Világító eszközeink kifogytak. Felmentem a lakásba, és lázas munkával egy dinamógépemre kézi hajtást szereltem, hogy legalább kisegítésképp pillanatokig legyen fényforrásunk, és ne pazaroljuk minduntalan a gyufát. Babykához újból orvost hívtunk, de szerencsére nem konstatált komolyabb betegséget.

Budapest órái meg voltak számlálva. Azt beszélték, hogy minden katonai felmentés érvényét vesztette, és falragasz útján minden fegyverfogható férfit behívtak a kaszárnyákba. Sejtettem, hogy én sem bujkálhatok már tovább az óvóhelyen, hanem előbb-utóbb meg kell válnom családomtól, és a háború elsodor magával, úgy, mint annyi szerencsétlen más férfit is.

Összecsomagoltam hátizsákomba a legszükségesebb holmit, számolva egy esetleges hadifogságba jutás lehetőségével is, amikor hosszú évekig távol lennék családomtól. (Buda)