„Nem szívesen beszélek róla, nehogy kérkedésnek hasson. De az igazság az, hogy üldözötteket bújtattam. Annak idején három lakásom volt, mindegyikben jó néhány embert rejtegettem. Ezt nem valami hősies áldozatnak, hanem emberi kötelességemnek éreztem.”

A végzet asszonya

Karády Katalin, eredeti nevén Kanczler Katalin Mária Kőbánya nyomornegyedében született, hétgyermekes munkáscsaládban. Édesapja cipészsegédként dolgozott, rendszeresen fogadott lóversenyeken. Erőszakos hajlamait gyakran vezette le családján, különösen Katalin szenvedett sokat apja despota természete miatt, ami későbbi életét is meghatározta: gyakran ingerlékeny volt, szeszélyes és követelőző. Visszaemlékezésében gyermekkoráról így ír: „az apai terror vasfegyelme alatt nyögött és szenvedett a ház.”

Az iskolát 1916-ban kezdte el és már ekkor nagy népszerűség övezte. A társaságból nem eszével vagy tanulmányai miatt tűnt ki; Katalin már 13-14 évesen egyfajta dáma-szerepre törekedett, amit viselkedésével és öltözködésével hangsúlyozott ki. A szabadságot és az önfeledt gyermekkor örömét először 1921-ben tapasztalta meg, ekkor az Országos Gyermekvédelmi Liga gyermeküdültetési akciója keretében néhány hetet Svájcban, majd 1923-ban Hollandiában töltött. Az iskolában gyakran szerepelt, verset szavalt és énekelt. Hamarosan rájött, hogy megtalálta az útját a kiválasztottság felé, mert amikor a színpadon állt, mindenki csak rá figyelt, ő volt a középpontban és ez volt az, amire mindig is vágyott. Szigorú édesapja Katalin 16 éves korában elhunyt, a családi házból való kiszabadulást a fiatal lánynak azonban a házasság jelentette. 1930. augusztus 4-én, 20 éves korában feleségül ment a kétszeresen elvált Vargha Rezső adóügyi tisztviselőhöz, aki 18 évvel idősebb volt a Kanczler-lánynál. Házasságuk mindössze két évig tartott, aminek elsősorban nem a nagy korkülönbség, hanem a fiatalasszony túlzott költekezése volt, amit a szerény, de tisztességes fizetéssel rendelkező férj nem tudott tovább finanszírozni. Katalin nem házasodott újra, magánéletét pedig élete végéig titkok és pletykák övezték. Válása után megismerkedett valakivel, aki nagylelkű mecénásként támogatta fényűző életmódját és külföldi utazásait. Az idegen kiléte ismeretlen, egyes feltételezések szerint az egyik Tisza gróf karolta fel őt.

Iskolaévei alatt nem szívesen tanult és jellemző volt rá, hogy hamar abbahagyta, amit elkezdett. Kanczler Katalin nem szeretett korlátok között, szigorú szabályok szerint élni. Rabnak érezte magát, ha szabályos életet kellett élnie. Kétszer is megpróbálkozott színi tanulmányokkal, először Tarnay Ernő, majd Bárdos Artúr magániskolájába iratkozott be, de mindkét alkalommal félbe hagyta a képzést.

1938-ban megismerkedett Egyed Zoltánnal, aki a Film, Színház Irodalom szerkesztője és híres újságírója volt. Egyedről az a hír járta, akiből nem tud sztárt csinálni, abból más sem fog. A fiatal lányban meglátta a tehetséget és mielőtt színpadra állította volna, tudatosan beharangozta az ifjú tehetséget. Egy-egy évet folyamatosan letagadott életkorából, ahogy azt sem írta meg, hogy Kőbányáról származik, ekkor ugyanis nem volt jellemző, hogy egy munkáscsaládból származó nő színész legyen. Hogy megelőzze a leleplezést, megírta viszont Katalin válását és hatalmas sajtóvisszhanggal indította el a tőle kapott művésznevű Karády Katalint a halhatatlanság felé. A szakma és a közönség tehát már előbb ismerte a tökéletesnek lefestett művésznőt az újságból, mint színpadon. Egyed ének- és táncórára vitte Karádyt Csathó Kálmánné Aczél Ilonához, a Nemzeti Színház egykori művészéhez, valamint bemutatta Bajor Gizinek, aki csodálta a fiatal tehetség ének- és táncképességét és nagy jövőt jósolt neki.

