Bajor Gizi. Forrás: commons.wikimedia.org

„Sugárzó intelligenciájával, élénk szellemével, gyöngyöző humorával és elmélyült drámaiságával a legvonzóbb emberi jelenségek egyike. Csupa természetes báj és kedvesség az életben éppúgy, mint a színpadon. Valójában ott a színpadon élt ő igazán, olyan intenzíven, hogy nemegyszer úgy tetszett, az életben is inkább csak játszott.” (Kárpáti Aurél)

A színésznő

Bajor Gizi 1893. május 19-én, Budapesten született Beyer Gizella néven. Előkelő családból származott: apai nagyapja, Beyer Rudolf Görgei Artúr, - az 1848–1849-es szabadságharc legendás hadvezérének vezérkari főnöke, nagyanyja pedig Weiss von Hortenstein bárónő volt. Édesanyja, Valenčič Ágnes dalmáciai gyökerekkel bírt, édesapja, Beyer Marcell bányamérnökként dolgozott a Szatmár megyei Nagybányán. Barátai unszolására később megvásárolta a Kálvin téri Báthory-kávéházat, a vállalkozás azonban az első világháború előestéjén tönkrement, a család pedig eladósodott. Mivel testvére és vőlegénye is bevonult, a fiatal Gizire központi szerep hárult a família életében.

A gyermek az angolkisasszonyoknál nevelkedett, majd 1911-ben szülei beleegyezése nélkül jelentkezett az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiára, ahol többek között Gál Gyula, Csillag Teréz és Molnár László tanította. Már növendék korában felfigyeltek tehetségére és különleges szépségére, így már ekkor kisebb szerepeket játszhatott el a Nemzeti Színházban. 1915-ben szerződést ajánlottak neki, ami még jobban fűtötte bizonyítási vágyát, hiszen a frissen végzett növendékek a háború éveiben csak nehezen kaptak munkát. Ebből kifolyólag már karrierje elején számos haragost szerzett magának, ő azonban nem törődött velük. Kezdetben naivákat játszott, első jelentős szerepének 1915 februárjában örülhetett, Moliére Tartuffe című darabjának Mariane-karakterét alakíthatta. Tehetsége alapján a kora legnagyobb színésznőjének tartott Eleonora Duséhoz hasonlították.

A Nemzeti Színházban Pirandello Játék vagy Élet című darabjában 1933-ban. Kép forrása: Fortepan

A színlapokon eleinte Bayer Gizella, Beyer Giza, Beyer Gizella, Bayor Gizi és Bayer Giza néven is szerepelt. Ma ismert művészneve Molnár Ferenc Úri divat című darabjának bemutatója után kezdett elterjedni, végül már csak ezt az alakot használta. Az író egyébként maga ragaszkodott ahhoz, hogy darabjában Bajor Gizi főszerepet kapjon. Kis híján egész életében a Nemzeti Színházban játszott – 1928-ban örökös taggá választották –, mindössze egy évadra hagyta ott a társulatot, miután a Magyar Színházba csábították. 1929-től rádióban és néhány filmben is szerepelt, utóbbiak az idők során elvesztek. A Nemzeti Kamaraszínházban 1938-ban rendezőként is kipróbálhatta magát, Székely Júlia Nóra leányai című darabját vitte színre.

A magánember

A Nemzeti Színházban megismerkedett Hatvany Lajos báróval, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy a fiatal művésznő komoly sikereket ért el a színpadon. Folyamatosan kapta a főszerepeket, így feltűnt Móricz Zsigmond Pacsirtaszó és Bródy Sándor A dada című darabjának címszerepében is. Hatvany a háború alatt anyagilag is támogatta. Bajor Gizi az évek alatt komoly politikai kapcsolatokra tett szert, több kormánybiztos mellett magát Horthy Miklóst is személyesen ismerte. Kortársai segítőkész nőként emlegették. A visszaemlékezések alapján Bajor szinte vonzotta magához az elesett embereket, ő pedig mindenkinek igyekezett segíteni akár pénzzel, akár közbenjárással vagy csupán egy jótanáccsal. Gobbi Hilda többször bevallotta, hogy pályakezdőként gyakran Bajor Gizi levetett cipőit hordta.

Egry József műteremlakásán a gróf Tisza István utca 18. szám alatt. Kép forrása: Fortepan

Pályatársai mellett a kezdő, valamint a háttérbe szorult képzőművészeket is támogatta. Mikor például László Miklós Amerikába szeretett volna utazni, hogy forgatókönyvíróként Hollywoodban próbáljon szerencsét, ám nem tudta megfizetni a jegyárat, Bajor szó nélkül adott neki kölcsön. Művészakció nevű vállalkozása során számos nehéz sorsú képzőművésznek biztosított támogatást. Összejöveteleket szervezett, ahol a résztvevők megvásárolhatták az alkotók képeit, emellett pedig a megsegítésükhöz csekélyebb összegű adománnyal hozzájárulók között is kisorsoltak egy-egy művet. A rászoruló festők pedig sok esetben magasabb összeghez jutottak, mint ami a mű értéke alapján járt volna nekik. Bajor így támogatta többek között Szőnyi Istvánt és Bernáth Aurélt is.

Embermentés a második világháborúban

Bajor Gizi 1933-ban feleségül ment korábbi kezelőorvosához, Germán Tibor fül-orr-gége specialistához. A színésznőnek ez már a harmadik házassága volt, korábban Vajda Ödön ügyvédnek, majd Paupera Ferenc bankárnak, országgyűlési képviselőnek is igent mondott. Utóbbi építette számára a Pilsudski (ma Stromfeld Aurél) úton található villát, ahol jelenleg a Bajor Gizi Színészmúzeum működik.

