kommunista politikus, a magyar politika központi figurája 1945–1956-ban

A Rosenfeld Mátyás néven született politikus a Kommunisták Magyarországi Pártjának 1918-tól volt a tagja, a Tanácsköztársaság idején pedig vezető pozíciókat töltött be, majd emigrált. Az 1924-es illegális hazatérését követően letartóztatták. Egy államközi megállapodás értelmében 1940-ben szabadon engedték, és Vas Zoltánnal együtt a Szovjetunióba kellett távoznia. Cserébe Magyarország visszakapta a cári csapatok által 1849-ben, a szabadságharc végén zsákmányolt honvédzászlókat. A Szovjetunióban a magyar kommunista emigráció vezéralakja lett. 1945 januárjában hazatért, a novemberi választásokat követően pedig miniszterelnök-helyettes és államminiszter lett. A Magyar Kommunista Párt, majd 1948 júniusától a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára, 1952. augusztus 14-től pedig a Minisztertanács elnöke volt. Sztálin halála után, 1953 júniusában a szovjet vezetés utasítására átadta a miniszterelnökséget Nagy Imrének. 1955 áprilisára sikerült kieszközölnie Nagy menesztését, de saját korábbi teljhatalmát már nem állíthatta vissza. Az egyre halmozódó bel- és külpolitikai gondokkal nem tudott megbirkózni, ezért 1956 júliusában leváltották első titkári pozíciójából. A hivatalos magyarázat szerint „gyógykezelésre” utazott a Szovjetunióba, ahonnan azonban soha többé nem térhetett vissza Magyarországra. Gorkijban (ma Nyizsnyij Novgorod) halt meg, hamvait titokban szállították haza. Teljes életrajza a NEB Tudástárában olvasható.