Páter, Ön pap volt. Miért elegyedett a napi politikába?

Nem vettem részt a napi politikában. Isten és ember előtt tagadom a vádat. Közönséges koholmány minden ellenem szóló vallomás.

Páter, miért állít olyasmit, ami köztudomás szerint nem felel meg a valóságnak?... Hiszen filmet készítettek Önről, amikor a gyilkosok élén vezérkedett!

Nem gyilkoltam meg soha senkit. Nem is tudok arról, hogy mások, testvéreim, gyilkoltak volna.

De nézze, Ön egy-két embernek megkegyelmezett. És ezek az emberek is, akik pedig hálásak Önnek, vallják, hogy látták Önt, amikor bikacsekkel verte áldozatait!

(Megnedvesíti kicserepesedett szájaszélét, felnevet, ez a nevetése szemrebbenésnyi ideig tart.) Én csak azért tartozom felelősséggel, amit én tettem. És a lelkiismerettel legfeljebb azért van elszámolni valóm, mert résztvettem letartóztatásokban, vagyonoknak a pártom számára történt elkobzásában, mert tettlegesen bántalmaztam néhány személyt és azért, mert mint a párt által kirendelt szónok, beszédeket tartottam a vésőkig való kitartás érdekében. E beszédem miatt – a mai rend mértékével és törvényével mérve – háborús uszítónak vagyok tekinthető. De egyetlen szó sem igaz abból, hogy én bárkit is meggyilkoltam volna. Egyetlen szó nem igaz abból, hogy én nőket perverz módon tüzes gumival szurkáltam volna, vagy más hasonló kegyetlenkedéseket követtem volna el. Bizonyítsa ezt valaki be nekem!

Aki bizonyítani tudná, meghalt. De különben is, Páter: a bizonyíték a bűnt bizonyossá teszi, de a bizonyíték hiánya még nem zárja ki.

A lelkiismeretem tiszta.

És miben áll a tettlegesség, amit beismer?

Gumibottal… Nem, nem is gumibot volt… Fonott bot volt… és kézzel is… ököllel…

Miért vert?

Volt okom rá. A háborús események gyors iramban torlódtak. A vezetők elmenekültek és mi itt maradtunk a fővárosban, védelem nélkül. Az évtizedek során át belénk gyömöszölt propaganda vérünkké vált. Ez a propaganda úgy mutatta be nekünk a bolsevistákat, hogy a személyes és családi biztonság és főként az Egyház elszánt ellenségeit láttuk csak bennük. A propaganda belénk verte a hitet, hogy a bolsevisták mögött a zsidóság áll. A legvadabb harcok közepette itt álltam ezzel a hittel, elébem kerültek zsidók és én megvertem őket…

Megértjük a propaganda mérgének hatását tanulatlan primitív embereknél! De honnan tudhatott Ön összefüggést látni az Ön elé tűzött egyszerű zsidó férfi, vagy nő és a hatalmas Szovjetunió között?! Hát elhitte, hogy a lábainál kegyelemért zokogó nő hajtotta a Szovjet hadait Sztálingrádtól Budapestig?!

Perszonaliter nem felelős, azt én is tudom. De az idők viharos zajlásában, a propaganda hatása alatt felelőssé tettem a kollektívumot és ennek tagjait bántalmaztam. Egyébként addig soha életemben nem ütöttem meg senkit. 1944 novemberében ütöttem meg az első ember. És akkor elragadott a szenvedélyek vihara. Pedig mindjárt az első esetnél elítéltem magam…

Miért ütötte meg azt az embert novemberben?

Mert zsidó létére tiszti ruhát húzott magára és lopott igazolványt mutatott fel.

Az életét akarta megmenteni. Nem gondolt erre, Páter?

(Közömbös hangon, a megbánás cseppnyi jele nélkül.) Sajnos, megtörtént. Arra az első emberre koncentráltam a hazának már akkor várt bukása miatt érzett elkeseredésemet. Valami elragadott… valami ár.

