„Íme a magyar Operett. Egy asszony, aki nagy egyéniség, s amellett elég ripacsista, hogy jól tudja érezni magát, sőt hitt is ebben a flitteres, nagyherceges operettvilágban. Asszonynak kellett lennie, mert férfiból elképzelhetetlen ez az öntvény. Akinek ekkora emberi súlya van, ha férfi, más pályát keres… Fedákban ezt imádta a közönség, amely az ő kótákkal packázó hangjában, áradó jókedvében, hars önbizalmában nemcsak operettet kapott, de különös, nyers ízzel kapta a maga életkedvét." (Németh László)

Út a sikerhez

Fedák Sári Beregszászon született, édesapja Fedák István tiszti főorvos volt. Kezdetben nagyon ellenezte a fiatal „Zsazsa” színészi terveit, a primadonnát családjuk egyik barátja, Füzesséry Péter támogatta és biztatta, hogy válassza a művészi pályát: „Babu, ne hagyd magad, ne hallgass senkire, eredj a magad útján. Olyan primadonna leszel, amilyen még nem volt. Gumikerekűn fogsz járni…" Füzessérynek páholybérlete volt a színházba, mindig vitte magával, Fedák pedig folyamatosan tanult, képezte magát, és elsődleges célként azt tűzte ki maga elé, hogy leküzdje a szülői ellenállást. Ennek eléréséhez a korosodó Pataky ezredest használta fel: kijelentette, hogy feleségül megy hozzá, majd gyorsan elválik, és akkor a saját útjára léphet. Az idős ezredes meg is kérte a kezét, de amikor Fedák édesapja meglátta lánya „jövendőbelijét”, inkább beleegyezett abba, hogy színésznő legyen.

Pályafutása

Rákosi Szidi színésziskolájának elvégzése után első sikereit a budapesti Népszínházban érte el, Fedák Sári azonban nem érte be ennyivel: országos ismeretségre és népszerűségre vágyott, szerette volna elnyerni a közönség rokonszenvét, ezért gyakran lépett fel vidéki társulatoknál vendégművészként.

Karrierjének egyik fontos állomása Bob herceg szerepe Huszka Jenő György herceg című darabjában. A férfiszerep eljátszása hatalmas szenzáció volt, de legnagyobb sikerét 1904. november 18-án érte el, amikor fellépett a Király Színházban a János vitéz című daljáték címszerepében.

Varázsa nagy tánctehetségében, magával ragadó temperamentumában és szuggesztív egyéniségében rejlett. Kétségtelenül kiváló operett színésznő volt, olyan darabokban kapott szerepet, mint a Cigányszerelem, a Leányvásár, a Sybill, vagy a Mágnás Miska. Némafilmeket is forgattak vele, ezek azonban nem értek el áttörő sikert. Drámai színésznőként is megcsillogtatta tehetségét, fellépett Molnár Ferenc Farsang című darabjának főszerepében és Bródy Sándor A szerető című művében.

1924-ben betöltötte 45. életévét, ez pedig karrierje fokozatos hanyatlását jelentette, hiszen kezdett kiöregedni a primadonnaszerepből. Egymás után érték a kudarcok: amerikai vendégszereplése megbukott, házassága felbomlott, és budapesti fellépései sem hoztak sikert. 1929 szeptemberében kiköltözött Pestszentlőrincre megözvegyült édesanyjához, szereplési vágya azonban továbbra is megmaradt; Ötszáz éves a magyar dal című előadásával először a Király Színház színpadán lépett fel, majd országos körútra indult. 1933-ban nekilátott nagyszabású tervének megvalósításához, az Iza néni című film forgatásához. A film azonban nem lett sikeres, sőt, néhány vélemény szerint olyan propagandafilm lett belőle, ami fel akarta hívni a világ figyelmét a trianoni békediktátum igazságtalanságaira. 1943-ban a frontra ment a fellépni a katonák biztatására a Tábori Színházzal.

Botrányai és perei

Fedák Sári már pályája kezdetén mindent megtett, hogy a címlapra kerüljön, amire könnyedén rásegítettek a személyét körüllengő pikáns anekdoták és legendák. Szülővárosában, Beregszászon állítólag sokkolta a konzervatív lakosságot, mikor a színésznő megjelent személygépkocsiján, amit ő vezetett. Felmerült egy olyan, bizonyítottan téves pletyka is, miszerint a Fedák-kastélyt egy kártyapartin nyerte úgy, hogy ő volt az asztal, és a fogadás egyik feltétele az volt, hogy a parti során nem neveti el magát.

1907-ben külföldre kellett menekülnie, amikor azzal vádolták, hogy Vidor Pál színházigazgató kikövetelt gázsija miatt lett öngyilkos. Ekkor Berlinben, Bécsben és Prágában lépett fel, majd 1910-ben visszatért Magyarországra.

1911-ben viszonya lett Molnár Ferenc íróval. Találkozásukat szintén legenda szövi át: a színházban ismerték meg egymást, amikor a színésznő a Leányvásárban játszott. Molnár a folyosón utána szólt: „Álljon meg, Fedák!... Maga nagyon tehetséges, de igazi nagy színésznő, olyan, amilyen kevés van a világon, csak akkor lesz magából, ha egy ilyen magamfajta zsidógyerek jól az életébe tapos." 11 évig éltek együtt, bár a kortársak szerint kapcsolatuk korántsem volt felhőtlenül boldog. Fedák állítólag több férfival is kapcsolatba került, mire Molnár így felelt: „Mindenkivel lefeküdt? De pénzért csak velem hált." Házasságkötésükre 1922-ben került sor, amikor az író beleszeretett Darvas Lili színésznőbe, és mikor ezt Fedák Sári megtudta, kijelentette, hogy csak abban az esetben hajlandó szakítani, ha előtte összeházasodnak, majd elválnak, Molnár Ferenc pedig nagy összegű végkielégítést fizet neki dollárban. Így is történt.

