A világháború után az egyik legfőbb teendő a földreform megvalósítása volt. Az intézkedést az 1945. március 17-én kiadott rendelettel emelték törvényerőre. Kihirdették, hogy a földműveseket földhöz juttatják, és megszüntetik a feudális egyenlőtlenségeket. Mint később kiderült, ez csupán eszközként szolgált a kommunistáknak a hatalom megszerzésére. A Tiszántúli Népszava hasábjain megjelenő, Marosán György által jegyzett propagandacikk így vezeti be az említett rendelkezést.

Az ezeréves per eldőlt. A magyar nép legfontosabb, legégetőbb kívánsága és vágya több száz éves küzdelem és harc után teljesül.

A föld, amelyet vérrel, könnyel és verejtékkel öntözött, a nincstelen parasztság kezébe kerül. A földet most már fel lehet osztani, jogos tulajdonosának kezébe lehet adni. A magyar nincstelen parasztság és törpebirtokosság kezébe.

Nagy nap ez, történelmi nap. A magyar nép napja, amelyen az ezeréves feudalizmus leépítése és felszámolása történik. Forradalmi nap, mert a földosztás maga a forradalom, amely gyökeresen változtatja meg a magyar gazdasági, társadalmi és politikai életet. Mennyi vér, mennyi szenny, mennyi pusztulás és mennyi szenvedés tapad a földosztás forradalmi mozgalmához. Dózsától napjainkig az út kegyetlen volt és véres. Parasztlázadások, polgárháborúk, szabadságharcok, tüzes trón és bitó árnyékolják ezt a harcot. Vérrel és könnyel áztatták a harcok mezejét a nemzet legjobbjai, a parasztok milliói, a nép igazi vezetői, a költők, az írók és az igazi államférfiak. Ezer év óta nem sikerült semmi a nép érdekében, és úgy látszott, hogy hiába küzdenek a Kárpátok medencéjében, a Duna és Tisza között a magyar és a nemzetiségi parasztság és munkásság milliói.

Boldog az a generáció, amelyik megélhette ezt a napot, és tudhatja, hogy a küzdelem mégsem volt hiábavaló.

Ma is a nemzet legjobbjai, a nép hivatott pártjai és vezetői fogtak össze, hogy végre visszavonhatatlanul eldöntsék a nagy pert, becsületesen és igazságosan. A föld a Tiétek, magyar parasztok! A Tiétek az eddigi kitagadottaké, akiket egy évezred bűnös, nép- és nemzetellenes, feudális politikája tett kisemmizettekké.

Ilyen napja ezeréves történelmében még nem volt Magyarországnak! Mert ez a földosztás napja. Az ország élete most lendül igazán pályára, mert most fordul meg igazán a föld. Ez a nagy fordulat, amelynek tanúi és harcos tényezői vagyunk, sírba dönti a feudalizmust, amelynek bűnét csak ezután fogja megírni a történelem. Bűnét, amellyel egy könyvtár fog megtelni. Ez a könyvtár tele lesz egy ezer év óta szenvedő nép fájdalmával. A feudalizmus volt az, amely megakadályozta Magyarországon a haladást, a magyar nép felemelkedését. Emiatt történt, hogy a jobb sorsra érdemes magyar nép ilyen későn lép be a szabad népek és nemzetek sorába. Ez a nép most már helyet foglalhat Európa szabad népeinek családjában. Európa utolsó feudális bástyája dől ma össze, mert Magyarország mindig arról volt híres, hogy a legtovább meg tudta tartani a feudalizmust. Ez a feudalizmus vérrel és vassal küzdött fennmaradásáért, és katasztrófát halmozott a nép és nemzet ellen.

Dózsa parasztjai, Esze Tamás mezítlábasai, Rákóczi kurucai, Kossuth honvédjei és a modern, szocialista ipari proletariátus nem harcolt, és nem vérzett hiába. A véres harc, küzdelem eredménye: a föld ma Dózsa unokái kezébe kerül.

A földosztás napja elérkezett. Az a nap, amelyre ezer esztendeje sóvárogva vár a magyar nép. Nagy nap ez. Mint ahogyan nagy az a generáció is, amely ezt megélte, hogy kiharcolta és végrehajtja véres örökségét: a földosztást, és ezzel a tettével sírba döntheti a feudális reakciót, és megvetheti alapjait a népi, demokratikus Magyarországnak.

A földosztás nagy művében az egész nemzet részt vesz. Megalkotásában is a nemzetet kifejező [Magyar] Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak akarata érvényesül. Ezt szentesíti a kormánynak bölcs, törvényes intézkedése. Az elhatározást most az egyszer az ezer esztendő folyamán először gyors cselekedet követte. Ez az első alkalom, amikor a kimondott szó tetté is válik, és nagyon okosnak és helyesnek tartjuk a [Magyar] Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak és a kormánynak gyors állásfoglalását és cselekedetét, mert hadd lássa ez a nép, hogy véres szabadságharcok kellős közepén is lehet alkotni, és nagy reformokat végrehajtani.

