A legtöbb háborús bűnös azt állítja, hogy kommunista, de legalábbis szocialista volt. Tetteik után nem kell szót vesztegetni, hogy mik voltak valójában. De Kassai-Schallmayer Ferenc – Szálasi nemzetvédelmi és propagandaminisztere – az egyetlen közülük, aki valóban szocialista volt. Illetve valóban tagja volt éveken át a Szociáldemokrata Pártnak. Pszichológiai szempontból tehát kétségtelenül az a legérdekesebb kérdés: hogyan, milyen úton s milyen rejtett vagy nyílt hatások befolyása alatt jutott el szocialista mivoltából az őrjöngők körébe. Próbál is felelni erre a kérdésre. Mint ahogy minden kérdésre próbál felelni, szívesen, sőt: örömmel. Feleleteinek végeérthetetlen árjából olykor ki is lehet meríteni gondolatait. De a legtöbbször úgy áll az ember szavainak szakadatlanul s bőven zuhogó sorában, mint útvesztőben, mindenfelé utak nyílnak, de nincs semerre út, amely kifelé vezet. Egyetlen pillanatig sem gondolkozik a feleleten, legyen bármily komplikált a kérdés. Nyomban megindul szavainak zuhataga, az egyik bonyolult mondat belebonyolódik a másikba, az egyik zavaros gondolatsor belekuszálódik a másikba, megállás nélkül; mintha egy automatagépet megindítottunk volna, bedobtuk a kérdést, a résen zuhog a felelet. Cikornyás szavak ornamentikája komplikálja még nehezebben követhetővé gondolatainak körforgását. Nyilas gőz és szocialista tisztánlátás, a propaganda szajkózása és szervezett munkás fegyelme, vakság és süketség a legvilágosabb jelenségekkel szemben és józan realizmus. Minden úgy forr, kavarog, fölhabzik, keveredik, sistereg, hullámzik a feleleteiben, mint ezer összekotyvasztott étel egy fazékban, amely alatt az egész kályha lángokban áll. Folyton beszél, szakadatlanul folyik ajkáról a szó, könnyen és örömmel beszél, nem gondolkozik. A szó nem arra való ajkán, hogy elleplezze gondolatait, hanem hogy felfedje gondatlanságát. Magas homloka van, pápaszemet hord. Nincs semmi kirívó rajta, semmi jellegzetes. Fekete térdnadrágot visel, fekete csizmát. Két és fél órát beszéltünk vele. A kérdések ebből összesen nem vettek el öt percet. Amikor véget ért a beszélgetés s mennie kellett vissza cellájába, az ajtóból még visszafordult. Még mondani szeretett volna valamit. Egy körmondat talán, egy öt percig tartó körmondatot „a szociológia alapelemeinek küzdelmes létéről a kapitalista világrend épületének árkádjai alatt…”

(Néha megsimítja kis bajuszát szabályos vonású arcán.) Negyvenhárom éves vagyok. Kassán születtem. A családi nevem: Schallmayer. Apám katonai számvevő volt. Szüleim nem élnek. Szívbajban halt meg mind a kettő. Két testvérem van. Én magam nyomdász voltam, utoljára a Rigler Testvéreknél dolgoztam. Mérnök akartam lenni. (Kezét dörzsöli.) Érthető, konstruktív lelkületű ember lévén…

Viszont mégsem lett mérnök, hanem propaganda és nemzetvédelmi miniszter. Úgy látszik, mégsem konstruktív lelkületű…

Lehet. (Mosolyog, mint aki nem akar vitatkozni.) Budapesten jártam iskolába. De nagybátyám családjánál nem bírtam elviselni az atmoszférát, nem szerettem a magyar középosztály életmódját. (Nem ilyen egyszerűen beszél, mondatainak se vége, se hossza, reprodukálhatatlanul cikornyásak, zavarosak.) Nagybátyám azt mondta: kár tanulnom, úgysem lesz belőlem semmi, legfeljebb iparos. Már akkor utáltam a középosztály természetellenes sznobságát. Barátokra akadtam, akik szegény szülőktől származtak, elmesélték nekem, milyen nyomorban élnek és én rádöbbentem a gazdagok és szegények világa között fennálló áthidalhatatlan különbségekre… (Válaszainak csak lényegét adjuk itt vissza, mondatainak kavargó és szakadatlan körforgását nem lehet papírra rögzíteni.)