A primadonna a társadalmi életbe is bekapcsolódott, hazafias és irredenta szervezetek nőestjein és délutánjain lépett fel. 1919-ben szerepelt a Vörös Filmhíradók toborzónapi különkiadásán is, azonban a felvétel eltűnt. A korabeli sajtó így ír róla: „A Vörös Toborzó-nap filmen. […] A Lánchíd budai oldaláról a millenniumi emlékoszlopig öt operatőr dolgozott serényen, hogy a hatalmas felvonulást riportszerűen megörökítse. Látható az egész katonai felvonulás, benne a vörös katonák csapatai. Fedák Sári mint proletárnő dobálja a Tanács-Köztársaság röpiratait." A Tanácsköztársaság bukása után politikai aktivitásáért és per indult Fedák ellen, de a védelem sem váratott magára sokáig. Beöthy László színigazgató így ír az esetről: „Micsoda ostoba hazugságokat írt Zsazsáról néhány bécsi lap. […] Zsazsa ’bolsevizmusának’ története az egyetlen délelőtt, mikor az Opera előtt autogrammot osztogatott." Hamarosan a színésznő is közleményt jelentetett meg a legtöbb napilapban: „1919. március 21-én vette át a kommün a hatalmat. Április 6-án, vasárnap úgynevezett toborzónapot rendeztek, amelyre a budapesti színészek színe-javával együtt engem is kirendeltek. A művészek, ki-ki hivatása szerint, énekeltek és szavaltak. Nem vagyok drámai színésznő, nem szavalhattam. Énekesnő sem vagyok, tehát nem énekeltem. Csupán ezerszámra írtam az autogramokat. Ennyi volt a működésem a kommün alatt." Tevékenysége miatt Bécsújhelyen ült börtönben.

Amerikai vendégjátéka során válóperes zsarolási ügybe keveredett, és csak nagy összegű óvadék ellenében helyezték szabadlábra.

Később több újságban azt nyilatkozta, hogy szimpatizál Hitler és a náci Németország törekvéseivel, azonban elsődlegesen a beregszászi lány szólalt meg belőle, aki azt szerette volna, ha szülőföldje újra nagy Magyarország része lehessen.

1944 végén a szovjetek elől menekülő kormánnyal ő is Sopronba kerül, majd ajánlatot kapott a bécsi Donausender rádiónál, ahol állítólag a rádió szervein belül működő nyilas „Magyarország Rádiónak” lett a munkatársa és szerkesztőségi tagja. Szerepet kapott a rádió délutáni műsorában, amelyben előadást tartott a német–magyar kapcsolatokról, valamint buzdító beszédet intézett Budapest lakosságához. Ezzel szemben a színésznő állítása szerint csak saját visszaemlékezéseit olvasta fel.

1945 decemberében a magyar kormány hivatalos kiadási kérelmére hazaszállították és a népbíróság elé állították. Az ellene felhozott vádak között szerepelt az 1919-es szerepvállalása, majd 1933 után a jobboldali nézetekkel való szimpatizálás. Elhangzott, hogy 1943 márciusában, Lembergben a német katonák és színésztársai előtt kijelentette: „nem baj, ha elpusztítják azt a zsidót, aki a munkában kidől, mert így legalább lassan mind elfogynak." Fedák Sári mindezt tagadta, a népbíróság azonban nem fogadta el védekezését. Eredetileg két év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, de már a tárgyaláson több vádpont megdőlt, így büntetését leszállították nyolc hónap fegyházra.

Az ellentmondásokhoz hozzátartozik az is, hogy 1936-ban éppen egy botrány elkerülése érdekében vett magához, és nevelt évekig egy kislányt, akinek zsidó származású apja és keresztény anyja attól féltek, hogy az 1938-as első zsidótörvény miatt esetleg a kislánynak is baja lehet. Emellett mindkét zsidótörvény hatással volt a színházakra is: a Kamara kizárta a zsidó származású művészeket, és a filmgyártásban sem kaphattak szerepet. Fedáknak köztudottan sok zsidó barátja volt, és sikerült azt is elintéznie, hogy az 1941-es gyergyói bálban partnere lehetett Rózsahegyi Kálmán, Rátkai Márton és Básti Lajos is.

Utolsó évei

Börtönből való szabadulása után Nyáregyházán telepedett le, az államosítás után azonban költöznie kellett, mivel az épületre igényt tartott a termelőszövetkezet. Helyette a falu végén, egy elhagyott, egyszobás házat kapott, ahová vele tartott hűséges komornája, Kerék Margit is. 1954-ben elismerést kapott a Magyar Állami Operaháztól, meghívták a János vitéz ötvenedik előadására.

1955. május 5-én, hajnalban halt meg. Búcsúztatásán rengetegen megjelentek, amit színésztársai, köztük Honthy Hanna, Darvas Iván, Mészáros Ági, Kállai Ferenc, Latabár Kálmán, Ajtay Andor, Mezey Mária és Rózsahegyi Kálmán finanszírozott.

Évekkel később a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta: nem volt háborús bűnös, legendája mára pedig szinte teljesen elhalványodott.