Szegény kis politikai foglyunk, Zsebeházy meghalt. A vád ellene hűtlenség volt. Megéljük a Sopron elleni legnagyobb légitámadást. Zuhognak a bombák, a Déli-pályaudvart bombázzák. A szobánk ablakából látni lehetett a becsapódásokat. Estefelé csend, langyos idő, sétálgatunk, beszélgetünk. Miről? Budapestről. Mi lehet ott? Mennyi mindent takar ez a szó: Budapest! Mi mindent kavar fel az ember lelkében. A pillanat ezredrészében elrobog az ember ide-oda, de közben valami fájó ütést érez a szívében. Ilyenkor nem lehet azt az emberfeletti kínt, ami ránk zuhan. Egy-egy pillanatig tart csak ez a fantáziálás, de sok időbe telik, míg valahogy megnyugszik az ember. Tépelődő, melankolikus bolondok életét éljük.