Germán a zsidótörvények hatályba lépésétől kezdve nem praktizálhatott, a német megszállást követően pedig már az élete is veszélyben forgott. Bár a deportálást elkerülte, behívták munkaszolgálatra, és csak Bajor Gizi talán legnagyobb színészi alakításának volt köszönhető, hogy végül nem kellett bevonulnia. Férjét a villában található egyik szekrény hátlapja mögött kialakított búvóhelyre rejtette, Germán szerepét pedig Diósy Antallal játszatták el. A festőművész felöltötte Germán ruháit, Bajor pedig lekísérte őt a kapuig és látványosan elbúcsúzott tőle, mintha férje épp munkaszolgálatra indulna. Miután Diósy távolabb ért a villától, megszabadult álcájától, és visszaszökött a Bajor-villába, ahol feleségével, Nagyajtay Teréz jelmeztervezővel Budapest ostromának végéig bujkált. A nyilasok később többször is keresték Germán Tibort, de felesége minden alkalommal derekasan helytállt, és nem engedte, hogy a férfi bajba kerüljön.

Férjén kívül számos zsidó származású ismerősének és katonaszökevénynek nyújtott segítséget: mások mellett Heltai Jenő írónak járt ki kormányzói mentességet, később pedig a svéd követet kereste fel üldözött ismerősei diplomáciai védelme érdekében. Amikor a helyzet rosszabbra fordult, villájában bújtatta ismerőseit. Több színész és művész mellett nála talált menedéket Tamási Áron író, valamint Bajor első férje, Vajda Ödön és annak családja is.

Idővel Bajor Gizinek egyre nehezebb dolga lett, budai villájában a nyilasok ugyanis rendszeresen razziáztak. Egy alkalommal maga Kun András „páter” jelent meg, hogy házkutatást tartson. Germán ugyan szokás szerint elrejtőzött egy beépített szekrény dupla hátlapja között kialakított fülkében, a zakója azonban a szobában maradt, de ez elkerülte a nyilasok figyelmét. Bár az épületben egy menekült sem bukott le, az éppen ekkor hazatérő Vajda Mikóst és édesanyját (első férjének fiát és feleségét) elhurcolták. Két napot töltöttek a Városmajor utcai nyilasházban, miközben őket nem bántották, de egy 2016-os visszaemlékezés szerint Vajda Miklós szeme láttára agyonvertek egy idős férfit. Szavai alapján a második éjjelen Bajor Gizi hatalmas kalapban és királynői pózban megjelent a nyilasoknál, oldalán a németül kiabáló svéd követtel, Vajda és édesanyja pedig pár perccel később szabadon távozhatott.

A Pilsudski úti villában Elsa Merlini színművésznővel, 1940. Kép forrása: Fortpean

Tragikus vég

Budapest ostromát követően Bajor Gizi visszatért a színpadra, majd 1948-ban az elsők között vehette át a Kossuth-díjat. A megváltozott műsorrendben a Nemzeti Színház új igazgatója, Major Tamás több olyan klasszikus művet is színre vitt, amelyekben Bajor is szerepet kapott. Számított ugyanis rá, hogy a színésznő neve elegendő lesz a sikerhez. Ahogy azonban a színház a pártállam propagandaeszközévé vált, Bajor is egyre inkább háttérbe szorult. Utolsó szerepében Lady Milfordot alakította Friedrich Schiller Ármány és szerelem című művében.

1951 elején fülbántalmakra panaszkodott, amelyet férje reggelente B-vitamin injekciókkal kezelt. A színésznő fájdalma hamarosan megszűnt, az orvos azonban téves diagnózist állított fel: meggyőződése volt, hogy tüneteket halálos betegség okozza, rettegett tőle, hogy felesége hamarosan megsüketül, és többet nem állhat színpadra. 1951. február 12-én eldöntötte, hogy a szokásos vitamininjekció helyett nagy mennyiségű morfiumot fecskendez felesége vénájába. Bajor hamarosan meghalt, Germán pedig magának is beadta a mérget. Ő kora este, a kórházban vesztette életét. Csak a boncolás után derült ki, hogy valójában éppen Germán Tibor volt a beteg: előrehaladott agykéregsorvadásban szenvedett, ami idővel beszámíthatatlanná tette. Bajor Gizi teljesen egészséges volt.

Emlékezete

Bajor Gizi kultuszának kialakításában legnagyobb szerepe pályatársának és közeli barátnőjének, Gobbi Hildának volt, aki Bajor egykori villája helyén megalapította a ma is működő Bajor Gizi Színészmúzeumot.

A magyar színházművészetre jellemző, hogy egy-egy színésznő testesített meg egy egész korszakot: Déryné Széppataki Róza, Blaha Lujza és Jászai Mari koruk legelismertebb művészei, ahogy később Bajor Gizi is. Érdekesség, hogy Ligeti Miklós Horváth-kertbe készített Déryné szobrához Bajor állt modellt. Arcának vonásai Merész Gyula, Feiks Jenő és Márk Lajos festményeiről, valamint Kisfalusi Strobl Zsigmond márvány- és Ferenczy Béni bronzszobráról is visszaköszönnek. Utóbbi ma is látható a Stromfeld Aurél úti villában.

A múlt század első felének egyik legnagyobb színésznőjét a Farkasréti temetőben, a családi kriptában helyezték végső nyugalomra.