Ezután Winckelmann Ottó rendőrtábornok tanú kihallgatására került sor. Winckelmann kijelentette, hogy habár az eseményekben neki is szerepe van, ez a vádlottak szerepére vonatkozóan nem fogja vallomásában gátolni.
Winckelmann az elnök bevezető kérdéseire elmondotta, hogy 1945. március 19-én jött Magyarországra mint SS és magasabb rendőrségi tiszt. Azzal a feladattal, hogy mindazokat a szolgálati helyeket, amelyek Himmlernek alá voltak rendelve, koordinálja. A Magyarországon lévő különböző német alakulatok különféle személyek parancsnoksága alá tartoztak. Neki csupán annyi volt a feladata, hogy ezeket a különféle Dienststelléket összhangba hozza. Az elnök kérdésére még elmondotta, hogy ha a Dienststellék között véleménykülönbség volt, neki Berlinhez kellett folyamodnia. Winckelmannak a szerepe annyiból állt, hogy javaslatot tett a szolgálati helyek között felmerült ellentétek megoldására s ha nem fogadták el ajánlatát, akkor Berlinhez kellett fordulnia.
Winckelmann Ottó ezután elmondotta, hogy 1944. augusztus 1-én ismerkedett meg Szálasival, Szálasi volt nála.
E.: Mit beszéltek?
T.: Szálasi azt mondotta, hogy a német követtel egyetértőleg felkeres megismerkedés végett. Azt mondotta még, hogy véleménye szerint Horthynak és a kormánynak közeli kiugrása küszöbön áll.
E.: Részleteket nem mondott, hogy ezt honnan vette?
T.: Horthynak és a kormánynak magatartásából következtetett erre.
E.: Semmiféle kívánságot nem juttatott kifejezésre?
T.: Olyasmit közöltem vele, hogy bár talán nem tartozik hatáskörömbe, ha bármit akar tenni, ha a hatalmat át akarja venni, akkor saját veszélyére teszi, mert én a kormányt ismertem el.
E.: Éppen az, hogy a tanú ezt jelentette ki, mi indította egy ilyen kijelentés megtételére. Szálasi valamilyen más álláspontot, vagy reményt hangoztatott.
T.: Azt mondotta, hogy hajlandó volna a kormányt átvenni.
E.: Nem hajlandó. Azt mondotta, hogy akarja.
T.: Hajlandó átvenni. Megkérdeztem, hogy Horthyval, vagy Horthy nélkül? Szálasi azt mondotta, akár Horthyval, akár Horthy nélkül.
E.: Nyomozati vallomásában azt mondotta, hogy Szálasi kijelentette: De szívesebben Horthy nélkül. Erre határozottan emlékszik?
T.: Igen, meg vagyok győződve róla.
E.: Szálasi Ferenc! Igaz ez?
Szálasi: Nem! Kérném az iratot erre vonatkozólag ismertetni.
E.: Na jó, önök csinálták a feljegyzéseket. (Winckelmannhoz): Megfelel-e a valóságnak, hogy Szálasi ezt mondotta?
T.: Így emlékszem.
E.: Először azt mondotta, hogy erre határozottan emlékszik.
T.: Meg vagyok győződve, hogy ezt mondotta.
E.: Mondja szembe Szálasinak!
Szembesítésre kerül sor. Winckelmann szemébe mondja Szálasinak, hogy igenis ezt mondotta, Szálasi németül felel, hogy nem, téved.
E.: Szálasival folytatott beszélgetései során tapasztalta-e, hogy sürgeti a hatalomátvételt és emiatt ideges?
Tanú kijelenti, ez volt a benyomása. Ezt az egész légkörből következtette. Winckelmannak mindig az volt az érzése, hogy Szálasi nem helyez súlyt a német támogatásra, ellentétben másokkal, akik ezt mindig sürgették.
Elnök megkérdi, kitől kaptak a német karhatalmi alakulatok utasítást az október 15-i beavatkozásra?
Tanú kijelenti, hogy Berlinből Hitlertől. A parancsok von der Bach tábornok érkeztek, aki október 13-a és 17-e között Winckelmannt helyettesítette. Friesner hadseregparancsnok ugyanis kb. egy héttel azelőtt megkérdezte tőle, tudja-e garantálni, hogy Budapesten nem lesznek zavargások. Ezt ő nem biztosíthatta, ezért erre az időre leváltották.
Az elnöknek arra a kérdésére, ha annakidején a magyar csapatok és a karhatalom nem állott volna a németek mellé, mi történt volna, azt válaszolja tanú, hogy a magyar és német csapatok között összetűzésre került volna a sor s a németeknek a budapesti hidakon keresztül vissza kellett volna harcolniok magukat Nyugat-Magyarországra.
- Mi volt az ön meglátása az október 15-i háborús helyzet kérdésében? Látott-e reményt akkor még a háborúnak Németország és szövetségesei részére való megnyerhetésére?
T.: Nem. Legutóbb már úgy vallottam, hogy nem, ha csak a híres csodafegyverek nem idéztek volna elő valami változást.
E.: De ha ön Szálasi helyében lett volna, aki nem parancsra tette azt, amit tett, hanem saját elhatározásából, ön úgy cselekedett volna, mint Szálasi?
T.: Ezt már nem tettem volna.
Tanú elmondotta, hogy további hadosztályok felállítására azért nem került sor, mert a birodalomnak nem volt módjában ellátni ezeket a fegyvereket.
Frank: A németek hány nap alatt mentek volna ki innen, ha a fegyverletétel végbe is megy?
Tanú: Egy hónapig a harcok biztosan eltartottak volna.
Nagy Vince: Kik adtak fegyvereket Kovarcznak a nyilasok felfegyverzésére?
Tanú: A 22. lovashadosztály.
Nagy Vince feltette a kérdést, hogy a tanú szerint a hungarista mozgalom szerepe Magyarországra nézve ártalmas vagy hasznos volt-e. Tanú azt válaszolta, hogy attól függ, kót akartak-e vagy nem.
Nagy Vince: Az eredményt kell nézni.
Tanú: Ha nincs a hungarista mozgalom és Szálasi, akkor a kormányzó fegyverletételi parancsa érvényben marad és Magyarország kilép a háborúból. Ez kevesebb veszteséggel járt volna, mint a németek mellett való kitartás.
Abban az időben bűnnek tartotta, hogy Budapestet védjék. Szálasi Berlinbe utazása előtt Feketehalmy-Czedinernek azt mondotta, hogy ő ellene van Budapest védelmének.
Az elnök megjegyzi, hogy a tanú által használt „verbrechen” kifejezés sokkal súlyosabb erkölcsi megbélyegzést jelent, mint a tolmács által használt „bűn” kifejezés.