költő, irodalomtörténész, kommunista politikus

A Lederer József néven született politikus a felsőkereskedelmi érettségi megszerzése után Bécsben és Berlinben tanult, de oklevelet nem szerzett. 1918 novemberében részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító ülésén. 1919 őszén, a Tanácsköztársaság bukását követően Bécsbe emigrált, és különböző kommunista folyóiratokban publikált. 1930 végén Magyarországon letartóztatták, később három és fél év fegyházra ítélték. A szabadulása után, 1934 januárjában a Szovjetunióba emigrált, ahol a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának munkatársaként, valamint a nemzetközi Lenin Iskola tanáraként dolgozott. 1944 őszén tért haza, és az Ideiglenes Nemzetgyűlés kommunista frakciójának vezetője lett. 1945 márciusától a Szabad Nép című kommunista pártlap főszerkesztője, majd a párt propaganda- és sajtóosztályát vezette. 1949 és 1953 között népművelési miniszterként működött. 1949 októberében az MTA tiszteleti tagja lett. Az 1956-os forradalom kitörése után Moszkvába menekítették, ám a következő év elején hazahívták, hogy tanácsadóként segítse a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységét. 1958-tól haláláig az Elnöki Tanács tagja maradt. Élete utolsó éveiben József Attila-kutatással foglalkozott. Teljes életrajza a NEB Tudástárában olvasható.