„Mindannyiunk közül, ő volt a legbátrabb.”
(Odette Churchill, SOE-ügynök)

Egy lány, aki hétköznapi életet akart élni. Egy feleség, aki a férjével kívánt megöregedni. Egy anya, aki szerette volna, ha látja felnőni a lányát. Egy Louise nevű titkos ügynök, aki a francia ellenállásnak adta az életét. Mindegyiküket Violette Szabó testesítette meg életének különböző szakaszaiban. Lehengerlően szép és elragadó személyiséggel megáldott nő volt. Meghódított mindenkit, akit csak ismert. Egy dél-londoni autókereskedő és egy francia asszony lánya volt, akinek sorsát megpecsételte a Francia Idegenlégió kapitányával való kapcsolata. A szerelem tragikus véget ért, s az özvegy Violette bosszúra éhesen, örömmel fogadta el a brit titkosszolgálat ajánlatát. Innentől kezdve az élete a kémkedésről szólt, s annak ellenére, hogy sokan sokszor kételkedtek a képességeiben, bebizonyította, hogy méltó volt azokra a feladatokra, amelyekkel megbízták. Huszonhárom éves korában azok keze által halt meg, akiket a legjobban gyűlölt.

Joggal merülhet fel a kérdés: miért került be Violette Szabó a magyar hétköznapi hősök sorába? A válasz abban keresendő, hogy volt egy férfi az életében, aki a legnagyobb boldogságot hozta el számára, és akinek az elvesztése a legnagyobb bánatot okozta neki. Ez a férfi, akinek élete és egyben halála megváltoztatta egy fiatal lány életét, magyar származású volt.

Családi háttere, gyermekkora

Violette Reine Elizabeth Bushell Levallois-ban, Párizsban született 1921. június 26-án, egy brit apa és egy francia anya gyermekeként. Életének korai szakaszában sokat utazott Nagy-Britannia és Franciaország között. Családjának súlyos anyagi gondjai miatt Violette-t és bátyját, Roy-t visszaküldték Franciaországba, hogy a rokonaikkal éljenek. A következő években Violette alig látta a szüleit, viszont nagyon megszerette a franciaországi életet és folyékonyan megtanult franciául. Tizenegy éves korában a családjával Stockwellbe, Dél-Londonba költözött. Violette, bár vékony (és a SOE-aktája szerint csupán alig öt láb, öt hüvelyk magas), valamint nagyon csinos volt, karaktere sokkal erőteljesebbnek bizonyult, mint amit a külseje alapján feltételezni lehetett. Lendületes volt és erős akaratú, nem szerette a kézi- és házimunkát, s túlszárnyalta a bátyjait a sportok területén. Tizennégy éves korában otthagyta az iskolát, bolti eladóként dolgozott Brixtonban, amikor kitört a háború.

Bár a háborús veszély egyre jobban napirendre került egész Európában, Violette kevés érdeklődést mutatott a közelgő konfliktus iránt. Partik, különböző sporttevékenységek és alkalmi randevúk töltötték ki napjait. Senki sem tudta volna megjósolni, hogy ez a csinos, fiatal lány lesz az első nő, aki megkapja a György-keresztet, Nagy-Britannia legmagasabb polgári kitüntetését, amelyet a hősi cselekedetekért és a súlyos veszéllyel való bátor szembenézésért kapnak.

A fordulat Violette életében

1940-ben találkozott a magyar származású Etienne Szabóval, a Francia Idegenlégió 13. Fél-Dandárjának (13e Demi-Brigade de Légion Étrangère) parancsnokhelyettesével. Augusztus 21-én összeházasodtak, és a következő évben Violette-t besorozták a Kiegészítő Területi Szolgálathoz (Auxiliary Territorial Service, ATS), amelynek keretén belül egy légvédelmi tüzérütegnél teljesített szolgálatot. 1942 júniusában megszületett a lányuk, Tania, de négy hónappal később, október 24-én Etienne elesett Észak-Afrikában, az el-alameini csatában – így soha nem láthatta a lányát. Violette vigasztalhatatlan volt, miután értesült férje haláláról. Bosszúra éhesen, kapva kapott a lehetőségen, amikor a SOE megkereste őt.

Szinte közvetlenül azután, hogy 1940 júniusában Németország lerohanta Franciaországot, Winston Churchill hozzálátott a SOE (Special Operations Executive, Különleges Hadműveletek Osztálya) megalakításához, azzal a céllal, hogy a szervezet „lángba borítsa Európát”. A SOE ügynökei titkos háborút folytattak a németek által megszállt országokban. Ez magába foglalta a kémkedést, a német katonai berendezések és a szállítási útvonalak rongálását, német tisztek és katonák meggyilkolását. A SOE ezt úgy valósította meg, hogy olyan ügynököket képzett ki, akik anyanyelvi szinten beszélték a németek által elfoglalt országok nyelvét, a képzést követően pedig elküldték őket az adott országba, hogy kutassák fel az ellenállókat, szervezzék, finanszírozzák és segítsék a tevékenységüket.

