Így virradt ránk a karácsony. Nagyon sokan voltak a [Vilma királynő úti, a mai Városligeti fasori – a szerk.] templomban – majdnem tele volt. Ágyúdörgés között folyt az istentisztelet, de én nem hallottam semmit beszéd közben az ágyúdörgésből. Még a karácsonyfa alatt a család együtt volt. A család a legnagyobb nemzet- és életfenntartó intézmény. Valóban Isten ajándéka és alkotása. Belőle jön a megújulás. Ajándékokat is tudtunk adni egymásnak. [A] gyermekeim versenyeztek benne egymással. Ádám nagyon kedves volt ajándékával. Már akkor tudtam, hogy Fehérvárnál a nagy áttörés megtörtént. Az ünnepi istentisztelet után Oláh vezérőrnagy mondta ezt. Könnyezve vettünk egymástól búcsút, mert neki mint katonának el kell[ett] mennie. (Pest)

(Szabó Imre a Budapesti Református Egyházmegye első esperese volt.)