Ön azt mondja, hogy a bántalmazásoknál nem érezte a kielégülés örömét. Védtelen ember bántalmazásának mélyén szadista ösztönök kielégülése rejlik!

Ilyen perverzitás, szunnyadó állapotban, minden lélekben rejtőzik.

Önben is volt?

Ha volt, csak szunnyadó állapotban. Nem tudtam róla.

Álmaiban sem jelentkezik?

Soha.

Mik voltak kedvenc játékai gyermekkorában?

Szelíd fiú voltam. Labdázni szerettem. Soha nem verekedtem, nem birkóztam.

Sportolt?

Óh, igen. Minden sportban első voltam. Úszásban, atlétikában, első tornász voltam a nyújtón, korláton, első voltam súlydobásban, gerelyvetésben. Az atlétikában tűntem ki leginkább…

Mikor hagyta abba a sportolást?

Rómában, amikor tanulmányaimba mélyedtem.

Hányan voltak testvérek?

Hárman. Én vagyok a legfiatalabb. Egyik fivérem felszentelt pap. Én is, ő is Rómában végeztük a teológiát. Másik bátyám édesapám foglalkozását választotta: gépész.

Melyikük volt a szülők kedvence?

Szüleim egyformán szerettek mindhármunkat.

Vallásos szellemben nevelkedett?

Természetesen. Egész családom vallásos volt.

És összeegyeztethetőnek tartotta papi lelkiismeretével azt, amit tett? Nem is azt, ami miatt elítélték, hanem akár csak azt, amit itt most nekünk elmondott.

Nem tartottam összeegyeztethetőnek. A hazaszeretet bennem a vallásos meggyőződéssel párhuzamosan élt s a viharos hónapokban az előbbi túltengett.

Milyenek voltak azoknak a napoknak az éjszakái, amelyeknek nappalain embert vert?

Nem tudtam aludni. Fájt, hogy embert vertem.

És másnap újra vert?!

Igen. De lelkiismeretemmel ezek a tetteim erős összetűzésbe kerültek.

Gyónt Ön ebben az időben?

Nem egyszer. De mint mondám, a hazaszeretet ezekben a napokban túlharsogta bennem a lelkiismeret szavát, ezért a gyóntató intelmei süket fülekre találtak.

Milyen volt az étvágya ezekben a hetekben? Nem tapasztalt magán ideges tüneteket?

De! Orvosaim két hétre el is tiltottak minden munkától, minden szerepléstől. Idegösszeomlásom volt.

Milyen tünetekkel járt ez?

Teljesen kimerültem. A sok munka…

És a sok bűn?!

…a sok munka kifárasztott. A Zeneszerzők Egyesületében is főtitkár voltam, tanítottam is, papi funkciót is végeztem… szóval összeroppantam.

Mit szólt volna az édesanyja, ha értesült volna az Ön brutalitásairól? (Csend. Hosszú csend.) Mondja, Páter, milyen álmai voltak ebben az időben?

Nem emlékszem…

(Most az kerül szóba, hogy a minorita rend és az esztergomi egyházmegye nyilatkozatot adott ki, amely szerint kizárták a minorita rendből. A Páter amúgy is előreálló alsó ajkát szinte előrefeszítve, egész felsőtestével előredőlve, emelt hangon, mondhatni kigyúlt hangon tiltakozik a minorita rend eljárása ellen és az asztalra csapva mondja: ő pap és minorita szerzetes marad haláláig! Őt szabályszerűen nem zárták ki a rend tagjai közül, őt erről hivatalosan nem is értesítették!)

Mondja Páter, ha az elmúlt időkben valaki, mondjuk, tisztességes író, vagy kitűnő orvos, akit üldöztek, ismeretlenül Önhöz fordult volna és azt mondta volna: felszentelt pap vagy, Isten nyájának pásztora, engem üldöznek, meg akarnak ölni, segíts! Mit tett volna Ön?