Szülei milyen nyelven beszéltek?

Nagyanyám szlovákul, szüleim részben szlovákul, mint magyarul.

Milyen nyelven álmodott gyerekkorában?

Szlovákul. Lelki diszpozícióm is inkább szlávos. Ha komplikáltabb gondolataim támadnak, akkor ma is inkább szlovákul gondolkozom.

Szerelmi életében szlovákul mondott becéző szavakat?

(Elhárító mozdulat.) Sehogysem. Szerelmi életemben nem ismertem a szentimentalizmust. Frigid voltam…

Hány osztályt végzett?

Négy osztályt a középiskolában. Kedvenc tantárgyam a történelem volt. 1919-ben – 16 éves koromban – már öntudatosan és teljesen szocialista voltam. Megszöktem az iskolából és önként beálltam a Vörös Hadseregbe. A ruszinszkói őrgárdában szolgáltam. Mint rajparancsnok résztvettem a harcokban is. Már akkor is, azóta is rengeteg veszélyt úsztam meg, sohasem féltem a veszélytől. Mindig közömbös voltam a veszéllyel szemben. Soha sem volt félelmi érzetem, sem semmiféle szorongásom.

Sportol?

Soha. Mindig irigyeltem a sportolókat. Síelni szerettem volna mindig… tele voltam irigységgel a síugrók iránt. Síugró bajnok szerettem volna lenni. De nem volt hozzá sem idő, sem alkalom. A hosszútávú úszást is szerettem, mert erő és kitartás és fegyelem kell hozzá, de nem tudtam soha komoly eredményt produkálni. Vitorlázni is szerettem volna, sosem sikerült. Ez mindig fájt… A birkózást, a boxolást nem szerettem. A kommün után hazamentem Kassára, beálltam lakatosinasnak. Tudatosan választottam ezt a pályát, a munkásosztályhoz akartam tartozni, hogy átéljem szenvedéseit. Kassán megalakítottam a szocialista ifjúmunkások szervezetét. Ennek a vezetője lettem, sokat küszködtem, sokat dolgoztam az ifjúmunkások érdekében. Emiatt összevesztem a főnökömmel is, kidobott és szakmát változtattam: nyomdász lettem.

Imponált önnek a katonai fegyelem, a drill, a katonás bátorság, az úgynevezett strammság?

Nagyon. Mindig vonzott a rend, a fegyelem, a szabályosság. De a művészet is nagyon érdekelt, voltak művészi hajlamaim…

Például?

Festészet, szobrászat… A szakmámban is művészi tökélyre vittem, főként az ólomvésésben.

Mit olvasott?

Főleg történelemkönyveket. Nagyon sokat olvastam. Szemléletemet Málnási könyve stabilizálta, a „Magyar nemzet őszinte története”. De olvastam Eckhardt, Hóman, Pethő, Asztalos, H.G. Wells, Marczali történelemkönyveit. Napóleon élete rendkívül érdekelt, elragadott a karrierje.

Budapesten bekapcsolódott a pártéletbe?

Igen. A Szociáldemokrata Párt VI. kerületi szervezetének voltam tagja. A Kassák-féle irodalmi körnek is egyik tagja voltam. Állandóan olvastam szociológiai könyveket, Marxot, Engelst. Meggyőződéses marxista voltam. Mondhatnám hitbuzgalmi lendülettel képviseltem a marxizmust, amelyet teljesen magamba szívtam.

A szülői ház antiszemita volt?

Nem. Az elemi iskolát Máramarosszigeten jártam. A második elemiben nem volt hely, csak a zsidó hitközösség iskolájában. Oda írattak be. Én voltam az egyetlen keresztény. A fiúk állandóan csúfolódtak velem. Lenéztek, kiközösítettek, zsargon nyelven suttogtak rólam, hátam mögött összesúgtak és a nyelvüket rámöltötték. Amikor aztán a harmadik elemit más iskolában jártam és valamit nem tudtam, a tanító rögtön rám szólt, hogy azért nem tudom, mert zsidóiskolában jártam ki a második elemit.