Színpadon először 1939-ben mutatkozott be, a Pesti Színházban megkapta William Sommerset Maugham és Zoё Akins Az asszony és az ördög című színművének főszerepét. Lady Elizabethként lépett színpadra Básti Lajos és Greguss Zoltán oldalán. Az önbizalomhiányos, szabályokat nem tűrő színésznő azonban tapasztalatlan és esetlen volt a színpadon. Hajlamos volt rá, hogy tanulás közben visszaadja a ráosztott szerepeket, színházi pályafutása pedig nem hagyott mély nyomot a szakmabeliekben és a közönségben. Ez csak részben tudható be annak, hogy nem akadt olyan drámaíró, aki a személyiségének megfelelő szerepet tudott volna neki írni. A kritikusokat is megosztotta a színésznő, abban viszont mindenki egyetértett, hogy esetlensége ellenére káprázatos jelenség a színpadon, akinek helye van a magyar színháztörténetben és csak idő kérdése, hogy személyében új drámai színésznőt nyerjenek. Schöpflin Aladár szerint Karádynak megvan a tehetsége ahhoz, hogy játékával saját lelkéből is adni tudjon a közönségnek, amire más színésznők nem voltak képesek. A nem megfelelő szerepek mellett a másik ok, amiért a színészvilág nem fogadta be, a magánélete volt: pályája indulásában sok zsidó segítette, akik egyben barátai is voltak.

Színházi megjelenésével egy időben indult filmes karrierje is, első főszerepét Zilahy Lajos 1922-ben megjelent könyvadaptációjában, a Halálos tavasz című filmben kapta. Zilhay saját cégével, a Pegazussal filmesítette meg saját történeteit, melyekhez jó színészeket választott és a legtöbb esetben a költségvetés és a rendezés is megfelelt a minőségi filmek elkészítéséhez. A Halálos tavasz korának bestsellere volt, 1939-es bemutatása pedig hatalmas sikert aratott, mellette azonban botrányok is kötődnek hozzá. A kettőség okai ugyanazok: a sok könnyű vígjáték után, amit a korszakban forgattak, a közönség már ki volt éhezve a drámára, emellett pedig a közönség kedvence, Jávor Pál is főszerepet kapott a filmben. Karády Katalin teljesen új szerepet testesített meg: a sok naiv, törékeny színésznő után megjelent a búgó hangú hús-vér nő, a végzet asszonya. Emellett sokkolóan újszerű volt a filmben Karády sokat sejtető vetkőzése a híres-hírhedt Ág utcai jelenetben. Az első siker egyedi és megismételhetetlen volt, ami megteremtette a Karády-jelenséget a filmvilágban. 1939 és 1948 között összesen 22 nagyjátékfilmben és 4 rövidfilmben szerepelt, színészi karrierjét azonban a kortársak sem tudták pontosan meghatározni. Király Jenő korszakváltást vélt felfedezni a filmvilágban, a filmvígjátékot felváltotta a filmoir, melynek Karády Katalin lett a legnagyobb sztárja. Szinte minden filmjében az új nőideált, a végzet asszonyát testesítette meg, a nőt, aki a férfiak által uralt világban épp nőiességével és erotikus kisugárzásával érvényesült. Karády ráadásul minden szerepébe belevitte saját visszahúzódó, távolságtartó személyiségét, ami még jobban kiemelte vonzerejét. A végzet asszonya szerepet amiatt is tudta ilyen hatásosan előadni, mert ő maga is az volt.

A Karády-jelenség

Egyed Zoltán olyan színésznőt akart teremteni Budapesten, akinek életmódja az amerikai sztárokéhoz hasonló, Karády Katalin esetében ez azonban csak részben valósult meg. Egyénisége Magyarország első modern sztárjává tette, a Karády-jelenség pedig mindenhol jelen volt. Rajongói verseket írtak hozzá, lefestették, énekelték a dalait és külsejükben is megpróbáltak rá hasonlítani. Hatására divatba jött a nadrág, a nadrágkosztüm és az inggallér. Az 1941-ben bemutatott Ne kérdezd, ki voltam című film hatására a blézerre kihajtott, hatalmas fehér blúzgallért Karády-gallérnak nevezték el. A rajongók utánozták hajviseletét, egy időben újra eluralkodott a pesti divatban a kalapláz. A színésznő reklámokban is szerepelt, amelyekben pezsgőt, sampont, szappant, kalapot és teveszőr télikabátot is népszerűsített. Rajongói közel 300 klubot alapítottak, legnagyobb a Karády Katalint Kedvelők Klubja volt.

