„A bánfalvi sváb önkénteseket használták fel erre a célra, akik vadállati kegyetlenséggel bántak a rájuk bízott” »Häftling«-ekkel [foglyokkal – a szerk.]” – emlékezett vissza Gervai Sándor, hogy a Sturmabteilung 1945 tavaszán miképp oldotta meg „kapacitásgondjait”. Az Új Szóban megjelent cikkében az SA kötelékébe lépett svábok kegyetlenségeinek felsorolásával a teljes német kisebbség ellen igyekezett hangolni a hazai közvéleményt.

Az utóbbi hetekben napirendre került a magyarországi svábok ügye és a háborúban való részvételük. A hazatért elhurcoltak elbeszélése, néhány jellegzetes és figyelemre méltó adattal gazdagítja a svábok természetrajzáról való tudásunkat.

A bánfalvi svábok különösen kitüntették magukat az elhurcoltakkal való kegyetlenkedésben. Március közepén érkezett ebbe a Sopron környéki községbe néhány ezer elcsigázott pesti zsidó asszony és férfi. A Sturmabteilung (SA) egy csoportja kísérte őket. Az SA-nak nem volt elegendő embere arra, hogy a munkahelyen és a táborban őrséget állítson melléjük. Ezen úgy segítettek, hogy a bánfalvi sváb önkénteseket használták fel erre a célra, akik vadállati kegyetlenséggel bántak a rájuk bízott „Häftling”-ekkel [jelentése: fogoly – a szerk.]. Március 17-én például minden különösebb ok nélkül agyonlőttek egy pesti fiatal férfit. Kéthetes házas volt. Steiner Sándor pesti kereskedőt egy tizennégy éves sváb fiú lőtte agyon.

Ugyanez a csoport Loretto[m] és Marienthal érintésével rövid idő múlva útnak indult Gunskirchenbe. Magyarországi svábok mint SS őrök itt is igen kegyetlenül viselkedtek. A kétezerötszáz főből álló csoportot egy nyolcszáz személyt befogadó pajtába[n] helyezték el. Vizet hetenként háromszor kaptak, korlátozott mennyiségben. Két deci répalevest kaptak naponta. Sokan haltak meg végelgyengülésben. A meztelen hullák napokig hevertek a pajta előtt. Tisztálkodni nem lehetett. Több ismert pesti orvost a szó legszorosabb értelmében a tetvek ettek meg, annyira belevájták magukat legyöngült, lesoványodott testükbe.

A rendkívül rossz ellátási viszonyok mellett külön csapást jelentettek Gunskirchenben az SS-egyenruhában feszítő magyarországi svábok. Több esetben előfordult, hogy embereket úgy végeztek ki önkényesen, hogy ráléptek a nyakukra. Azzal büszkélkedtek, hogy mindennap legalább három zsidót ölnek meg ily módon.

Arra a hírre, hogy a felszabadító Vörös Hadsereg közeledik, sok sváb SS az elhurcoltak pajtájába tért be esténként aludni. Páni félelem fogta el őket, amikor bizonyossá vált, hogy felelniük kell gyilkosságaikért. A menekülésnek, szökésnek és eltűnésnek minden módját és lehetőségét megragadták. Ez azonban csak egynéhányuknak sikerült. A sváb SS-ek háborús bűnösökként fognak bíráik elé állni.