Vallásos atmoszférában nevelkedett?

Nem. Szüleim sem voltak vallásosak, én még kevésbé.

Mi volt az oka annak, hogy marxistából nemzetiszocialista lett?

A marxizmus szellemében a munkásosztály követeléseit olyan vonalon kell érvényesíteni, amely a legrövidebb és a legjárhatóbb utat nyújtja a cél felé. (Ezt a mondatot például a cikornyás szavaknak olyan zuhatagával fejezi ki, hogy alig lehet kihámozni az értelmét.) Nemcsak haladni akartam a cél irányában, hanem el akartam érni. A pártban állandóan letorkoltak, megfenyegettek, hogy kizárnak, ha folyton lázadozok, a nyomdász szakszervezet vezetője például egyszer megfenyegetett, ha tovább is renitenskedem, ki fogja a talajt csúsztatni a lábam alól. Kifogásoltam, hogy paktumot kötöttek a Bethlen-rendszerrel, bizonyos jelenségekkel szemben nem fejezték ki elég konokul álláspontjukat, a párt szerepét letompították, félreállottak, az 1930-as évektől kezdve a munkásmozgalom teljesen eltespedt, láttam az erőtlenséget, láttam, hogy nem képesek megdönteni a feudális-kapitalista rendet… (Szinte megállíthatatlan szavainak zavaros árja.)

Kellemes Önnek ezekről a dolgokról beszélni? Mert nagyon lelkesen beszél!

Igen. Nagyon. Soha nem értettek meg. Remélem Önök megértenek… A szocialisták kommunistát láttak bennem, most pedig mint háborús bűnös ülök itt, pedig a háború megindításában és folytatásában semmi részem nem volt. 1938-ban mint kommunistát ítéltek el kétévi fegyházra. Kitöltöttem a büntetést, azután internáltak. Most pedig mint háborús bűnös… Pedig akkor már, amikor mint kommunistát ítéltek el, a Nyilaskeresztes Párt tagja voltam. Már 1938-ban beléptem.

Ha nem volt megelégedve a Szociáldemokrata Párttal, miért nem csatlakozott a kommunisták illegális mozgalmához?

Mert nem láttam pillanatnyilag gyakorlati értelmét. (Egyre zavarosabb mondatok következnek, már az értelmüket is nehéz kihámozni.) Egy nagy társadalmi különbség igenlésével kell szerintem a harcot nyíltan folytatni… Nekem keret kellett a reakció elleni harc áldozatvállalásához… Így jutottam el Csoór Lajoshoz, felajánlottam, hogy megszervezem a Népakarat Párt budapesti szervezeteit. Mónus Illés figyelmeztette a parlamentben Csoórt, hogy az áldozatkészség megbízhatatlan ember teljesítési vágyát takarja… Erre Csoór elbocsátott. Garbaival, Róbert Oszkárral sűrűn leveleztem. Megírtam, hogy a szocialista pártok vezetését a nemzet egyetemességévé kiszélesítve kell átformálni… Ebben az időben hallottam először Szálasi nevét. Azt mondták, halálosan komoly és elhatározott állásfoglalása van a fennálló társadalmi renddel szemben. Az Új Munkás című lapjában benne találtam a szocializmusnak egymásra épült kérdéseit… Felkerestem őt három forradalmárral, megismertem forradalmi felkészültségű és dinamikájú felfogását… Roppant nagy hatással volt rám, hogy akad Magyarországon egy ember, aki elveiért könnyen és nyugodtan a börtönbe megy…

Mi volt az első impressziója Szálasiról, amikor szembekerült vele?

Én praktikai módozatait figyeltem, a mozgalom stratégiai alapjait, amelyeknek célja a reakció gyengítése volt…

A zsidóságról beszéltek akkor?

