Az idő változatlanul gyönyörű, a Nap ragyogóan süt. Ablakunkból látni a szántóföldeket, minden keskeny földön egy pár ló húzza az ekét, vagy hordja a trágyát. Készítik a vetésnek az ágyat.

Holnap virágvasárnap. Gyónni fogunk, és áldozni.

Sütött a nap, de én fáztam. Aludni akartam, és Rólad álmodni valami szépet. De álmomban felriadtam, mert egy kis tacskókutya jött álmomban elő, aki egy magas párkányról lezuhant. Ma behozták dálnoki Miklós Béla miniszterelnök bátyját. A mi szobánkban kapott szállást. Ma tudtuk meg, hogy tegnap halálra ítéltek egy fiatal orvost, dr. Harsányit és annak barátját az ellenállási mozgalom miatt.

A közeledő tavasszal egyre nő az idegesség, aminek az oka részben az, hogy rövidesen útnak indulunk, részben a tavasz szabadságot kívánó levegője. Édesem, a Ti számotokra ez a háború befejeződött, de mi lesz velünk? Csendes ember lett belőlem. Kezd fehéredni a hajam.

Budapest, Akadémiai, 1987. 55.