kommunista politikus, nyilas hatalommal szembeni ellenálló, belügyminiszer 1946–1948-ban

Az 1930-as években bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba. 1937-től részt vett a spanyol polgárháborúban, négy évvel későbbi hazatérése után letartóztatták és internálták. 1944-ben az ellenállást szervező Magyar Front egyik vezetője volt, majd ismét letartóztatták. Nyilas kormánybiztos bátyja, Rajk Endre közbenjárására katonai helyett polgári bírósághoz került az ügye. Sopronkőhidáról először osztrák, majd bajor területre szállították, 1945 tavaszán tért haza. 1946 és 1948 között belügyminiszterként tevékenykedett, nevéhez fűződött az egyházi és társadalmi egyesületek feloszlatása, illetve az első koncepciós perek megrendezése. 1948 augusztusában leváltották, majd külügyminiszter lett. 1949. május 30-án koholt vádak alapján letartóztatták, szeptemberben népellenes bűntett és hűtlenség vádjával halálra ítélték, októberben pedig kivégezték. 1955-ben rehabilitálták, 1956. október 6-án ünnepélyes keretek között újratemették. Teljes életrajza a NEB Tudástárában olvasható.