerepét A Manderley-ház asszonya c. darabban játszotta. Az 1943–44-es évadban a Madách Színház színpadán bizonyította tehetségét. Gyönyörű hangorgánummal rendelkezett, kiváló volt a beszédtechnikája, kiemelkedő karakter- és jellemszínészként ismerte meg a közönség.

Tragikus politikai szerepvállalás

1944. augusztus 29-én, bombatámadások közepette, hat év udvarlás után feleségül vette Nizsinszkij Tamarát. Az egyházi szertartást eredetileg bátyja, Szakáts Károly vezette volna, a papot azonban pár nappal korábban besorozták. Ennek ellenére békés, boldog ceremónián vett részt a vendégsereg, esküvői csoportképükön mindenkin látszódik a boldogság – egy személyt kivéve. Márkus Emília a közös fotón még fejét is elfordította, melyen látszódott a frigy okozta harag és elégedetlenség.

A friss házasok öröme sem tarthatott sokáig, két nappal később a színészt is besorozták és jelentkeznie kellett állomáshelyén – ahol azonnal letartóztatták. Mint később kiderült, Szakáts Miklós aktívan harcolt az ellenállási mozgalomban, 1944. szeptember 6-án statáriális bíróság elé állították, amiért hadititkokat szolgáltatott ki az angoloknak. Halálbüntetésre számított, életét pusztán a véletlennek köszönhette: felbukkant egy ismerős elmeorvos, aki hiteles papíron igazolta, hogy Szakáts Miklós lehet, hogy bűnös, de csak korlátozottan beszámítható. A bíróságot meggyőzte a papír, így kivégzés helyett öt év szabadságvesztésre ítélték. Még 1944 őszén amnesztiát kapott Horthy Miklós kormányzótól, ezután újra csatlakozott alakulatához, 1944. december 6-áig, ekkor hivatalos kilépőt hamisított magának és visszatért Budapestre.

Hazatért feleségéhez, és segített Márkus Emília férjének, Párdány Oszkár kiszabadításában, akit a nyilasok tartóztattak le. A következő hetekben a fiatal házaspár azzal töltötte idejét, hogy szüleiknek próbáltak minél élhetőbb körülményeket biztosítani Budapest ostroma alatt.

1945 tavaszán Szakáts tagja volt annak a maréknyi színésznek, akik játszani kezdtek a háború után: Gobbi Hilda, Major Tamás és Várkonyi Zoltán oldalán lépett fel, ezután részt vett a Vígszínház újjászervezésében is. Jób Dániel igazgató a színházi üzemi bizottság elnöki posztjával bízta meg őt.

Korábbi vádja miatt azonban az 1950-es években végig figyelte őt az ÁVH, különösen az után, hogy egyik testvérét államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták.

Majd jött 1956. A forradalomban végzett tevékenységéről lánya, Szakáts Kinga így nyilatkozott: „Apám nagy hazafias hévvel, sok helyen szavalt forradalmi verseket, részt vett az eseményekben”. A szabadságharc leverése után, 1957. május 21-én Szakáts Miklóst letartóztatták, majd Kistarcsára internálták, ahol több színésztársa mellett Darvas Iván is büntetését töltötte. Itt mindkettejüket megpróbálták beszervezni a rendszer ügynökei közé, a két színész azonban különböző választ adott: Darvas nemet mondott, ezért büntetésének nagy részét le kellett töltenie, szabadulása után pedig sok időbe telt, mire újra színpadra állhatott.

Szakáts Miklós máshogy döntött. Színész szeretett volna lenni, színpadon és filmekben akart játszani, ezért még Kistarcsán megtörtént a beszervezése, ennek körülményei azonban összetettebbek, mint elsőre gondolnánk. Amellett, hogy 1956-os szerepvállalásával zsarolták, letartóztatói csak azzal a feltétellel engedték szabadon, ha rendszeresen tájékoztatást ad megbízóinak mindarról, amit korábbi angol kapcsolatai révén megtudott. Szakáts kezdetben nem akarta vállalni az ügynökösködést, ezért menedéket kért az angol követségtől. Ott azonban azt kérték tőle, vállalja a megbízást, ők pedig majd ellátják (ál)információkkal, mintha „haza dolgozna”.