Nem. A zsidóság problémája előttem Magyarországon tisztára szociális probléma. Vannak proletár zsidók, vannak kapitalista zsidók. A gazdag zsidóság támogatta a Horthy-rezsimet. Lőw Immánuel például már Szegeden megáldotta a szegedi gondolat zászlaját. A gazdag zsidók és a Horthy-rezsim kitűnően megfértek egymás mellett. A szegedi gondolat Magyarországon a legnagyobb elnyomást okozta és biztos vagyok benne, hogy a mai Magyarországon is megpróbál kibújni a zsákból, ahova begyömöszölték. A szegedi gondolat a gazdag zsidók kezébe adta a gazdasági őrhelyeket és a zsidók cserébe a legnagyobb mértékben támogatták a szegedi gondolatot. Egyes nagyzsidók és lapjaik sokszor émelyítő módon hízelegtek Horthynak. Nekem mindegy volt, hogy a reakció várát kívülről, vagy belülről ostromlom-e meg, a fontos számomra az volt, hogy minél előbb ledöntsük…

Normális embernek tartotta Szálasit?

Nem tudom, hol kezdődik az abnormalitás és hol végződik a normalitás.

Mit tartott Hitlerről?

A német akarat kifejezését láttam benne, aki megtalálta a szükséges népi alapokat. A Mein Kampf-ot politikai pamfletnek tartottam, nem túlságosan hatott rám. (Kérdés nélkül.) A zsidó kérdés számomra sosem volt érdekes. Inkább kellemetlenül érintett, mert mindig gyanítottam, hogy mögötte bizonyos reakciós körök húzódnak meg.

Mit gondolt, hogy fog végződni a háború?

A háborút világnézetek összecsapásának fogtam fel. Kompromisszumos békében hittem a Szovjettel. Véleményem szerint a háború még nincs eldöntve… A német győzelemben egyébként egészen 1945 januárjáig hittem.

A szocializmus – megállapításai, szelleme és erkölcse folytán – a legközelebb áll az emberi szenvedéshez. Hogyan lehet az, hogy Ön, az egykori szocialista, olyan rendszer szolgálatában állt, amely minden idők legborzalmasabb szenvedéseit zúdította az emberek millióira?

Forradalmi állapotok között mindi elpusztulnak az ártatlanok és szenvednek milliók.

Tudja Ön azt, hogy elvbarátai 15 millió ártatlan és fegyvertelen embert gázkamrákban és halotthamvasztókban megöltek?

(Éppen olyan folyamatosan és éppen olyan cikornyás körmondatokban, mint bármely más kérdésre: ) Ezt nem tudtam. Csak Salzburgban tudtam meg. Ha tudtam volna, nyomban passzivitásba vonultam volna. Egyébként miniszterségem alatt tulajdonképpen passzivitásban voltam. Nem tetszett nekem a koalíció és a hadihelyzet nem adott lehetőséget a reformok megvalósítására.

Azt sem tudta, hogy az Önök uralma alatt mi történik Budapesten? Az utcákon? A gettóban? A Dunaparton? A védett házakban?

Nem tudtam. Pletykákra, mint felelős miniszter, nem hallgathattam.

Mit csinálna, ha kiszabadulna?

Csak akkor akarok szabadlábra kerülni, ha folytathatom forradalmi szolgálatomat. Ha nem, inkább a halál.

Ön hogyan határozná meg az áruló fogalmát?

Horthy Miklós. Ő 25 éven át elárulta a magyar népet.

De a fogalmat hogyan határozná meg?

Bizalmas viszonyban lévő két embernek viszonyát megszakítva, az egyik titokban, vagy nyíltan kiszolgáltatja a bizalmas viszony ideje alatt a partneréről nyert bizalmas értesüléseket egy harmadiknak.

Ön nem árulta el a Szociáldemokrata Pártot?

Nem. A Párt kizárt engem tagjai közül.

És Ön kiszolgáltatta a Pártban szerzett értesüléseit a Nyilaskeresztes Pártnak?

Miféle bizalmas dolgai lehettek a Szociáldemokrata Pártnak? Nem, én semmiféle tudtam meg, tehát nem is szolgáltathattam ki a Nyilaskeresztes Pártnak. Én a Nyilaskeresztes Pártban is csalódtam. Ebbe a pártba sem lépnék be még egyszer. Ezt a pártot felhígította a magyar középosztály.

