25-én már olyan méreteket ölt a bombázás, hogy karácsony első ünnepének ellenére sem merünk a templomba elmenni. Szomorú ünnepeket élünk át együtt. Összezsúfolva, idegesen, munkával agyonhajszoltan. Apám, anyám és én már október utolsó napjaitól kezdve Kati húgom és férje, Gyurka földszinti, négyszobás lakásában laktunk velük együtt. Első emeleti lakásunkat ugyanis átadtuk a Nemzetközi Vöröskereszt egyik gyermekotthona számára abban a reményben, hogy általa az egész ház területenkívüliséget fog élvezni. A németekkel szemben sikerült két ízben elhárítani betelepülésük veszedelmét.