Szakáts tehát ügynök lett, Cyrano fedőnéven (Rostand: Cyrano de Bergerac címszerepe mindig is a színész álomkaraktere volt, ezért kérte ezt a fedőnevet) jelentéseket írt kollégáiról, írókról, művészekről, közéleti emberekről, az angol titkosszolgálat tudta mellett. Emellett folyamatosan színpadon játszott – végre megkapta álomszerepét, Cyranót is. Több filmben szerepet kapott, köztük olyan kiemelkedő alkotásokban, mint a Föltámadott a tenger, A Noszty fiú esete Tóth Marival és az Egri csillagok.

1969-ben azonban kezdte terhesnek érezni a kettős nyomást, s miután megtudta, hogy figyelik, szervezni kezdte disszidálását.

Emigrációban

Szakáts Miklós és Nizsinszkij Tamara házassága egy idő után felbomlott, s a színésznő 1957-ben második férjével és első házasságából származó gyermekével, Kingával elhagyta Magyarországot. Eredeti tervük szerint a két család (ekkor Szakáts már második feleségével, Kemény Judit balerinával élt együtt) közösen emigrál, de a színész az utolsó pillanatban a maradás mellett döntött. Annyit kért első feleségétől, hogy lányát ne vigyék magukkal – hiába. Szakáts még Bécsben is kereste lányát, de a család ekkor már messze járt. A színész szempontjából utólag szerencsésen alakult, hogy Kinga ekkor már amerikai állampolgárként élt az USA-ban, mert ez biztosította Szakátsnak és második feleségének, hogy a tengerentúlra költözzenek.

Szakáts Miklós 1969-ben végleg elhagyta hazáját: feleségével az angol titkosszolgálat segítségével Londonban telepedtek le, a színész múltja miatt azonban folyamatos félelemben élt, ezért Amerikába utazott. Elmondása szerint a CIA segítette a költözésüket biztonsági okokból, s telepítették le a dél-dakotai kisvárosban, Sioux Falls-ban. Itt felesége balettiskolát nyitott, Szakáts pedig a szomszédos Vermillon-ba járt át, ahol egy helyi egyetem színjátszó csoportját irányította.

1969. október 1-jén az emigráns Irodalmi Újság leközölt egy levelet, amit Szakáts Miklós írt Miért nem mentem haza…?! címmel. A cikk megjelenése után a színész neve végleg eltűnt a magyar színházi világból: kitörölték a szakkönyvekből, lexikonokból és filmjeit sem játszották. Sőt, még olyan álhírt is terjeszteni kezdtek róla a haza lapok, hogy Londonban elgázolta egy autó, ráadásul nem is véletlenül – hanem politikai okokból. A Népszabadságban is megjelent egy, a színészt elítélő cikk: „Nem felháborító, ha egy olyan, a lehetőségeket messze a képességein felül kihasználó, szerepekkel, rádió és televízió fellépésekkel valósággal agyontraktált színész, mint Szakáts Miklós itt hagyta az országot? Miféle művész és ember az, akinek szinte ömlesztik az alkotói feladatokat, s aki otthagyja a hivatását? Márpedig Szakáts Miklós esetében ez történt, hisz mit kezd művészi ambícióival nyugaton egy magyar színész…?”

Szakáts Miklós haláláig számos helyen megfordult: élt Ausztriában, ahol enyhe szívinfarktust kapott, s mivel a helyi kezeléssel nem volt elégedett, visszautazott az Egyesült Államokba, ahol újabb infarktust kapott. Gyógyulása után Salzburgban telepedett le, ám itt sem találta a helyét, ezért Phoenixbe költözött, hogy lánya és unokája közelében legyen. 1983-ban azonban ismét visszatértek az öreg kontinensre, Németországba, ahol Szakáts régi kapcsolatait felhasználva a Szabad Európa rádiónál helyezkedett el.

1984-ben, 64 éves korában halt meg egy bajorországi fürdővárosban, Bad Reichenhallban, s ott is helyezték végső nyugalomra.

Emlékezete

Lánya, Szakáts Kinga az 1990-es években több írásában és nyilatkozatban próbálta tisztázni édesapját.

1991. október 23-a után Göncz Árpád köztársasági elnöktől megkapta „A nemzet sorsát és történelmét meghatározó dicsőséges forradalmunk alatt példamutató helytállásáért a magyar nemzet hálájából a hazáért és a szabadságért” emlékérmet.