A művész ízig-vérig színésznő volt, aki tudatosan alakította karrierjét és azt is, hogy mi jelenjen meg róla a sajtóban. Több száz fotó készült róla, amelyek egytől-egyig szépségét hangsúlyozták. Ő maga is rajongott a képekért, különösen azokért, amelyek róla készültek. Elmondása szerint lakásán több mint 500 önarcképet őrzött magáról.

Karády Katalint nem az tette boldoggá, ha az utcán felismerték, hanem az, hogy független volt. Szeretett otthon lenni, művelt volt és sokat olvasott, szeretett lustálkodni és apró dolgokon elmélázni. Rengeteget telefonált, de levelet írni gyűlölt. Ennek ellenére, karrierje csúcsán több száz levelet kapott naponta, amelyekre mind válaszolt. Képeket dedikált és mindenkivel lefényképezkedett, a lapok társasági rovatában rendszeresen írtak róla. Szabadidejében szívesen sportolt, golfozott és több jótékonysági koncerten is fellépett.

A színházi világban, a színpad egyeduralkodója Bajor Gizi volt, a filmvilágban pedig a közönség Jávor Pál személyében megkapta a hőn áhított magyar sztárt, az ideált, akinek női megfelelője az 1940-es évek elejétől kezdve Karády Katalin volt.

Embermentés a második világháborúban

Magyarország 1941. június 26-án belépett a második világháborúba, ami a magyar művészvilágot is komolyan érintette. Karády Katalin két olyan rövidfilmben is szerepelt, amelyek kifejezetten propagandacéllal készültek a magyar honvédségnek. Az egyikben fronton harcoló férjének levelet író asszonyt alakított, a másikban katonai kórházat látogatott meg. A háborúból állítólag több katona az ő képét szorongatva tért vissza.

Ezekben az években ismerte meg Ujszászy Istvánt, a katonai elit tábornokát, aki a magyar hírszerzés és kémelhárítás vezetője, valamint az egyik előkészítője volt a háborúból való kiugrásnak. Kapcsolatuk a társasági élet botrányának számított, annak ellenére, hogy viszonyukat olyan komolyan gondolták, hogy el is jegyezték egymást. Mindketten zsidóbarátok voltak, akik a zsidótörvények meghozatala után is segítették ismerőseiket. Karády barátai, zeneszerzői, munkatársai és segítői többségében zsidó származásúak voltak. Mikor felszólították, hogy szüntesse meg ezeket a kapcsolatait, a színésznő megtagadta. A háború alatt is töretlen népszerűségnek örvendett, aki egyik politikai oldallal sem rokonszenvezett. Épp ezért a szélsőjobboldaliak kommunistának, a baloldaliak pedig fasisztának tartották. Egyik oldalnak sem felelt meg Karády Katalin polgári humanista felfogása és életmódja, ami magánéletében jellemezte.

Miután a németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, Ujszászyt a Német Birodalom elárulásának vádjával letartóztatták, Karády filmjeit és dalait betiltották, majd 1944. április 18-án a Gestapo Gazdátlan asszony című filmjének forgatása alatt kémkedés vádjával őt is letartóztatta. A nácik úgy vélték, vőlegényével együtt kémkedett az amerikaiaknak. A vádnak nem volt valódi alapja, de a színésznő Machita című filmje, amit ekkoriban játszottak a mozikban, és amiben valóban kémnőt alakított, már elég ürügy volt arra, hogy elfogják a magas rangú katonával kapcsolatban álló Karádyt. Letartóztatásának másik fő oka zsidó kapcsolatai voltak. Köztudott volt ugyanis, hogy a művésznő segített zsidó barátainak. Budapesten ekkor már három lakása is volt, amelyekben embereket bújtatott, köztük egyik zeneszerzőjéért Ujszászyval együtt ment ki a frontra, hogy hazahozza a munkaszolgálatból. Karádynak sokszor felróják, hogy a háború alatt is hatalmas összegeket kapott fellépéseiért, arról azonban már ritkábban esik szó, hogy azért tudta több barátját is megmenteni a biztos haláltól, mert az összes ékszerét eladta és vagyonának nagy részét megvesztegetésre használta fel. Állítólag közel húsz gyereket is megmentett, akiket azért vittek a Duna-partra, hogy ott végezzenek velük. Az egyik megmentett gyerek későbbi vallomása alapján a színésznőt 2004-ben a Világ Igaza kitüntetésében részesítették.

