Az Új Szó 1945. augusztus elején megjelent, Fjodorov Nyikolaj által jegyzett cikkéből kiderült, Moszkva elvárta, hogy a népbírósági pereket minél gyorsabban és minél súlyosabb büntetéseket alkalmazva folytassák le.

A népbíróságok munkájára a demokratikus magyar közvélemény körében igen sok panasz merült fel. A baj ott van, hogy a demokratikus pártok nem egyenlő mértékben értékelik a fasiszta gonosztevők elleni harc fontosságát. Nem mindenütt látják kellő mértékben, hogy ennek a harcnak eredményes és kíméletlen folytatása nemcsak belpolitikai kérdés, de ettől függ a fasiszta mocsárba vitt magyar nép erkölcsi újjászületése, becsületének helyreállítása az ország határain túl is.

A népbíróságok erélyes, öntudatos és hazafias munkáját nagymértékben gátolják a bíráskodásban jelentős szerepet betöltő régi jogi szakemberek. Ezek közül sokan jártasabbak a perrendtartás útvesztőiben, és kihasználják a részben laikus bírósági tagok járatlanságát a bűncselekmények leértékelésére és a büntetés enyhítésére. Hírhedt fasiszta tömeggyilkosok megússzák 10–15 évi büntetéssel. Olyanok pedig, akiknek lelkiismeretét csak egy-két gyilkosság terheli, egészen enyhe büntetést kapnak.

A demokratikus igazságszolgáltatás szervezeteinek kell elsősorban igazán demokratikusnak lenni. A bíráskodásban sürgősen ellenőrzés alá kell venni az ott tevékenykedő régi szakembereket. Szaktudásra természetesen szükség van, de nincs szükség az ellenséges szaktudás képviselőire, mert azok ártanak a demokratikus érdekeknek, aláássák a népbíróságok tekintélyét a világ és az ország szemében egyaránt.

Nem szabad visszariadni a perrendtartás egyszerűsítésétől, hogy az új népbírák tájékozatlanságát ne zavarja meg a körmönfont törvénycikkek nehezen áttekinthető halmaza. A népbíróságok munkáját pedig a helyi nemzeti bizottságok és a demokratikus közvélemény fokozott ellenőrzése alá kell venni.