Melyik évjárat a legkapósabb? Nem, sajnos nem borokról beszélünk. Születési idő alapján kategorizált gyerekekről, akiket a frontra hurcoltak a nyilasok. Napjainkból visszatekintve, tudva, hogy a korabeli újságírást kőkeményen felügyelő Vörös Hadsereg és Szövetséges Ellenőrző Bizottság „istene” leginkább Sztálin volt, meglepő hasonlatra ragadtatta magát az ismeretlen szerző: „Olyan ez, mint amikor Heródes legyilkoltatta Jézus nemzedékét. De még ennél is kegyetlenebb talán. Mert akkor egy évfolyamot gyilkoltak le, nálunk pedig a mi heródeseink tíz évfolyamot kergettek a mészárszékre.” Bár a cikk az elvárásoknak megfelelően propagandaízű, szívszaggató, amiről beszámol.

A nyilas gaztett az egekre kiált

Esztergom városának legfeketébb napja volt, amikor megjelentek azok a plakátok, amelyek halálbüntetés terhe alatt bevonulásra kényszerítették a város kiskorú fiatalságát tizennégy éves kortól. A nyilasok evvel tetőzték be gazságaikat, amiket elkövettek rajtunk. Voltak olyan helyek, ahol a német banditák 80 pengőt fizettek a nyilas banditáknak minden „felhajtott” fiatalért. Hajtották hát fiatalságunkat a vágóhídra, német ágyútölteléknek, amikor már az előtt harmadfél esztendeje a vak is láthatta, hogy Németország ezt a háborút végérvényesen elvesztette. De jöttek a propagandaszólamok, a titkos fegyverek ígérgetése, a falak és vonalak, s a vakult hiszékenység a legszörnyűbb árat fizette.

Hány kiskorút hajtottak el Esztergomból?

Ezt bizonyossággal alig lehet megállapítani. Pár nap múlva, hogy a fiatalokat elhurcolták, kezdtek visszaszállingózni. Egyesek már útközben Komárom felé elszöktek a hajcsárok karmaiból. Mások Komáromból szöktek vissza. Voltak bátrabb szülők, akik felismerve, hogy jogtalanság történt, mert erre nem volt semmi rendelet, elmentek fiaikért. Volt olyan, aki Komáromból hozta vissza. Volt olyan, aki Somorjáról, ahol páncélkötelékekbe kényszerítették a fiatalokat. De akadt olyan szülő is, aki Bécsig ment a fia után, s volt olyan is, aki a Németországba robogó vonatról ragadta le az utolsó pillanatban. Bizonyossággal nem lehet hát megállapítani, hogy hány fiatalt hurcoltak el. Most csak azt tudjuk, hogy még 215 azoknak a száma, akik az elhurcoltak közül mind a mai napig nem tértek vissza. A hivatalok összeírták őket, és kísérletet tesznek a Vörös Hadsereg parancsnokságánál és a Nemzetközi Vöröskeresztnél, hogy nyomukra akadhassanak, és megmentsék őket a pusztulástól, ha még nem késő.

A tizenhat, tizennyolc és húszévesek közül hurcolták el a legtöbbet

Amint nézzük az elhurcoltak születési adatait, lassan kialakul, hogy melyik nemzedék vesztett a legtöbbet az elhurcolás következtében. Az élen a tizennyolc évesek állnak. Ebből az évjáratból összesen 37 fiatalt vittek el. Még ennyi nem tért vissza ebből a nemzedékből. Utánuk a tizenhat évesek következnek. Ezeknek a vesztesége 36 fő. A húsz évesek vesztesége áll a harmadik helyen, akik 32 főt vesztettek.

Nagy a vesztesége a tizenhét éveseknek is: 31 fő. A tizenkilenc éves évjáratból hiányzik 19 fő. A legfiatalabb korosztály 15 fővel szerepel a veszteséglistán.

Ezt a roppant veszteséget érezni lehet a város egész életén. Különösen az iskolák padjain. Vannak tantermek, amelyek konganak az ürességtől. Az ifjúsági egyesületek azért kénytelenek csökkenteni működésüket, mert hiányzik a városból a fiatalság. És a legtragikusabb az, hogy minden veszteségünket pótolni tudjuk, de a fiatal nemzedékek [el]pusztításait nem. Olyan ez, mint amikor Heródes legyilkoltatta Jézus nemzedékét. De még ennél is kegyetlenebb talán. Mert akkor egy évfolyamot gyilkoltak le, nálunk pedig a mi heródeseink tíz évfolyamot kergettek a mészárszékre.

A legtöbbet vesztett családok

Az elhurcoltak mellett fel van tüntetve az anyák neve. Nem lehet megindultság nélkül az esztergomi anyákra gondolni. Van két család, a Vörösék és a Szalkaiék családja, ahol az anya Varga Róza, illetve Baják Teréz. Ez a két család [három-]három fiút vesztett, három fiúval szerepel a veszteséglistán. Feltűnően nagy a családok száma, ahonnan két fiút vittek el. Ilyen az Argyelán, Cserháti, Dudás, Dóczy, Dobrai, Espenger, Gresz, Holczmann, Iványi, Lengyel, Nagyszőlősi, Pándi, Páva, Szőcs, Tihanyi, Varga, Valent és Takács család.

Olyan ez a helyzet, mintha valamilyen járvány pusztított volna rajtunk. Esztergomi viszonylatban különösen súlyos ez a veszteség. Tekintve, hogy a városnak kissé nyugdíjas jellege van, a fiatalság elhurcolása az öregebb évjáratok oldalára tolja a lakosság kor szerinti megoszlását, s ez tagadhatatlanul hátrányt jelent. Reméljük azonban, hogy a hatóságoknak sikerül majd az elhurcoltak legnagyobb részét megmenteni, s a családi tűzhely melegéhez visszahozni.