A nagyváradi püspök az 1944. szeptember 25-én kelt köszönőlevelét a szovjet és román támadás miatt nem tudta elküldeni a hercegprímásnak, aki Fiedler Istvánt korábban annak ötvenéves papi jubileuma alkalmából köszöntötte. Amikor a postaszolgálat újraindult Nagyváradon, Fiedler püspök a következő utóiratot fűzte a levélhez:

„A levelet a posta már nem fogadta el. IX. 25-én délután az orosz hadsereg megtámadta [Nagy]váradot. A hely, ahol Eminenciádat fogadtuk, és a Nagymise volt, orosz kezekbe került. A Körös hídjait a magyar honvédség megvédte, majd német segítséggel visszaszorították az ellenséget. Azóta [az ellenség] ismét a város elé tolakodott, de sikerült – heves harccal – visszaűzni. Azóta mindennap ágyúzás, többször repülőgépek támadása nyugtalanítja a lakosságot. IX. 25[-én] és 26[-án], aki csak módját ejthette, elmenekült. A város villany és víz nélkül maradt. A hivatalok nem működtek. IX. 30-án [a] honvédvezérőrnagy vette át a város kormányzását. Most már van villany, víz, a hivatalok is mérsékelt személyzettel működnek. […] Sok a partizán. Sok halott volt. A rezidencia tetőszerkezetére és az udvari kapu elé ágyúbomba esett. […] Ma már megindult a postaforgalom. Sietek köszönőlevelemet elindítani. […] A püspöki hivatal, a káptalan, a plébánosok nem menekültek. Egy kanonok (Bartos) és néhány fiatal pap a régi magyar határ felé indult, mert attól tartottak, hogy a románok őket mint magyar állampolgárokat internálni fogják.”

Fiedler István püspök