A tisztikar egy részének állítólagos szervezkedéséről számolt be 1945. szeptember elején a magyarországi sajtó egy része, fellépést sürgetve „a demokrácia ellenségeivel” szemben.

Az MTI jelentette, hogy a miskolci VII. honvédkerületnél a tisztikar egy része ez év tavasza óta titkos szervezkedésbe kezdett azzal a céllal, hogy kedvező időpontban a Vörös Hadsereg ellen fegyveresen fellépjen, annak hátában partizánszerű tevékenységet fejtsen ki, s ennek kapcsán a magyar demokrácia megdöntésében közreműködjék.

A kérdéssel kapcsolatban írja a Szabad Nép: „A magyar nép életének e minősíthetetlenül aljas hátbatámadási szándéka is élesen igazolja a demokratikus pártoknak, elsősorban a Magyar Kommunista Pártnak azt a követelését, hogy a demokratikus hadsereg tisztikarának felépítését új alapokra kell helyezni. Kíméletlenül el kell távolítani a honvédségből a reakciós tiszteket, és minél gyorsabban meg kell kezdeni a tisztikar nevelését, elsősorban a munkásság és parasztság fiaiból.”

A Népszava írja: „Nem az első reakciós jelenség ez. A hadseregben, a közigazgatásban százával és ezrével maradtak ott a reakció emberei, akik szervezetten, vagy szervezetlenül, aktívan vagy passzív szabotálással útját próbálják állni a demokratikus átalakulásnak. […] Az ország mai állapotában hazaáruló az is, aki csak egy porszemet is dob az állam gépezetébe. Hazaárulónak pedig nincs kímélet. […] Itt az ideje végre, hogy megtisztítsuk a reakciótól a hadsereget, a közigazgatást és az egész közéletet. Most már nincs kímélet.”

Valóban itt az ideje, hogy a magyar demokrácia végre szigorú, kérlelhetetlen rendszabályokat alkalmazzon a demokrácia ellenségeivel szemben.