Az első magyar női parlamenti képviselő volt. Magát keresztény feministának tartotta, a nemzetgyűlésbe is bejutott Keresztény Női Tábor és az általa alapított Szociális Testvérek Társasága élén állt. Mind a náci, mind a szovjet diktatúrák ellen nem kis bátorságot véve felszólalt: „Csoda, hogy a vörös és barna áramlatok között még fennáll Magyarország” – mondta 1942. januári programadó beszédében. Amikor pedig tettekre volt szükség, részt vett az embermentésben, ezzel közel ezer zsidót életét megmentve. Erről az időszakról szerényen így beszélt: „Elmondhatatlan hálával köszönöm a jó Istennek, hogy megengedte, hogy társaságunk sok tagja, köztük én is, az üldözöttek segítségére lehessünk…” Embermentő tevékenysége előtt tisztelegve 2010-ben a budai alsó rakpart Árpád híd és Margit híd közötti szakaszát róla nevezték el.

Napvilág:

1884. szeptember 18-án született Kassán (ma Szlovákia).

Család, gyermekkor

Szülei földbirtokos családból származtak, apai ágon ősei lengyel nemesek voltak. Hatan voltak testvérek, ő másodikként született. Jómódban nevelkedett, édesapja a Kassai Takarékpénztár helyettes igazgatójaként dolgozott.

Szociális missziós nővérként

Német–francia szakos tanári végzettségével pedagógusi pályára lépett. Farkas Edith munkásnők védelméről szóló előadása mély benyomást tett rá, ezért először a tanítás mellett, majd attól megválva bekapcsolódott a gyakorlati szociális munkába. 1908-ban Farkas megalapította a Szociális Misszióstársulatot, amely egy szociális és nővédelmi területen dolgozó, fogadalmas egyházi szervezet volt. Slachta Margit 24 évesen az elsők között lépett be a Misszióstársulatba. Elkötelezte magát a keresztény nővédelem és a katolikus szociális munka mellett. Országszerte előadásokat tartott, adományokat gyűjtött, szociális iskolát nyitott, illetve újságot szerkesztett.

Az első magyar női parlamenti képviselő

A szociális problémák megoldását – az akkori egyházi vezetéssel szemben – a szervezett szociálpolitika megvalósításában látta. Ennek érdekében a korszakban egyáltalán nem szokványos módon, nő létére politikai pályára lépett. 1918-ban először a Keresztényszocialista Párt tagja, majd a saját maga által szervezett Keresztény Női Tábor vezetője volt. Az 1920-as időközi választásokon a Keresztény Nemzeti Egység Pártjának hivatalos jelöltjeként több mint 50 százalékos győzelemmel Budapest I. kerületének képviselője lett. Mindezt nőként érte el! Ezzel megszakadt az addigi évszázados hagyomány, és Slachta lett a nemzetgyűlés első női képviselője. Felszólalásaiban, indítványaiban központi téma volt a nők helyzete, a szociális kérdések és az általános választójog problémaköre.

Parlamenti képviselői mandátumának átvétele 1920-ban. Kép forrása: http://szocialistestverek.hu/images/stories/margittestver/a%20kpviseli%20mandtum%20tvtele.jpg

A Szociális Testvérek Társaságának alapítója

1922 elején a parlamenti ülésszak végével Slachta sem politizálhatott tovább. Ennek hátterében főnöknőjével folytatott vitája húzódott meg. 1923-ban ugyanis Farkas Edith egy új szabályzatot vezetett be, amellyel addigi életvitelüket és küldetésüket alapjaiban változtatta meg. Ezzel Slachta nem értett egyet. Arra sem kapta meg tőle az engedélyt, hogy ismét indulhasson a Keresztény Női Táborral a választásokon. Az ügyre Slachta és több követőjének 1923 májusában történt kizárása tett pontot. Néhány nappal később Slachta megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, társai pedig megválasztották főnöknőjüknek. A társaságnak négy évtizeden át, 1963-ig volt a vezetője. A testvéreknek Svájcban, Franciaországban és az Egyesült Államokban keresett munkát, hogy előteremtsék a működésükhöz szükséges anyagiakat. Slachta maga is az Egyesült Államokban és Kanadában dolgozott.

Margit testvér Kanadában, 1925-ben. Forrás: www.facebook.com/Szociális-Testvérek-Társasága-143677702329777

Szemben a nácizmussal

1933-ban megalapította a Szentlélek Szövetséget, majd annak lapját, A Lélek Szava címmel. Figyelemmel követte a hazai és a világban zajló eseményeket, így tisztában volt a nemzetiszocializmus veszélyeivel. A Lélek Szava hasábjain írásai jelentek meg a náci ideológiával szemben és a lengyel ügy mellett is. Lengyelország 1939. szeptemberi lerohanása után lengyel menekülteket fogadott be, a Thököly úti anyaházban pedig lengyel pap misézett. Már 1940-ben beadványt írt a munkaszolgálatosok védelmében, 1941-ben pedig a nem magyar állampolgárságú zsidók kőrösmezei deportálása miatt tiltakozott. Ezért nem meglepő, hogy a hatóságok elrendelték „bizalmas és feltűnés nélküli megfigyelését”. Időközben a zsidótörvények által érintett katolikus vallásúak védelmére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület társelnöke lett. 1942-től országszerte úgynevezett világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend erősödjön a hitleri propagandával szemben. Sokszor hangsúlyozta, hogy olyanokkal kell szót érteni, akik kereszténynek mondják magukat, de valójában „materialista újpogányok”.