A családját szereti?

(Hosszan gondolkozik, most először.) Feleségem van. Nincs gyerekem. Nem is akartam gyereket. Tudtam, hogy az utam börtönökön át visz. Szeretem a feleségemet… Nem ismerem a szerelmet. Nyomdász vagyok. Forradalmár… A vallást sosem gyakoroltam. Nem gyóntam soha.

Bűne van?

Masszív bűnöm nincs. Ezért lelkiismeretfurdalásom sincs.

Azért sem, mert az „Összetartás” egyik szerkesztője volt?

Azért sem. A sárga csillag és a gettó a jobboldal áhítozása volt. Én nem szimpatizáltam ezekkel a rendelkezésekkel. Az „Összetartás”… Hát bizony az ésszerűség akkor már felbomlott. Mert forradalmi állapotok között mi a célszerűség? A bomló társadalmi struktúra roppanásai között olyan utak ösvényén haladni tova, amely a materialista tudás és szemlélet…

(És beszél, beszél. Szavai között szemvillanásnyi ideig tartó szünet sincs. Nem kontrollálja magát, nincs kritikája sem másokkal, sem önmagával szemben. Amikor búcsúzunk, szinte kényszeredetten hallgat el. Halkan összecsapja csizmáinak sarkát, meghajol és lehangoltan távozik.)

A pszichoanalitikus megjegyzése

Szociálpszichológus részére kétségtelenül a legérdekesebb probléma. Nem egészen rövid ideig és nem egészen jelentéktelen szerepe volt a szocialista mozgalomban. És átment azokhoz, akik minden közösségellenes gerjedelemmel salvus conducust [menlevél – szerk.] adtak, ha szocialistát kellett megkínozni, vagy megölni. Német és szlovák keverék, csepp magyar vér sem folyik az ereiben. Méhely Lajos vér- és fajelmélete szerint a magyarság fajképének ellenképlete, de szemléletét mégis Málnási könyve, „A magyar nemzet őszinte története” stabilizálja és hungarista lesz.

Marx és Engels eszméit érti, de nem érzi, Málnási, Méhely, Szálasi ideáit érzi, de nem érti.

A polgárok sokszor értik a szocializmus tanításait, de, mert nem érzik, félreértik. A proletariátus egy része sokszor csak érzi és mert nem érti a marxizmust, adott történelmi fordulatnál előfordulhat, hogy kollektíve hátat fordít a korábban lelkesítő ideáknak, amelyek csak lelkesítették, anélkül, hogy értelmét is betöltötték volna.

Előadása egy hasonlatot idéz fel: mintha modern csőbútorokat neobarokk díszítéssel látna el a bútortervező. Ilyen Kassai ideológiája. És ő mégis kényelmesen ül ebben a bútorban, illetve ebben az ideológiában. Vagy ha nem is kényelmesen, de önmaga számára kellemesen. Kereste a mártíriumot és Szálasiban is az állítólagos „mártíromság” hatotta meg. Mindenesetre szokatlan, ha egy mártír síugróbajnokságról álmodozik. De tekintetbe kell venni, hogy a síugrásnál is igen nagy az esés kockézata.

A gyermekkorában a zsidó vallású osztálytársaitól elszenvedett sérelmekért az antiszemita organizációban való részvétellel állt bosszút. A szocialista közgazdaságtan és történelemszemlélet tudományos világnézet. Aki ezt a világnézetet vallja, biztosan áll a lábán és hatalmas töltésre fektetett vágányokon halad ideológiai vonatja. A szükségesnél kevesebb tudás, vagy a tudás mellett túlságosan sok egoisztikus érzelem azonban feláztatja a töltést, a vágány elszakadozik és a korábban a vágányon biztonságban haladó vonat kisiklik és lezuhan a töltésről.

A cél maradhat, de az utat Kassai elveszítette. A szavak dzsungelében elvész a fogalmazás. Az útvesztőben elvész az út.