Ezután Klár Zoltán tanúkénti kihallgatását kezdi meg az elnök.

Klár elmondja, hogy már régebb idő óta a mathauseni táborban volt és mint orvos működött. Október 15-e után először november 20-án érkezett Magyarországból egy szállítmány. Ezek a kiürített kőhidai fegyház közönséges bűncselekmények miatt elítélt foglyai voltak. Kb. nyolcvanan. Január 8-án érkezett ezután az első zsidó szállítmány, kb. 2300-an. 1700-at közülük mindjárt abba a kórházba szállítottak, ahol Klár működött. Az elnök kérdéseire elmondja tovább, hogy január 16-án egy 1500-1600 főből álló szállítmány érkezett, január 28-án 700, február 16-án 2300, április 30-án pedig 6000 ember. Ezek jórészt munkaszolgálatosok voltak. A januári szállítmány majdnem mind Pestről érkezett. Vegyesen fiatalok, öregek, nők, gyermekek. Teljesen kiéhezve, összefagyva, a legborzalmasabb állapotban érkeztek ezek az emberek és a táborban a 240 embert befogadó barakkokba 1900-2000 embert zsúfoltak össze. Egy-egy 87 cm széles priccsen 5-6-7 ember feküdt rétegekben egymás fölött. A rossz bánásmód, a leromlott állapot és a rossz élelmezés folytán a halálozási arányszám öt héten belül 98 százalékra szökött föl. A többi „árja barakkban” jobb volt a helyzet, a zsidók és az oroszok barakkjaiban voltak ilyen embertelen állapotok.

Klár Zoltán tanú elmondja aztán, hogy a mauthauseni kivégzéseknek egyik eszköze volt az úgynevezett kék autó, egy rendkívül erős falú és teljesen zárt, kétszeres autobusznagyságú gépkocsi, amelybe 290 embert lehetett bezsúfolni. Ezeket az embereket félóra hosszat kocsiztatták és közben gázzal megölték. Félóra múlva hozták őket vissza a krematóriumba, Mauthausenbe.

Az elnök kérdésére elmondja, hogy körülbelül 200 magyarországi zsidó lelt ilyen módon halált. Majdnem minden héten volt ilyen kivégzés. Az áldozatok 70 százaléka orosz volt és zsidó, a többi vegyes nemzetiségű. Az áldozatokat SS-orvosok jelölték ki ötletszerűen az amúgy is meztelenül tartózkodó foglyok közül, miközben azoknak az udvaron el kellett sétálni előttük.

Az egyik védőügyvéd kérdéseire válaszolva elmondja még a tanú, hogy a január 8-a óta oda kiszállított zsidók úgyszólván mind elpusztultak, azok közül egyetlenegyet sem kellett volna kiszállítani. Újabb zsidószállítmányok akkor kezdődtek, amikor október 15-én a nyilasok átvették a hatalmat. Kijelenti, hogy minden október 15-e után elpusztult zsidó kifejezetten a nyilas rendszernek áldozata.

A Szálasi-per. Vád, vallomások és az ítélet. (Szerk. Ábrahám Ferenc–Kussinszky Endre) Híradó Könyvtár, Budapest, 1945. 169-170.