Ezután Winckelmann Ottó rendőrtábornok tanú kihallgatására került sor. Winckelmann kijelentette, hogy habár az eseményekben neki is szerepe van, ez a vádlottak szerepére vonatkozóan nem fogja vallomásában gátolni.

Winckelmann az elnök bevezető kérdéseire elmondotta, hogy 1945. március 19-én jött Magyarországra mint SS és magasabb rendőrségi tiszt. Azzal a feladattal, hogy mindazokat a szolgálati helyeket, amelyek Himmlernek alá voltak rendelve, koordinálja. A Magyarországon lévő különböző német alakulatok különféle személyek parancsnoksága alá tartoztak. Neki csupán annyi volt a feladata, hogy ezeket a különféle Dienststelléket összhangba hozza. Az elnök kérdésére még elmondotta, hogy ha a Dienststellék között véleménykülönbség volt, neki Berlinhez kellett folyamodnia. Winckelmannak a szerepe annyiból állt, hogy javaslatot tett a szolgálati helyek között felmerült ellentétek megoldására s ha nem fogadták el ajánlatát, akkor Berlinhez kellett fordulnia.

Winckelmann Ottó ezután elmondotta, hogy 1944. augusztus 1-én ismerkedett meg Szálasival, Szálasi volt nála.

E.: Mit beszéltek?

T.: Szálasi azt mondotta, hogy a német követtel egyetértőleg felkeres megismerkedés végett. Azt mondotta még, hogy véleménye szerint Horthynak és a kormánynak közeli kiugrása küszöbön áll.

E.: Részleteket nem mondott, hogy ezt honnan vette?

T.: Horthynak és a kormánynak magatartásából következtetett erre.

E.: Semmiféle kívánságot nem juttatott kifejezésre?

T.: Olyasmit közöltem vele, hogy bár talán nem tartozik hatáskörömbe, ha bármit akar tenni, ha a hatalmat át akarja venni, akkor saját veszélyére teszi, mert én a kormányt ismertem el.

E.: Éppen az, hogy a tanú ezt jelentette ki, mi indította egy ilyen kijelentés megtételére. Szálasi valamilyen más álláspontot, vagy reményt hangoztatott.

T.: Azt mondotta, hogy hajlandó volna a kormányt átvenni.

E.: Nem hajlandó. Azt mondotta, hogy akarja.

T.: Hajlandó átvenni. Megkérdeztem, hogy Horthyval, vagy Horthy nélkül? Szálasi azt mondotta, akár Horthyval, akár Horthy nélkül.

E.: Nyomozati vallomásában azt mondotta, hogy Szálasi kijelentette: De szívesebben Horthy nélkül. Erre határozottan emlékszik?

T.: Igen, meg vagyok győződve róla.

E.: Szálasi Ferenc! Igaz ez?

Szálasi: Nem! Kérném az iratot erre vonatkozólag ismertetni.

E.: Na jó, önök csinálták a feljegyzéseket. (Winckelmannhoz): Megfelel-e a valóságnak, hogy Szálasi ezt mondotta?

T.: Így emlékszem.

E.: Először azt mondotta, hogy erre határozottan emlékszik.

T.: Meg vagyok győződve, hogy ezt mondotta.

E.: Mondja szembe Szálasinak!

Szembesítésre kerül sor. Winckelmann szemébe mondja Szálasinak, hogy igenis ezt mondotta, Szálasi németül felel, hogy nem, téved.

E.: Szálasival folytatott beszélgetései során tapasztalta-e, hogy sürgeti a hatalomátvételt és emiatt ideges?

Tanú kijelenti, ez volt a benyomása. Ezt az egész légkörből következtette. Winckelmannak mindig az volt az érzése, hogy Szálasi nem helyez súlyt a német támogatásra, ellentétben másokkal, akik ezt mindig sürgették.

Elnök megkérdi, kitől kaptak a német karhatalmi alakulatok utasítást az október 15-i beavatkozásra?

Tanú kijelenti, hogy Berlinből Hitlertől. A parancsok von der Bach tábornok érkeztek, aki október 13-a és 17-e között Winckelmannt helyettesítette. Friesner hadseregparancsnok ugyanis kb. egy héttel azelőtt megkérdezte tőle, tudja-e garantálni, hogy Budapesten nem lesznek zavargások. Ezt ő nem biztosíthatta, ezért erre az időre leváltották.

Az elnöknek arra a kérdésére, ha annakidején a magyar csapatok és a karhatalom nem állott volna a németek mellé, mi történt volna, azt válaszolja tanú, hogy a magyar és német csapatok között összetűzésre került volna a sor s a németeknek a budapesti hidakon keresztül vissza kellett volna harcolniok magukat Nyugat-Magyarországra.

  • Mi volt az ön meglátása az október 15-i háborús helyzet kérdésében? Látott-e reményt akkor még a háborúnak Németország és szövetségesei részére való megnyerhetésére?

T.: Nem. Legutóbb már úgy vallottam, hogy nem, ha csak a híres csodafegyverek nem idéztek volna elő valami változást.

E.: De ha ön Szálasi helyében lett volna, aki nem parancsra tette azt, amit tett, hanem saját elhatározásából, ön úgy cselekedett volna, mint Szálasi?

T.: Ezt már nem tettem volna.

Tanú elmondotta, hogy további hadosztályok felállítására azért nem került sor, mert a birodalomnak nem volt módjában ellátni ezeket a fegyvereket.

Frank: A németek hány nap alatt mentek volna ki innen, ha a fegyverletétel végbe is megy?

Tanú: Egy hónapig a harcok biztosan eltartottak volna.

Nagy Vince: Kik adtak fegyvereket Kovarcznak a nyilasok felfegyverzésére?

Tanú: A 22. lovashadosztály.

Nagy Vince feltette a kérdést, hogy a tanú szerint a hungarista mozgalom szerepe Magyarországra nézve ártalmas vagy hasznos volt-e. Tanú azt válaszolta, hogy attól függ, kót akartak-e vagy nem.

Nagy Vince: Az eredményt kell nézni.

Tanú: Ha nincs a hungarista mozgalom és Szálasi, akkor a kormányzó fegyverletételi parancsa érvényben marad és Magyarország kilép a háborúból. Ez kevesebb veszteséggel járt volna, mint a németek mellett való kitartás.

Abban az időben bűnnek tartotta, hogy Budapestet védjék. Szálasi Berlinbe utazása előtt Feketehalmy-Czedinernek azt mondotta, hogy ő ellene van Budapest védelmének.

Az elnök megjegyzi, hogy a tanú által használt „verbrechen” kifejezés sokkal súlyosabb erkölcsi megbélyegzést jelent, mint a tolmács által használt „bűn” kifejezés.

A Szálasi-per. Vád, vallomások és az ítélet. (Szerk. Ábrahám Ferenc–Kussinszky Endre) Híradó Könyvtár, Budapest, 1945. 161-163.