Most majd meg fogja látni a magyar paraszt munkája értelmét. A katona pedig szabadságharcának és küzdelmének célját. Ez a két réteg, a parasztság és a katonaság most már tudni fogja, miért harcol, ki ellen harcol, és mit kell megvédenie. Nem lehetett volna halálosabb csapást mérni a fasizmusra, mint ezzel a földosztással. Ha volt még maradéka és ivadéka a magyar nép között, a földosztás eltünteti ezt. A parasztság és a katonaság lesznek a vitézei, harcosai, megteremtői és megvédelmezői a népi Magyarországnak. Hogy ez töretlenül sikerüljön, ahhoz földet kellett osztani, és ez a földosztás most már kezdetét veszi.

Ez nem egy ember munkája, hanem egy egész népé. Egy olyan népé, amely felszabadulása után az alkotó reformok útjára lép. Nem a szép szólamokban, ünnepi beszédekben jut ez kifejezésre, hanem a nagy átalakulásnak a gazdasági életben történő változások a rugói, és ezért hisszük, hogy Magyarország újjászületése nemcsak a szavakban, hanem most már a tettekben is megkezdődött.

Mi nem félünk attól, hogy ez nem sikerülhet teljes mértékben. Mi nem félünk attól, hogy a nép a földet nem fogja igazságosan elosztani. Mi elég bölcsnek, felkészültnek és elég érettnek tartjuk a magyar parasztságot, hogy – ha kell, – mérnökök nélkül, logarléc nélkül, de spárgával is igazságosan, méltányosan ossza fel a földet. Nem vagyunk kishitűek, mert nagyra hivatottnak tartjuk az ezer év óta szenvedő népet.

A Szociáldemokrata Párt nem követel magának elsőbbséget e téren. Nyolc évtized óta megtette azt – mint az ország legrégibb munkás- és parasztpártja –, amit történeti rendeltetése parancsolt. A Szociáldemokrata Pártnak a legnagyobb elégtétele 1945-ben, hogy az általa szervezett, vezetett és irányított véres parasztmozgalmak vetésének magvai nem hullottak rossz földbe, és hogy az aratás ideje is elérkezett. Mi mást kívánhat egy szocialista párt, mint azt, hogy látja megvalósulni mindazt, amiért nyolc évtized óta – amióta a történelmi szükségszerűség cselekvő politikai tényezővé tette –, szakadatlanul küzdött?

A szociáldemokrata tömegek ma ünnepelnek. Boldogok vagyunk, először nyolc évtized során, mert betakaríthatjuk fáradságos munkánk gyümölcsét. Nemcsak harcoltunk a földreformért, a földosztásért, hanem a földosztás munkájában is részt veszünk. Felelősségünknek, tapasztalatainknak és igazságérzetünknek megfelelően.

A szociáldemokrata tömegek számára a földosztás ténye nagy tanulság… A harc, a küzdelem értelmének a tanulsága. A harcos szocialisták tanulsága, mert minden küzdelem és harc, amely a népért folyik, egyszer a megvalósulás stádiumába lép. Így lettek a szociáldemokrata tömegek a történelem formáló erőivé, és ebben a történelemformáló időben tudja minden szociáldemokrata, hogy a földosztás csak megnyitja a reformok útját, amelynek most már csak a folytatásáért kell harcolni. Az ipar, kereskedelem és a társadalmi élet reformjára gondolunk itt. Egy új Magyarország csak a földosztással fél-Magyarország lenne. Ennek a generációnak, amelyik megérte a reformok megvalósulásának idejét, nagyon sok elvégezni való munkája van még. Most azonban a földosztásé a szó, s mi együtt örülünk és ujjongunk harcostársainkkal, a föld nincstelen parasztjaival.

Dózsa unokái, parasztok! Osszátok a földet! Boldogan, büszkén és igazságosan. Készüljetek megvívni a befejező, döntő nagy csatát, nemcsak a feudalizmus ellen, hanem az őt kiszolgáló fasizmus ellen is.

Egy ezredév tekint le rátok! Múltjában sötét, reakciós és feudalista ezredév. Előttetek pedig egy új ezredév következik, amelynek építő és alkotó munkásai Ti lesztek.

Földet, jogot és szabadságot! – követelte nyolc évtizeden át a Szociáldemokrata Párt. E hármas kardinális követelésből az első most megvalósul: a föld a dolgozó parasztságé lesz. Előre a további harcra, a közös, történelmi program teljes megvalósulásáért.