(Már újból szenvtelen, szinte közömbös hangon.) Semmit. Nem védhetek meg valakit, akinek bűnösségét az államhatalom mondta ki.

Ezt fogja felelni Páter, Jézus Krisztusnak is, ha ezt a kérdést ő is felteszi Önnek?

(Szaggatott nevetéssel.) Mielőtt meghalok, meggyónok. Ha meggyónok, feloldozást kapok. Ha feloldozást kapok, rendben lesz a szénám, mire a Mi Urunk elé kerülök.

Hogyan alszik, mióta börtönben ül?

Nyugodtan. Nyugtalan csak akkor volt az alvásom, amikor idegeim felmondták a szolgálatot.

Hány éves Ön, Páter?

Harmincnégy. Négy évvel ezelőtt szenteltek pappá.

Szerzetesi, tiszta életet élt?

(Pillanatnyi gondolkozás nélkül.) Igen.

Nem volt ez terhére?

Önök között orvos is van. Az orvos feleljen erre.

Erős volt küzdelme gerjedelmeivel?

Igen. De Isten segítségével lebírtam őket. Önmaga erejéből ezen a téren senki sem fékezheti meg magát.

Milyen betegségei voltak?

Spanyolbetegségben szenvedtem, maláriám volt és gyomorbajom.

Az intenzív részvét érzését ismerte-e?

Az emberi szenvedést és nyomort akartam mindig enyhíteni. Ezért küzdöttem a zsidók ellen. Ők a tőke urai. (Összekulcsolja kezét. Fanatikusan konok a hangja. Olyan megingathatatlan most az egész ember, mint egy élettelen szikla.) A zsidók jártak a napfényes oldalon.

Páter, hallott Ön Auschwitzról? Dachauról? Rawensbrückről? Mauthausenről? Több mint négy millió zsidót és még vagy tízmillió különböző nemzetiségű embert gyilkoltak le!

Nem tudok róla… (Hosszú csend.) Embertelenség, lehet… (Hosszú csend.)

Gázzal pusztítottak százezreket, halálra éheztettek nőket, csecsemőket, elégettek milliókat!

Lehet… (Csend.) Sajnálatos…

Nem is hallott ezekről a rémségekről?

Hogy hallottam-e? (Hosszú csend.) Megengedem.

Nem érzi szükségét, hogy e rémségek hallatára most felháborodjék?

(Halk nevetés.) Mit csináljak? Menjek a falnak?

Szociológiai könyvet olvasott-e?

A Mein Kampf-ot Rómában. Teljesen meggyőzött.

Olvasott-e szocialista könyveket?

Nem.

Hány nyelven beszél?

Magyarul, németül, olaszul.

Olvasott-e Hitler- vagy Mussolini-ellenes könyvet?

Nem. De hallottam róluk.

Mi a véleménye a kitért zsidókról?

Ha igazán hisznek és keresztényül élnek…

Mint például Ön, ugye Páter?

Igen. Ha a keresztény hitelvekben igazán hisznek és élnek, akkor üdvözülnek. Ha nem, odakerülnek, ahova valók!

Ha újra kezdhetné életét, mindent újból végigcsinálna?

Hát nem egészen… nem! Nem bántalmaznék többé embert…

Csak ennyi revíziót tartana?

Csak ennyit.

Páter, szereti Ön a szenvedőt?

Csak ha igaztalanul szenved.

Az Ön áldozatai közül egyik sem szenvedett igaztalanul?

Lehetséges, hogy volt köztük…

És Ön igaztalanul szenved?

Részben igaztalanul.

Ki szenvedett igaztalanabbul: Ön-e most, vagy az áldozatai a múltban?

Én.

(Feláll. Hatalmas szál ember. Széles vállú, atléta mellű. Összeüti bokáját. Megbiccenti fejét. A börtönőr szuronyának hegye sem éri el a fejét, ahogy mennek ketten, kifelé, fel a siralomházba.)