Karády Katalint először Gerhard Clages SS Hauptsturmführer hallgatta ki a Melinda Szálló harmadik emeletén, onnan a Zrínyi utcai rendőrkapitányság 200-as cellájába hurcolták. A Gestapo három hónapig tartotta fogva és a legutolsó bűnözőként bánt vele: megkínozták, hajánál fogva állítólag kilógatták az ablakon, kiverték több fogát, egyes vélemények szerint meg is erőszakolták. Mindezt azért, mert a provokatív, lázadó természetű Karády Katalin az embertelenségben is ember tudott maradni… 1944-es embermentését később sem érdemnek, hanem emberséges cselekedetnek tartotta, amiért nagyon sokat kellett szenvednie. Tetteire csak később derült fény, ám ekkor sem szívesen beszélt róla. Vőlegénye további sorsa máig sem teljesen tisztázott.

Embermentő tevékenységét ugyanakkor erős kételyek övezik. Székely András színész, a művésznő közeli barátja egy interjúban Karádyt segítőkész nőként írta le, azonban abban erősen kételkedett, hogy a színésznő hivatásszerűen mentett embereket, ez szerinte nem illett bele az egyéniségébe. Nem volt jellemző rá a felvágás, nem érdekelte az embermentés, és ami nem érdekelte, azzal nem is foglalkozott. Ennek ellenére annyi biztos, hogy hazahozatott néhány embert a frontról és Justh Gyula, a Vígszínház színésze miatt is mozgósította kapcsolatait, de idegenek miatt Székely szerint biztosan nem kockáztatott, ahhoz ugyanis túl lusta volt.

1945 után karrierje hatalmas fordulatot vett. Még néhány alkalommal szerepet kapott az Operettszínházban, ezzel teljesült korábbi vágya, hogy operettprimadonna lehessen, de 1947-ben és 1948-ban csak egy-egy filmben játszott, utána pedig csak vidéken foglalkoztatták egy-egy kisebb szerepben. A végzet asszonyának ideáljára, amelynek hazai megteremtője és legnagyobb alakja Karády Katalin volt, a Rákosi-korszakban már egyáltalán nem volt szükség. A szocialista eszmében újjászervezett magyar filmgyártás új nőideált igényelt, amelybe már nem fért bele a független, erős, szexuálisan vonzó női karakter. Az új korszak női szerepe neorealista, szocialista realista irányba fejlődött.

Emigrációban

A háború után Karády a Lepke utca 26. szám alatti villájában élt, háztartását barátnője, Mohácsi Ilona varrónő vezette. 1949-től filmjeit és dalait hivatalosan is betiltották, munkát nem kapott, ezért 1951-ben elhagyta Magyarországot. Egyik leveléből tudjuk, hogy megállás nélkül sírt, miközben átlépte az országhatárt. Ezután 16 évig Brazíliában élt, majd 1968-ban New Yorkban telepedett le, ahol egyik barátnőjével kalapszalont nyitott a Madison Avenue-n. Az emigrációban még zárkózottabb, még távolságtartóbb lett, de humanista művész maradt továbbra is, aki segített művésztársainak. Élete végéig tervezte hazatérését, a Kádár-kormány is többször próbálta hazacsábítani. Mikor Páger Antal hazaköltözött Magyarországra és visszakapta korábbi villáját, Karády is leszögezte, csak ugyanezzel a feltétellel hajlandó visszatérni. Egykori villáját ekkor azonban az épületet már a kolumbiai követség használta. Karády Katalin sosem tért vissza Magyarországra, amikor 70. születésnapja alkalmából haza szerették volna hívni, a levélre adott válaszul stílusosan maga helyett egy kalapot küldött. 1990. február 8-án halt meg New Yorkban, február 19-én Budapesten, a Szent István Bazilikában ravatalozták fel és a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Emlékezete

2001-ben Bacsó Péter filmet forgatott emlékére, melynek címe Hamvadó cigarettavég… 2004-ben a háborúban tanúsított hősies tettéért posztumusz a Világ Igaza kitüntetést kapott. 2011-ben a II. kerületi Lövőház utca 16/B alatt Karády Katalin Múzeum és Kávéház nyílt, ahol kiállították a művésznő személyes hagyatékának jelentős részét, valamint kedvenc desszertje és bora is kapható. 2012-ben a színház világnapja alkalmából bélyeget adtak ki emlékére. 2020. december 29-én New Yorkban emléktáblát avattak lakásának udvarán, a 2. sugárút és a 80. utca kereszteződésénél. Az épület felvette a Katalin Karády Memorial Courtyard nevet.

Irodalom

KARÁDY Katalin: Hogyan lettem színésznő. Wanner, Budapest, 1941.