Erős ágyútűzre ébredtünk, a ház mellett felállított ágyúk minden lövése megremegtette a falakat, mintha csak a házat érték volna találatok. Az oroszok bevették magukat a Florida-házba, és a felmentő seregek csak nem jöttek felmentésükre. Néha kimerészkedtünk az utcakapuba. Láttuk amint a 7,5 cm-es ágyút elsütötték bedugott füllel, kitátott szájjal. Egyet-kettőt lőttek, azután ponyvával letakarták az ágyúcsövet, és bementek a szomszéd házba melegedni. Időnként egy-két harcikocsi dübörgött végig az Olasz fasoron, pár lövést adott le, azután visszacammogott a Széll Kálmán tér irányába. Az élelmiszerkészletek veszedelmesen fogytak, a háborús állapot pedig állandósult, ki tudja meddig elhúzódhatnak még a harcok.

Elrendelték a közös főzést. Összeírták a házban található készleteket. Meghatározott mennyiségű lisztet, babot, borsót, burgonyát, zsírt kellett családonként leadni, és ezért naponta egyszer meleg egytálételt kaptunk. Tüzelőt is le kellett adni, és később az elhagyott lakások készleteit is lefoglalták a közösség részére. A fürdőkádakban tárolt vizet és jeget szintén a konyhában főzték el, és forralva mint ivóvizet fogyasztottuk. (Buda)

Közreadja: Tamási Miklós. Beszélő, 2009/2. 55–56.