P. Erdélyi házfőnök mondja el, mily keserves állapotban érkeztek ide azok a magyar hadifoglyok – 56 –, akiket tegnap este hoztak a szegedi Csillagbörtönből lesoványodva 30 kg súlyig, ruhátlanul, elgémberedve, kivetkőzve emberi formáikból. Amikor a makóiak ki akarták hozni őket a börtönből (ahol kis lyukakban 50–60 ember egymás hátán szorongott, megüvegesedett szemekkel, réveteg tekintettel), nem akarták [el]hinni, hogy magyar földön, és Szegeden vannak! Borzasztó, hogy így nem törődnek véreinkkel. Ha – mint mondják – az oroszok nem engedik a magyarokat, hogy véreinkhez férkőzhessünk, a hatóság erre használja fel befolyását, és ne a vidék kommunizálásába, ahol dúskálkodnak a rendőrségi közegek. Ajánlottam, hogy a volt tüdőgondozói nővéreket a kórházból rendeljék vissza ezeknek a szegény betegeknek ápolására, mert az önkéntes világi ápolónők nem bírnak ilyen esetben megfelelni. (Makó, Csongrád megye)