1945. május 24-én megérkeztünk a józsefvárosi pályaudvarra, ahol Benedek professzor várta ezt a vagont.

Akkor még kijárási tilalom volt, 8 óra után bennünket különvillamos vitt a zsidó kórházba, ahol még kb. 1 évig feküdtem. Aki nem tudja mi az, [a]mikor söpörjük magunkról a tetűt, amikor a gennyes sebes testünket marja a tetű, [a]mikor az éhségtől, kíntól megőrülnek az emberek, és a rajtuk levő rongyokat tépik, halottakon, élőkön keresztül csúsznak, vonyítanak, aki nem volt egy deportáló táborban, annak csak egy rémregény. Én ott voltam!

(Kincs Aurélnét – a többi 14–40 év közötti nővel egyetemben – arra kötelezték, hogy 1944. október 23-án jelentkezzen a KISOK-pályán (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja). Lichtenwörthbe deportálták, 1945 áprilisában szabadult fel.)