A SOE-kiképzés során néhány tiszt úgy érezte, hogy hiányzott Violette-ből a kémkedéshez megfelelő temperamentum, és hogy némi nehézségei voltak a kódok használatával (eközben a lány kiváló lövész volt, ő volt a legjobb a saját kiképzőosztályán belül). A kiképzőtisztek az előmenetelével kapcsolatos jelentésekben egy nagyon kalandos és kissé vakmerő fiatal nőről festettek képet. Az oktatóknak a Violette-ről alkotott megfigyelései a titkos műveletekben való esetleges részvételével kapcsolatban az alábbiakban olvashatók:

„Komoly csoda lenne, ha ez a tanuló alkalmas lenne a céljainkra, […] habár jól együtt tud működni a többiekkel, nem tűnik úgy, mintha kezdeményező lenne vagy lennének eszményképei.”

„Nehéz leírni a karakterét: kellemes személyiség, társaságkedvelő, szerethető, aprólékos, alig várja, hogy a kedvünkre tehessen, lelkes [...] Nagyon várja, hogy folytassa a kiképzést, de attól tartok, hogy nem azért szeretne maradni, hogy fejlődjön a tudása, hanem egyszerűen azért, mert élvezi a kurzust, a versenyszellemet, az újdonságokat és az edzettséget [...] Be kell vallanom, ő inkább egy rejtvény számomra.”

Violette Szabó a rövid kémtanfolyam elvégzése után 1944 áprilisában már ejtőernyővel érkezett első franciaországi küldetésére. Louise ügynök feladata az információszerzés, vagyis a Rouen környéki ellenállás lehetőségeinek feltárása volt. Kétszer is elkapta a francia rendőrség, de mindkétszer kimagyarázta magát, s így a nácik által elfoglalt területen teljesített hathetes küldetéséről sikeresen tért vissza Angliába.

Második titkos megbízatása alkalmával lépett újra Franciaország területére, mégpedig a normandiai partraszállás idején. A küldetése során a hátországban működő ellenállás megszervezésében vállalt tevékeny szerepet. Bár a feladatot, a francia ellenállás egyik vezetőjének megszöktetését sikerrel teljesítette, 1944. június 10-én a Gestapo fogságába esett.

Ahonnan nincs visszaút

Szabó Violette-t a Fresnes-i börtönben tartották fogva, de több alkalommal is átszállították a hírhedt Foch sugárúti börtönbe, ahol könyörtelenül kihallgatták. Semmit sem árult el vallatóinak, megtagadta, hogy elmondja azok nevét, akikkel kapcsolatot tartott az ellenállásból, vagy hogy elmondja, mi volt a feladata, a küldetése. Az elfogott ügynökök megkínzása mindennapos tevékenység volt a Foch sugárúton, de hogy Violette-t megkínozták-e fizikailag, arra nincs egyértelmű bizonyíték. Függetlenül attól, hogy érte-e őt fizikai bántalmazás, a lelki kínzást mindenképp átélte: szenvedett a bebörtönzéstől, a többszöri kihallgatástól és az aggodalomtól minden nap, hogy talán az lehet az utolsó.

1944. augusztus 22-én Ravensbrück koncentrációs táborába szállították. Ravensbrück volt az egyetlen olyan nagyobb náci tábor, amelyet kifejezetten nők számára alakítottak ki. A Berlintől mintegy 90 km-re északra lévő, kifejezetten félelmetes hírnevű tábor 1939-ben nyitotta meg kapuit. A táborban a foglyok szörnyű körülmények között „léteztek”. Naponta történtek gyilkosságok, akasztások, a foglyok szenvedtek az éhségtől, a verésektől és a kínzásoktól. A rajtuk végrehajtott orvosi kísérletek is gyakoriak voltak.

1944. október végén Violette Szabót és más titkos ügynököket (Denise Bloch, Lilian Rolfe) áthelyezték a königsbergi táborba. Az itteni körülmények is szörnyűek voltak, a nők hosszú órákat dolgoztak a hidegben egy repülőtér építésén. Violette egyik, egykori fogolytársa gyakran írt a lány szüleinek a háború után. Miután látta a Carve Her Name With Pride című, Violette életéről készült filmet, a következő levelet küldte nekik:

„Meg fogják érteni, miért éreztem döbbenetet, amikor láttam a Violette-ről készült film képeit az oly sok ruhát viselő nőkről – az én szegény drágámnak csak egy kék, térdig érő rövid ujjú selyem ruhája volt [...] így voltunk mi felöltözve, így néztünk szembe a porosz téllel.” (részlet)

A nem megfelelő táplálkozás, a siralmas életkörülmények és a kemény munka nyomorúságossá tették Violette életét, de mindezek ellenére, még ilyen helyzetben is barátokra lelt a börtönben töltött idő alatt. A túlélők szeretettel emlékeztek vissza rá. Rövid életének utolsó útja Königsbergből Ravensbrückbe vezetett 1945 elején. Január végén vagy február elején egy este Szabót, Bloche-t és Rolfe-t kivezették a celláikból. Odavezették őket, ahol a kivégzéseket tartották. A három elítélt nő kézen fogva letérdelt, mialatt felolvasták a kivégzésükről szóló parancsot. Egyenként, egyetlen pisztolylövéssel lőtték őket agyon. Testüket azonnal lecsupaszították és elhamvasztották. Violette Szabó csupán huszonhárom éves volt.

A háborút követően a ravensbrücki túlélők mind elismerően beszéltek Violette Szabó bátorságáról, ugyanúgy, ahogy a SOE-beli kollégái is tették.

Halála után, 1946-ban a francia állam háborús nagykereszttel (Croix de Guerre) tüntette ki, egy évvel később pedig Nagy-Britanniában bátorságáért megkapta a György-keresztet.

Életéről már 1958-ban filmet forgattak, Carve Her Name With Pride címmel.