A következő tanú Valló Dezső 51 éves papírnagykereskedő, budapesti lakos volt.

Az elnök kérdésére elmondja, hogy 1944. november 8-ára virradó hajnalban bevitték a Hűség Házába. Ő kivételezett zsidó főhadnagy volt. Minden kérdezés nélkül azzal kezdődött a dolog, hogy egy feketeinges nyilas letépte karjáról a nemzetiszínű karszalagot és a rangjelzést, majd leütötte fejéről a sapkát és teljes erővel arcul vágta, mondván: „No büdös zsidó, itt vagy! Nézzük csak meg ezt a zsidó főhadnagyot.” Előzőleg már munkaszolgálatos fiamat is behozták – folytatta a tanú – és így tudták meg az én nevemet, amely szolgálati jegyén szerepelt. Mint kísérőnek kimenési engedélyem volt. „Itt a zsidó, no lássuk a jelentkezést!” – mondották és bevittek egy folyosószerű pincerészbe. Ekkor előhozták fiamat. Ajka össze volt verve, orra-szája vérzett és ekkor két pártszolgálatos revolverrel a háta mögé állt s rákiáltott: „Halljuk! Jelentkezz!” A jelentkezési forma a legerkölcstelenebb, a szülői tiszteletet meggyalázó drasztikus szavakból állt.

Ezután bevittek egy másik pincébe, ahol az asztalnál magasabbrangú nyilasok borozgattak. Azt mondták, hogy vessem le a cipőmet, majd rám kiáltottak: „No büdös zsidó, tedd fel a lábadat a székre.” Meztelen talpamat feltettem a székre, mire egy Trucek nevű régi nyilas gumibottal rávert a talpamra. Legalább hatvan ütést kaptam. A másik lábamra szórakozásból puskatussal csaptak le. Ezután bedobtak egy másik pincébe, ahol fiam is volt. Délelőtt 11 óra tájban azután gépkocsin másodmagammal a Radetzky-laktanyába vittek. Bedobtak a fogdába és ott voltam kb. öt napig.

Elnök: Ki volt tanúja ennek a kínzásnak? A vádlottak közül látta valaki?

Valló: Egy volt ott, Csia Sándor, megismertem.

Elnök: Ott volt, amikor önnek a talpát ütötték?

Tanú: Ott. Az ő szórakozásukra történt a produkció?

Elnök: Honnan tudta azt, hogy magasrangú volt a másik kettő vagy három?

Tanú: A viselkedésükből lehetett látni.

Elnök: Felismeri Csia Sándort?

Tanú: A legnyugodtabb lelkiismerettel.