Nagykáta neve a második világháború idején sokak számára egyet jelentett a háború borzalmaival – számos munkaszolgálatos meghurcolása, halála köthető a településhez. Az ebben a faluban működő tábornak volt a vezetője, „főhóhérja” Murai (Metzl) Lipót, akinek kegyetlenségéről 1945 tavaszán több cikk is beszámolt. Nagykátán raboskodott többek között Örkény István, és innen indult munkaszolgálatosként a halálba Rejtő Jenő is. Murait később kötél általi halálra ítélték, és kivégezték.

Nagykáta egy óra gyorsvonaton Budapesttől, de aki 1942-ben és [19]43-ban hátizsákkal és bakancsban vonatra ült a Keleti pályaudvaron, hogy bevonuljon Murai alezredes táborába, az nem érkezett többé vissza Budapestre. Nagykáta volt az előszobája Murai alezredes ukrajnai poklának. A faluban még ma is borzadva mesélnek a munkaszolgálatosok drótkerítéssel körülvett táborának életéről.

Murai Lipót alezredes volt a parancsnoka a nagykátai kiegészítő [parancsnokságnak]. Ide hívták be a budapesti munkaszolgálatosok nagy részét abban az időben, amikor a munkaszolgálat egyet jelentett a halállal. Murai alezredes a fasizmus szerencsétlen áldozatai ezreinek ízelítőt adott az ukrajnai táboréletből. A munkaszolgálatosokat elzárták a külvilágtól, ahogy beléptek a tábor kapuján, meghaltak [a] családtagjaik részére. A táborban ütötték-verték, kínozták, éheztették és kirabolták őket.

Murai alezredes dús fantáziájában egyre-másra születtek meg a szadista ötletek. A tábor területén egy kút volt például, de a kútból nem lehetett vizet meríteni, a vizet előbb gödörbe kellett önteni, csak onnan meríthettek, ihattak a munkaszolgálatosok. Murai kiadta a parancsot, hogy Nagykátán nem szabad egyetlen házba sem befogadni budapestieket, nehogy a szerencsétlen munkaszolgálatosok hozzátartozói véletlenül megpillanthassák a rabságba hurcolt apát vagy férjet. Azokat a falubelieket, akik dacoltak Murai alezredes perverz és kegyetlen rendelkezéseivel, megverték, bebörtönözték vagy internálták.

Murai keze alatt gyűltek össze az ukrajnai halálszázadok. Sokan megkönnyebbülten léptek fel a marhavagonba, amikor elindulhattak a fasiszták távoli mészárszékére. Murai alezredes poklából szabadulni bármilyen áron is megváltás volt, legalábbis úgy gondolták Nagykáta szerencsétlen munkaszolgálatosai.

Murainál ugyanis nem volt kímélet. Súlyos betegeket addig dolgoztatott, amíg összeestek, a kimerültségtől lerogyott munkaszolgálatosokat véresre verette, és külön előadásokat tartott az amúgy is vérgőzös fasiszta szellemben nevelt munkaszázad-parancsnokoknak és „keretlegényeknek”, hogy a munkaszázadokból senkit sem szabad élve visszahozni a harctérről. Ezt a parancsot azután tőlük telhetően be is tartották Murai úr pribékjei.

Később Murait le kellett váltani a nagykátai kiegészítő [parancsnokság] éléről. Egyre-másra érkeztek ellene a feljelentések, hogy panamázik, és nagy összegeket fogad el áldozataitól: a munkaszolgálatosoktól. A szegényeket véresre verette, és a halálba küldte, a gazdagokat viszont busás összegekért leszereltette. Egy ideig őrizetben is volt a Margit körúton, de azután – noha súlyosan terhelő bizonyítékok merültek fel ellene a nyomozás során – a fasiszta rezsim szabadlábra helyezte, és az eljárást megszüntették. Murai alezredesnek olyan nagy érdemei voltak a munkaszolgálatosok tömegirtása terén, hogy holmi megvesztegetésért, panamáért nem lehetett kettétörni karrierjét.

Murai volt a parancsnoka a tápiósülyi tábornak is, ahol a szocialista bizalmiak halálszázadát gyűjtötték össze. Murai közvetítette a század parancsnokához és altisztjeihez a fasizmus parancsát: a szocialisták büntetőszázadából egyetlenegy embernek sem szabad életben maradnia. Az ő parancsa következtében halt meg Braun Soma, Linhardt Antal, a Népszava kiadóhivatali igazgatója és a budapesti és környéki gyárak bizalmi férfiainak egész sora.

Murai alezredest a napokban elfogták Budán, és így rövidesen népbíróság elé kerül. A nyilvánosság tudomást szerezhet majd gaztetteiről, és ezek révén a korrupciónak, szadizmusnak arról az orgiájáról, ami a munkaszolgálat nyomán burjánzott fel. A munkaszolgálat hű tükre volt az erkölcstelen fasiszta rezsim arculatának: 1940 óta egyre fékevesztettebb dühvel vetették rá magunkat a Murai alezredesek a pénztelen munkaszolgálatosok ezreire, halálra kínoztatták őket a harctéren, de ugyanakkor megzsarolták a gazdagokat. Murai, a nagykátai siralomház főhóhér[j]a elöl járt a fasiszta erkölcstelenségben, szadizmusban, politikai tömeggyilkosságok megszervezésében. A [nagy]kátai siralomház áldozatai fölkelnek a tömegsírokból, és emlékük pokoli gaztettek végtelen sorával vádolja Murai Lipótot és a fasiszta inkvizíció többi pribékjét.

Budapesten ismét népítélet lesz!