Az anyaház udvarán Engelbert lelkiigazgatóval az 1930-as években. (Margit testvér középen, a hátsó sorban áll az ajtó előtt.) Kép forrása: www.facebook.com/Szociális-Testvérek-Társasága-143677702329777

Szegváron, 1930-ban. Kép forrása: www.facebook.com/Szociális-Testvérek-Társasága-143677702329777

Embermentőként

Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után az elsők között tiltották be A Lélek Szavát. Ezt követően Margit testvér az embermentést tekintette az elsődleges feladatának. Kiürítette a társaság házait, ahol csak azok a testvérek maradtak, akik az embermentő munkában részt vállaltak. Szolgálatukért nem fogadtak el semmit. Egyszer történt, hogy egy üldözött pénzzel hozakodott elő, őt Margit testvér azzal küldte el, hogy másoknál vásárolja meg magának a menedéket, mivel ők csak Isten nevében fogadják be.

Budapesten különös veszélyhelyzet alakult ki a nyilas hatalomátvételt követően. Margit testvér vatikáni és svéd védelem alá helyeztette a Thököly úti anyaházat, ahol ő is tartózkodott. Mások mellett ott talált menedéket Heltai Jenő író és családja, Fleischer Antal karmester, Radnóti Miklósné, Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia későbbi elnöke, valamint Vilt Tibor szobrászművész. Margit testvér összesen tizenöt városban és faluban helyezte el védenceit, hamis papírokat szerezve nekik. Sokszor volt nyilas razzia az anyaházban, az egyikre így emlékezett vissza a háború után:

„Egy ízben negyvenen hatoltak be otthonunkba. Nagyhangú fickók voltak, elébük álltam. Rút szavakkal illettek, félrelöktek, megütöttek. Mégsem vesztettem el nyugalmamat. Csendes hangon szóltam vezetőjükre: »És azt gondolják, hogy így fel lehet építeni az új világot?« Nyugalmam hatott. Nem bántalmaztak tovább, de negyven embert összefogtak a bujkálók közül, akiket gyanúsnak találtak, vagy akik nem tudták pontosan adataikat. Most a mi felelősségünkre került sor. A vezető kijelentette: »A főnöknő ellen nem emelek vádat, ha megígéri, hogy többé nem bújtat zsidókat.« Földi hivatásomhoz híven, lelkem, hitem, meggyőződésem parancsszavára azt válaszoltam: »Nem ígérem meg. Mi azért jöttünk, hogy az Istent szolgáljuk és az embereket szeressük. Ezentúl is minden alkalmat megragadok, hogy továbbra is azt tegyem, amit eddig tettem.«”

A Svéd Vöröskereszt magyarországi képviselője Valdemar Langlet így emlékezett: „A főnöknő, Margit testvér a leghűségesebb és legrátermettebb munkatársunk volt, aki a szociális téren kivívta magának az elismerést az egész országban. Egyik nap váratlanul felhívott telefonon: Itt vannak… Jöjjön és segítsen rajtunk. Benn a házban teljes felfordulást találtunk: egy nagyobb teremben összezsúfolva síró férfiak, asszonyok, gyerekek. Körülöttük fegyveres nyilas-őrség: pisztollyal, kézigránáttal. Csak Slachta Margit volt nyugodt. Idehívta a Nunciatúráról Msgr. Verolinót is, aki hamarosan megérkezett. Rövidesen Wallenberg is megjelent a Belügyminisztérium utasításával, amely szerint a svéd menlevelesekhez nem nyúlhatnak. Margit testvér mindenkit vigasztalt, lelki nyugalmát egy pillanatra sem vesztette el.”

Slachta Margit. Kép forrása: http://www.hdke.hu/files/image/Slachta_Margit.jpg

A háború után

1945-ben visszatért a politikába: a Polgári Demokrata Párt listáján, pártonkívüli jelöltként került be ismét a parlamentbe. Az 1947-es választásokon már a Keresztény Női Tábor programjával jutott mandátumhoz. A háború után három éven át vehetett részt a parlament munkájában, felszólalásaiban – miközben a kommunisták módszeresen magukhoz ragadták a kizárólagos hatalmat – a jogelvűség, a jogbiztonság és a jogrend kérdésével foglalkozott. 1946-ban elutasította a köztársasági államformát, 1947 tavaszán a hitoktatás szabadságáért mondott beszédet, majd ősszel nyíltan bírálta a Szovjetuniót és Jugoszláviát, amiért hatvan napra kizárták az országgyűlésből. Az egyházi iskolák államosításáról szóló törvény elfogadása előtt, 1948. június 16-án hatalmas vita zajlott az országgyűlésben.

Slachta szenvedélyesen érvelt az ellen, hogy megszüntessék a több évszázados múltra visszatekintő felekezeti iskolákat. A kormánytöbbség azonban kétszázharminc igen és hatvanhárom nem szavazattal elfogadta a törvényt. Slachta – tiltakozásul – a szavazás után nem állt fel a Himnusz spontán eléneklése alatt. (Egy másik magyarázat szerint az eredményt látva teljesen összeomlott, ezért nem is bírt felállni.) Tettéért kétszer fél évre kizárták az országgyűlésből. 1949 januárjától a domonkos nővérek zárdájában rejtőzködött, tartva letartóztatásától. 65 évesen hagyta el hazáját. 1949 júniusában húgával együtt Ausztriába, majd onnan szeptemberben Tóth Etelka álnéven az Egyesült Államokba távozott. Az emigráció első éveiben még próbált aktív maradni, majd visszavonult a politikától. Embermentő tevékenységéért 1969-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet Világ Igaza kitüntetésben részesítette. 90 éves korában, 1974. január 6-án halt meg Buffalóban.